Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

A rabszolgaság intézményének eredete és történeti fejlődése. George Bancroft »History of the United States* című könyvéből. (Folytatás.) Sziciliában és talán Itáliában, Ázsia és Af­rika szülöttei utazás közben ki voltak téve az árubabocsátásnak. A vadon és pusztaság népei mindenfelé ismeretesek az ivadékaik iránti sze­retetükről; s mégis, a szegénység végső állapodtá­ban az arab atya olykor zálogba adhatta gyermekeit az olasz kereskedőnek, abban a hiú reményben, hogy rövid időn össze fogja szerezhetni váltság­díjukat. Maga Róma sokáig megmaradt oly piac­nak, a hol keresztyén rabszolgák bocsáttattak áruba, hogy helyettesítse a mohamedánok cse­léd-vásárját. A velenceiek a hitetlen nemzetek kikötőivel folytatott kereskedelmi összekötteté­seik folyamán, egyaránt vásároltak hitetleneket és keresztyéneket s aztán ismét eladták őket az araboknak Sziciliában és Spanyolországban. Ke­resztyének ós zsidók nyereségvágya töltötte meg a szerecsenek rabszolga-vásárait. Hogyan ? hiszen ez a kereskedés ki volt téve az egyházi bün­tetéseknek ós a velencei törvények gátló intéz­kedéseket tartalmaztak reá nézve ? Nem lehetett ezt tökéletesen megakadályozni, mignem, a velen­cei jog szerint, egy rabszolga sem léphetett be velencei boltba s egy velencei hajó fedélzetére való lépés a szabadság privilégiumával ós nyil­vános jellegével ruházta fel az illetőt.1 Amerika felfedezését megelőzőleg, a keresz­tyén vallás szelleme vezetett volna a rabszolga­kereskedés megszüntetéséhez, ha a keresztyén egyház ós a Mohamed követői közt ki nem tör az ellenségeskedés. A XH-ik században III. Sándor pápa, hivatalának szelleméhez híven, — mely a középkori durva erőszakoskodások uralma alatt a hierarchia legfőbb képviselőjét néptribúnná és az elnyomottak védelmezőjévé tette — azt írta, hogy »a természet senkit sem tesz rabszolgává, minden embernek egyformán joga van a szabad­ságra.De a rabszolga kereskedés sohasem akart alábbhagyni a mohamedánok között: a keresz­tyén fogolynak nem volt más választása, mint a hitehagyás, vagy a szolgaság, es a keresztyén ség körében megfelelő türelmetlenséggel bántak a máshitű fogolylyal. A keresztes hadjáratok napjaiban és a vezérek táborában, kiknek a hit védelmében használt fegyverei megváltották a Krisztus sírját Ázsia ós Lybia elegyes nemzet­ségeitől ; egy harci paripa ára három rabszolga 1 Fischer, Hűnénél I. 116. — Marin, Heerennél II. 260. 2 L. a pápa levelét Lupushoz, Valencia királyához: Históriáé Anglicanae Scríptores, Londini 1652, I. 580. — Cum autem omnes liberos natura creasset, nullus conditione naturae fűit subditus servituti. volt. A törökök, kiknek törvényeik tiltják egy mohamedánnak rabszolgává tótelét : még foly­tatják a keresztyén foglyok eladását; ós láttuk, hogy Virginia atyja maga is megkóstolta a török rabszolgaság keserű mivoltát. Mindezek semmi befolyást sem gyakorol­hattak Amerika sorsára, hanem csakis azok a hosszú ós kétes kimenetelű küzdelmek, melyek a keresztyének ós mórok közt dúltak Nyugat-Európában, a hol több mint hót századon át s több mint háromezer ütközetben, a két vallás erősen farkasszemet nézett egymássál, ós szol­gaság volt a fogoly viszonlagos sorsa. Vakbuz­góság boszuállást gerjesztett föl ós élesztette a kegyetlen ós irtó hadjárat szellemét. Francia­ország és Itália megteltek szerecsen rabszolgák­kal ; s a keresztyén szolgaságba adottak száma felülhaladta mindazon keresztyének számát, a kik valaha a barbár országok tengeri kalózai által adattak el. — A papság, mely sikeresen védte a keresztyének ügyét, semmi rokonszen­vet nem érzett a nem-hivő iránt. A spanyolok­nak a granadai mórok felett aratott végső győ zedelmót, — egy, Amerika felfedeztetésóvel egy­korú eseményt — a móroknak Észak-Afrika partjaira tett nagy emigrációja jelezte, hol min­den kereskedelmi város kalóz-fészekké vált s minden keresztyén a sikeresen garázdálkodó tengeri rablóknak megszokott prédája lett. Szol­gaság volt ennélfogva a keresztyén sorsa Észak Afrikában : az egész Afrikára kiterjedő mór uralom iránti gyűlölség, egy meg nem külön­böztetett s visszatorló vakbuzgóság semmiféle lelkifurdalást nem érzett Afrika szülötteinek rabszolgaságra való Ítélése miatt. Minden afri­kait olybá vettek, mint mórokat. Az európai szokások jobbulása a vallás be­folyása folytán állott elő. Ott volt a papság, a mely megszüntette a keresztyén rabszolga-vásá­rokat Bristolban és Hamburgban, Lyonban és Rómában. Amerika felfedezésének időszakában a művelt világ erkölcsi felfogása megszüntette a keresztyén rabszolgákkal való kereskedést ós határozottan követelte a rab személyek felszaba­dítását ; de a vakbuzgóság előszerettel egyez­tette ezt össze a kapzsisággal ; és a hitetlent még nem vonták be a humanitás körébe. S mégis, a néger rabszolgaság nem a fehér ember találmánya. A miként görögök rabszol­gákká tettek görögöket, a miként a héber gyakran hajlandó volt a hébert föltétlen urának elismerni, a miként angol-szászok kereskedtek angol-szászok­kal : épen úgy a néger népfaj is rabszolgákká tette a saját atyjafiait. A négerek földéről szóló legrégibb előadások, — hasonlóan Egyptom ós Phoenicia, Görögország ós Róma ragyogó hagyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom