Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

MISSZIÓÜGY. Egy hittérítő társulat 100 éves jubileuma. A londoni »Egyházi missziói-társulat* (Ghurch missionary Society), mely 1799. április 12-én alakult meg, ez év április havában tartotta meg alapításának 100 éves jubileumát. Ennek az evangéliumi misszió-társulatok között legnagyobb és leghatalmasabb társulatnak ünnepe olyan nagyszabású volt, hogy a vallásos érzelmek nagyobbszerü nyilvánulásához hozzászokott londoniak között is feltűnést keltett. Az ünnepre való előkészülést még három évvel ezelőtt megkezdték. Egészen angolosan. Nem azzal, hogy pénzt igyekezték volna szerezni fényes ünnepségekre, dús lakomákra: hanem azzal, hogy fokozottabb munkára serkentették az egyesület összes tagjait. Külön bizottságok alakultak a munka fokozására. Jól fel is használták a három évet, a mint a később közlendő adatok mutatják. Egyik bizottság azt tűzte ki feladatául, hogy az érdeklődést a misszió régi híveinél fokozza; kik még nem érdeklődtek a dolog iránt, azoknál pedig felkeltse. A nagyobb városokban felolvasó gyűléseket tartottak, ima össze-jöveteleket rendeztek, röpiratokat szerfelett nagy mennyiségben terjesztettek el. Vándormissziói kiállítást állítottak össze, segítségül hívták a laterna magikát is s ennek kíséretében tartottak missziói előadásokat. Kiadták E. Stocknak, a miszió titkárának háromkötetes munkáját: a »History of the Church Missionary Socieiy«-t. Külön bizottság alakult a gyermekek számára, kik 1896-ban az »Exeter Hall«-ban tartott egy meetingen több mint 3000-en jelentek meg. De a fáradság meg is termette a maga gyümölcsét. Szép bizonysága ennek az az 1700 imarösszejövetel (prayer meeting), melyet az utolsó három év alatt tartottak az egyesületért. Meglátszott a fellendülés az anyagiakban is. 1896-ban a társaság bevétele 5.370,000 márka volt, 1898-ban pedig 6.600.000. Megnövekedett azoknak a vagyonos tagoknak a száma különösen, kik maguk tartanak el egy-egy hittérítőt. Úgy hogy az ilyenek száma az előkészületi három év alatt 82-vel szaporodván, ezek összesen 200 misszionárius tartásának a költségét viselik az egyesület helyett. Azonkívül gyűjtöttek még egy előkészületi alapot, mely ez év március végén 925,000 márkát tett ki. Maga az ünnep folyó év április 9-dikétől 15-dikéig való napokban folyt le Londonban s olyan jól sikerült, hogy még a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta a valóság. Dacára a kellemetlen áprilisi időnek, ezerek és tizezerek siettek Londonba résztvenni az ünnepségekben. Valami bámulatos ügyességgel volt ez a dolog rendezve, úgy, hogy legkisebb részletében is tökéletesen sikerült. S még sem volt semmi csinált a dologban, de minden szóból és tettből az a vallásos lélek sugárzott ki, mely a társulatot eleitől fogva jellemzi. Nem esett ott szó embereknek dicséretéről, nem égettek ott tömjént az emberek saját hiuságuknak, hanem igazi evangéliumi szellemben adtak számot dolgaikról, az Úrnak adván érte dicsőséget. »Nem nékünk, Uram, hanem nevednek adjad a dicséretet®, ez csengett az egész ünnepélyen keresztül. A különféle ünnepségek egy teljes hetet vettek igénybe. Április 9-én, vasárnapon, a szt. Pál templomban és a Westminster apátsági templomokban tartott isteni tiszteletekkel vette kezdetét a tulajdonképeni jubileum. A különféle gyűlések pedig eltartottak szombat estig. Átlag minden napra három gyűlés esett. Reggel délután és este egy-egy. De ezek a gyűlések olyan érdekesek voltak, hogy egyáltalán nem fárasztották ki a közönséget, minek fényes bizonyítéka volt, hogy nem egyszer kelle párhuzamos üléseket tartani, bár London legnagyobb termeit: az Exeter Hall-t, a Royal Albert Hall-t és a Queen-s Hall-t használták és még a hét végén mindig szorongásig megteltek a termek. Csak úgy ömlött a legkülönbözőbb társadalmi állású emberek sokasága ezekre az összejövetelekre. A püspökök, élükön a canterbury-i érsekkel, élénk és tevékeny részt vettek valamennyi ülésen. Magas állású államférfiak, a parlament kiválóságai, a fényes öltözetű tábornokok tették élénkké a papok sötét tömegét. Maga Salisburv, ki akadályozva lévén, meg nem jelenhetett, szerencsekivánatait elküldte. A napilapok hasábszámra hozták a közleményeket az ünnepről; egyáltalán megtettszett, hogy mennyire érdekli az egész nemzetet a dolog. Nagy általánosságban itt adjuk a programmot. mutatóul, hogy miként ünnepel egy nagy nemzet általa nagyoknak elismert eszméket és törekvéseket. A hétfői napot imára és hálaadásra szentelték. Reggel úrvacsora, este pedig ünnepélyes hálaadó istentisztelet volt a Pál templomban hol is a canterbury-i érsek tartotta a szent beszédet. A keddi nap a visszaemlékezés napja volt. A tartott három gyűlés thémája volt: 1. a misszió haladása 100 év alatt, 2. az ezen idő alatt alkalmazásba vett methodusok, 3. a hazai misszióélet fejlődése ezen 100 év alatt. A szerdai nap volt tulajdonképen a központ, a mikor az Exeter Hall-ban és az Albert Hall-ban tartattak összejövetelek az alapítás emlékére. A csütörtököt más missziói társulatoknak szentelték, könyörögvén értük. Pénteken a jövendő feladatairól elmélkedtek. Végre szombat a gyermekeké volt kiknek az Albert Hall-ban rendeztek egy Childrens meeting-et. Boldog gyermekek, kik; efféléken növekesznek nagyra. Az elhangzott sok érdekes és tanulságos beszédet sajnos, mind nem közölhetjük, de álljanak itt közülök az alábbiak mégis. Az egyik ünnepi szónok, Northbrook lord, egykor India alkirálya, a többek közt így szólt: »Hogy mi célból volt szabad nekünk Indiában akkora birodalmat megépíteni? Száz éve tartjuk fenn ott a Pax Britannica-t, terjesztjük nyugot civilizációját, építünk vasutat, csatornát, berendeztük az igazságos közigazgatást. Miért? A költővel felelek rá: Azért, hogy üdvös tanítással igazságra vezessük a népet, tévelygésből biztos ismeretre, hogy így 56