Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

mányaihoz : tanúbizonyságot szolgáltatnak a házi rabszolgaság és néger rabszolgákkal kereskedő karavánok létezésére vonatkozólag. A legrégibb görög történetíró is 1

említést tesz e kereskedésről. Néger rabszolgák voltak láthatók a klaszszikus Görögországban és ismeretesek voltak ezek Rómában és az egész római birodalomban. — Körülbelől a 990-ik óv az, a mely óta megbízható adataink vannak a néger rabszolgakereskedés létezéséről. Ez időszakban mór kereskedők a barbár partokról első ízben jutottak el a néger föld városaihoz s szakadatlan csereösszököttetést léptettek életbe szerecsen és európai fényűzési tárgyakból aranyért ós középafrikai rabszolgákért. Sőt, noha olykor-olykor egész karavánok lelték sírjukat a sivatag homokjában ós egyebütt, — árnyék és víz nélkül, tűrve kínosan az égető szomjúság borzalmait egy tropikus éghajlat alatt : a kereskedelem ezek dacára is kiterjedt volt, mert nagymérvű anyagi előnyöket nyújtott; ós mielőtt a Kolumbus géniusza megnyitotta az utat egy új világba: a néger rabszolga-kereskedést a mórok már rendszerbe foglalták és kiterjesztették az aethiopiai faj szülő-hazájától egyfelől Egyptmom szivéig, másfelől a barbár partokig.2 (Folyt, köv.) Ifj- Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. Az új tanárképző. Eötvös Loránd báróhoz, a budapesti középiskolai tanárképző-intézet igazgatójához Wlassics miniszter hosszú iratot intézett, a mely nevezetes intézkedést foglal magában. Régi panasz, hogy az orsz. tanárképző-intézet organikus berendezésénél fogva, nem felel meg föladatának: nem nevelt a középiskolák számára helyrevaló tanárokat. Hosszas tárgyalas után Wlassics miniszter most említett iratával e tanárképző szabályzatát hatályon Icivül helyezte és az intézetet mostani szervecetében véglegesen föloszlatta, egyben új szervezeti szabályzatot keszített az eddigi idevágó tervezetek és munkálatok fölhasználásával s az így újonan szabályozott intézmény élére annak eddigi igazgatóját Eötvös Loránd bárót nevezte ki öt esztendőre, a ki mellé a miniszter ügyvivő tanácsot szervezett. Az így újjá alkotott intézmény ez év szeptemberében életbe lép. Az új tanárképző külön helyiség nélkül való iskola lesz azoknak a bölcseleti hallgatóknak a számára, a kik tanári pályára készülnek s a kiknek szakszerű képzettséget és gyakorlati készültséget tervszerű tanulmányi rendben a bölcseleti és a műegyetemi fakultás egyes tanárai fognak adni. Gondoskodás történik a végből, hogy a főiskolai előadások keretében a jelöltek minden szakban rendszeres tanfolyamot végezhessenek, a mivel idáig vajmi keveset törődtek, hogy továbbá gyakor-1 Herodotus IV. k. 181-185. fej. — V. ö. Heeren, XIII. 187. és 2B1 1. Blair : Román Slavery, 24. 1. 2 Edrisius és Leo Africanus Híínénél I. köt. 150—163. 1. A Hűne kötetei e tekintben kiváló figyelmet érdemelnek. lati oktatásban is keliő részük legyen s az egyetemi előadások földolgozására repetitorok álljanak rendelkezésökre, végül, hogy a német vagy a francia nyelvet teljesen megtanulhassák. Az intézet élére Eötvös Loránd báró kerül. A középiskolai tanárképző újjáalakítása dolgában a közoktatásügyi miniszter Eötvös Loránd báróhoz intézett iratának indokoló része így hangzik: A középiskolai tanítás gyakorlati viszonyainak szemléletéből azt a meggyőződést merítettem, hogy a budapesti középiskolai tanárképző intézetnek jelenleg érvényes szabályzata több tekintetben elavult, a mai fejlettebb követelményekkel meg nem egyező, a tanárképzéssel járó különleges feladatok megoldására szervezeti okokból nem eléggé alkalmas. Többszörösen elismerték ezt az intézet tanárai is, kiknek igyekezete gyakran azért nem vezethetett megnyugtató eredményre, mert az intézmény szervezeti hibái sem kellőleg összehangzó, sem eléggé beható működést nem engedtek meg. A tanárképzés jelenlegi rendjének több fogyatkozása onnan ered, hogy maga a szabályzat sem juttatja szabatos módon kifejezésre a tanárképző intézet céljait. E hiba idővel mindinkább érezhetővé vált, a mikor tudniillik más, részben hasonló rendeltetésű intézmények keletkeztek a budapesti főiskolák kötelékében vagy azok mellett s a midőn a hatáskörök keresztezése következtében a tanárképző-intézet szervezetének amúgy is bizonytalan körvonalai mind jobban elmosódtak, a jelöltek pedig nem ritkán teljes bizonytalanságban voltak az intézetről s ennek föladatairól. A céloknak eme határozatlansága maga után vonta azt, hogy az intézet működésében a közös feladatok tudata s a kellő munkafölosztás nem érvényesülhetett; de nem honosodhatott meg a kívánatos fokban és mértékben az sem, a mit a tanárképzésben elsőrendű feladatnak tekintek: tanár és jelölt gyakoribb és közvetlenebb érintkezése, a tanár személyes ráhatásának mindennél becsesebb eszköze. Nem volt tovább lehetséges a jelenlegi keretben azt a fontos célt elérni, hogy a jelöltek számára oly összefoglaló és áttekinthető előadások tartassanak, melyekre épen a tanárképzés szempontjából a főiskola tudós munkássága mellett különös súlyt helyezek. A mily kétségbe nem vonható az, hogy az egyetem első sorban magát a tudományt, minden különleges vonatkozás nélkül, tartozik tanítani, úgy másrészt nem tartom kétségesnek azt sem, hogy e föladat nemcsak nem zárja ki, de sőt magában foglalja az arról való gondoskodást is, hogy azok, kikből majdan középiskolai tanárok válnak (s a kik a hallgatóság túlnyomó többségét teszik) egyetemi tanulmányaik során alkalmat nyerjenek a szakjokba vágó disciplinák kölcsönös vonatkozásainak és összefüggésének beható megismerésére, a tudomány legfőbb részeinek áttekintésére. Mindezeknek és más itt nem részletezhető okoknak megfontolása s a középiskolai tanítás új terveinek kibocsátása után most már szükségesnek tartom, hogy a budapesti középiskolai tanárképző intézet az éveken át folytatott tárgyalások és tanulmányok alapján megfelelőbb szervezetet nyerjen; mert ha a tanítás terveinek nagy fontossága van, még nagyobb jelentőséget kell tulajdonítanom annak, hogy a tanterveket oly tanári nemzedék hajtsa végre, mely főiskolai tanulmánya idejében egyrészt megtanulta a tudományos módszeren épülő komoly munkásságot, de másrészt megtanulta azt is, hogy az egyes tudományok elméleti igazságai mikép függnek össze egymással s végső eredményeikben mikép hatnak vissza a köznevelés föladataira.