Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

15. §. A törvényhozás által a tanárképzés céljaira megszavazott ösztöndíjakat a vallás-és közoktatásügyi miniszter az elnök fölterjesztése, illetőleg javaslata alapján (16. §.) rendszerint a tanulmányok egész folyamára adja, esetleg azontúl is, míg az ösztöndíjas alkalmazást nem nyer; azonban azzal a kikötéssel, hogy az illető tanulmányainak kötelességszerű teljesítésén felül, rendes időben a tanárképesítés követelte vizsgálatokat is kellőképen megállja" 16. §. Az ösztöndíjért folyamodók kérvényeit, az illető szaktanárok Írásbeli jelentése alapján és a tanács meghallgatásával, az elnök terjeszti föl megokolt javaslatával a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. 17. §. A tanfélévek végen a tanárképzőnek minden tanára jelentést tesz hallgatóinak haladásáról, esetleg saját működéséről és tapasztalatairól, melyeknek kapcsán az ügy érdekében fölmerülő javaslatait vagy óhajait is közli az elnökkel. E jelentések alapján az igazgató összefoglaló jelentést terjeszt a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé. TÁRCA. A keresztyénség és a nő. Irta: J. H. Heidenryk. (Folytatás és vége.) Eredményünk ez: a keresztyénség elismeri a nő hivatását a társadalmi életben is; itt is sokat szabad és kell tennie; de soh'se feledje el, hogy nő, — soh'se hagyja el azt a sajátos helyet, azt a különös kört, melybe Isten állította. — És a nő legelőkelőbb, legfenségesebb helye, köre — ügy-e bár, mindenki helybenhagyja — a család. — A ház, a család, az otthon, melyben neki első sorban legtöbbet kell mozognia. Ő e kicsiny világnak kormányzója, tanítója, orvosa, jóltevő angyala. Ott van az ő munkásságának igazi mezeje. Ott ébreszsze, ápolja a rendnek és szeretetnek, szelídségnek és tisztaságnak szellemét, szó és példa által. íme ez az ő kiváltságos hivatása. — Kicsinyelné valaki a munkakört ? Senki sem fogja azt tenni, a ki egész terjedelmében, a maga fenségességében ismerni és méltányolni tudja. — Nincs férfi, azt hiszem, ki ne anyjának köszönné erényeit és jellemhibáit ne annak tudná be, hogy fejlődését téves irányba vezette. — Igazán mondotta egy jeles ember: »A férfiak mindig olyanokká válnak, a milyenekké a nők jónak látják nevelni. Akarjátok, hogy nagyok és erényesek legyenek,... akkor arra tanítsátok meg, a mi a nőkben nagyság és erény.* — Mily kevéssé tudják egy anya drága felelősségét megérteni azok, a kik ennél sokkal nagyobbnak, sokkal fontosabbnak találják azt, hogy a nők számára is tárva legyenek a gyárak, könyvnyomdák és távíró-hivatalok ajtai. Valóban nagyobb a nő felelőssége, mint egy nyomdahiba vagy tévesen expediált sürgöny ; ő a világ jövőjére gyakorol befolyást és igen nagy részben tőle függ, hogy mit várhatunk, mit remélhetünk a következő nemzedéktől. — A nő első sorban nevelő; — gyermekeket emberekké, fiúkat bátor és vallásos férfiakká, leányokat nőkké — kik jellemet kellemmel, komolyságot gyöngédséggel tudnak párosítani — felnevelő. íme a nagy munka, mire lelkük természete és erőik szerint Isten által elhivattak. Az anya gyóntató-atyja a fiúnak és a leánynak egyaránt. A mit egy gyermek sem merne közölni atyjával, megsúgja egy bizalmas pillanatban anyjának. Minő pompás alkalmak a szíveket formálni és hajlítani; de minő drága és nehéz felelősség is nyugszik az anyai vállakon! Az ő tőle eredő benyomásokat magukkal viszik gyermekei a világba; — mint magok szóródnak el az életben, és a belőlük kifejlődő termésben találja meg az anya a maga munkájának eredményét. Bizonyára senkitől sem függ az emberek leendő sorsa annyira, mint épen az anyáktól. Minden legkisebb dolgának, a mit szól, a mit tesz, megvan utórezdülése a gyermekek lelkében még akkor is, mikor már rég pihen. Azon a kicsiny házon, melyet ő kormányoz, — azon nyugszik a nagy társadalom; és az a kicsiny ház elrejtett forrása a nyomorúságok tengerének és az áldások hatalmas folyamának egyaránt. És ha most már ez így van, — egy nő, ki anya, messzi távolban keresse azt, a mi kezeügyében fekszik ?! De a férjetlen nőnek is nem tisztességére szolgálna-e, ha nevelési tehetségeit (a mely női tehetség és így női hivatás par excellence) érvényesítené és minden alkalmat megragadna, hogy vele a világnak szolgáljon ? Az alkalmat erre senkinek sem kell hosszasan keresnie; mindenki találhat házat, kört, hol ennek a hivatásnak szentelheti magát. — Nem egy fiatal leány, kinek úgyszólván semmi dolga sincs, ily módon hasznossá tehetné magát barátnője, testvére, rokona házában, kik az élet terheivel küzdve, szívesen vennék segítségét. Vájjon akárhány úri aszonynak, ki folyton panaszszal van tele, hogy unatkozik, rosszúl állana-e, ha jobban szivére venné a szegények, különösen a szegény gyermekek ügyét? És vájjon valami különös dolog volna-e, ha befolyását keresztyén vallás-társadalmi intézményekben éreztetné, és — ha semmi más tennivalója nem volna, mint kicsinyes háztartási dolgok, — ha egyik lába mindig a szegények, a nyomorultak küszöbén lenne, hogy azzal a finom tapintattal, mely inkább sajátja, mint a férfinak, fényt gyújtson a sötétségben és nem egy poklot mennyországgá varázsoljon ? És ha ezt megtette, vájjon nem felelt-e meg hivatásának, mint keresztyén nő ? Meg; egy feltétel alatt, ha t. i. vallásos életében azt az ideált igyekszik megvalósítani, a mit a keresztyénség állít fel számára. — Sokszor halljuk bizonyítgatni, hogy »a vallás, csak a nők számára való.« E szavak kicsinylést fejeznek ki a vallással szemben, a miért vállalják el a felelősséget azok, a kik hasonló kifejezéseket megengednek maguknak; mintha bizony korlátolt felfogásúnak, vagy babonásnak kellene lennie az embernek, hogy vallásos lehessen. És a mi különben mindenkiben hiba, a nőben sajátszerű megbocsátható gyengeség volna csupán ?! Az ég őrizzen, meg babonától férfiakat, nőket egyaránt! Én nem látom sehol, hogy Jézus, ki különben követőitől értelmes önálló hitmeggyőződést kívánt, ebben az esetben, a nőknél t. i., kivételt tett volna. — Férfia-