Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-16 / 29. szám

/ mint a normális években, ha csak drágasági pótlékra nem számíthat. Ellenben ha a főterményekből, búzából, árpából, kukoricából s egyebekből bőség van, úgy ezek értéke esik le, míg a pénzé felszökken. Már aztán ilyenkor a terményekkel fizetett hivatalnok csakugyan irigyelheti a kószpénzfizetóses tisztviselők állapotát, mintha egy kétkarú mérlegnek az egyik serpenyőjében a termónyérték, a másikban meg a pénz értéke volna, de ennek a képzeleti mérlegnek a folytonos egyensúlyban tartására, hol a terményekből, hol pedig a pénzből kell több vagy kevesebb. Már ebből a köztapasztalásból igazságképen nem az vonható le, hogy a tiszta készpénzfizetés a legjobb, se nem az, hogy nincs párja a csupa termónybeli fizetésnek, hanem inkább az, hogy például ez az ón circiter 700 forintra tehető fizetésem bárcsak mintegy felerészben piaci terményekből, felerészben pedig készpénzből állana, így aztán ha a termények értéke szállana lefelé, emelkednék a készpénzé, ha viszont emennek értéke fogyna, növekednék a másiké s a fizetésemnek abszolút értéke szűkben-bőben megmaradna 700 forintnak. Röviden szólva, nyugalmasság és tisztessógtartás tekintetéből — a mit pedig minden más tekinteteknek fölibe lehet helyezni — az a fizetés a legcélszerűbb, a mi mint, egy felerészben a piaci terményekből, telerészben ismét készpénzből áll, s ón ebből a főfő tekintetből a terményfizetést bizonyos mértékben a belhivatalnokok illetményei között meghagyandónak óhajtanám. Másfelől meg még a korszerűtlenség vádjával sem mondható meginclokoltnak a termónybeli szolgáltatások teljes megszüntetése. Hogy például az államhivatalnokok készpénzben kapják a fizetéseiket : ez még nem teszi azt, hogy az állam fizetésrendszere korszerűbb vagy tökéletesebb volna az egyházak rendszereinél. Hanem ez inkább csak onnan van, hogy egy államnak az oekonomiája szertelenül nagyobb lóvén, mint egy hitközségé : tehát az állami adózás végtére olyan adó-médiumban állapodott meg, a mit a legtávolabb lakó állampolgártól is a központba könnyen el lehet juttatni, és a miből úgy a földmivesnél, mint az órásnál, úgy az iparosnál, mint a professzornál kell hogy legyen, s mi más volna ez, mint a pénz? Az állam ismét azzal fizeti a hivatalnokait, amije van s a mit az államkincstárból a legtávolabb eső tisztviselőnek is kényelmesen lehet kifizetni, a mi szinte nem más, mint a pénz. így a mi az államnak a hivatalnokai részére szolgáló fizetésrendszerében, vagy akár adórendszerében korszerűségnek látszik, az inkább csak szükségesség, a komplikált és nagy szerkezet által mulhatlan kivánt célszerűség. De egy kis hitközségnél, mely a jövedelmeket a maga kebeléből szedi, s mintegy magának is adja, egyik zsákjából a másikba teszi: ilyen okok nem forognak fenn a tisztán készpénzbeli adóztatásra. A nagy ós kis mechanismus között nemcsak a terjedelemre, hanem a mozgató erőre nézve is szembetűnő különbség lehet: egy rengeteg gyárnak a gépezetét csakis gőzerővel lehet hajtatni, míg az óraszerkezet mozgatására már egy felhúzott spiral-rugó is elég. Az egyháznál csak az esetben lenne kikerülhetetlen a készpénzbeli adóztatás, ha annak kezelése az egyenlő adókulcs miatt — szinte mint az államnál — országosan központosítva lenne, de ekkor is nem a korszerűség kedvéért, hanem azért, mert másként nem lehetne. Csekély nézetem szerint tehát az egyházaknál a termónybeli adónemek teljes megszüntetését korszerűség tekintetéből nem lehet megindokolni ; ez csak frázisnak látszik, de nem argumentumnak. Csakhogy aztán a mi most nálunk lukma, Erdélyben meg kepe, az majd hadd lenne fixum, biztos forgalmú piaci terményekből. Végül még azt kívánom megjegyezni, hogy a mit az eddigiekben a terményfizetésről írtam, azt legfőkép a belhivatalnokok óletnyugalma tekintetéből fogtam fel, de a mi szépen összefér a nép közitéletével is, mint a mely a terményekben fizehetést magára nézve szinte kényelmesebbnek tartj a a pénzbeli adózásmódnál. Még azért is próbáltam e tárgyban véleményt nyilvánítani, mivel a mi mellett írtam, az még elérhető, van annyi életrevalósága, a mennyi a hozzászólást, az ápolást megérdemli. De ha nem belhivatalnokok óletnyugalmát, vagy a nép tetszését, hanem a nagy többséget tevő apróbb egyházak magasabb érdekeit nézem, a mi már közel esik szinte az ügy érdekéhez : akkor az egyházi adózásnak egyenlő adókulcs melletti központosítását minden más rendszerű adózásnál inkább óhajtanám, mi azonban már csakis az egyháztagok készpénzbeli adóztatásával lenne kivihető. Ám ezt a pium desideriumot — egyéb okokból is ugyan, de főkép — a nagyobb egyházak érdekei miatt vérmes reménységgel már nem igen valő táplálni. Minthogy azonban maga az eszme még nincs végkép elejtve : fentartom az elvemet, hogy a dologhoz az egy szemernyi mondanivalómat esetleg, netalán még jöhető alkalmas időben ón is elmondhassam. Qödöllei József.