Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-09 / 28. szám

tet mond meghagyandónak. Erre nézve azt a tájékozást nyújthatom hogy 1. szükségtelennek láttam azon kisebb, főleg invokációi énekeket kijelölni, a melyek mostani alakjukban is használhatók, avagy azokat is, a melyek a szerkesztés alkalmával egy-két tollvonással megigazíthatok, 2. néhány darabot ezúttal azért nem soroltam fel, mert azokat javított alakban már bírom, némelyiket több példányban is. Azonban sem egyik, sem másik körülmény nem gátolhat senkit abban sem, hogy szabadon válaszszon az egész 102 dicséret között, sőt abban sem, hogy még a kihagyásra ítélt dicséretek közül fel ne dolgozhassa, vagy motívumul fel ne használhassa a neki tetszőket, mert Programmunk szerint, a dicséreteiméi sincs lázárva az, hogy a kihagyandókul megjelölt szövegeli egyáltalában nem volnának felhasználhatók. Igazán széles tér és teljes szabadság van tehát a munkára, hanem az azért mindig igaz, hogy ez a munka bizonytalan. Hát bizony akár új darabot írunk, akár foltozgatunk, egyelőre nem tudhatjuk, hogy nem hiába vágjuk-e a levegőeget. Ezt én sem tudhatom; a ki a vezetési és intézési teendőkön kivül több évi fáradságot áldoztam már ennek az ügynek. Eddigelé 100 zsoltárt magam írtam, új darabom is van egynehány; kompilációm, vagy ha tetszik, foltozásom is van vagy 30 darab és én még sem kérdezem: vájjon nem hiába dolgoztam-e ? Nem, mert lelkem sürgetéséből dolgoztam. Úgy hiszem azért, hogy bárki másnak is csak saját lelke, ügybuzgalma, hivatásának érzete adhat legfőbb ösztönt a munkára, melynek méltó jutalma lehet az is, ha csak egy-két darabja bejuthat valakinek az új énekeskönyvbe. Az anyagi jutalomról nem is szólok, a mely biztosíttatik a szerzők számára. Sz. K. úr azon megjegyzésére, hogy három olyan darabot is megjelöltem, a melyek a Programmban a kihagyandók közé soroztattak, azt a helyreigazítást adom, hogy részben ezt is elnézte/mert a 8. dicséret a 90., a 112. dicséret a 139. szám alatt van följegyezve a meghagyott és javítást igénylő dicséretek között; tehát csupán a 104-iket vettem ki a kihagyásra ítéltek közül, ezt pedig azért tettem, mert ennek a 3., 4. versét az első versnek alkalmas megjavítása mellett, jónak tartom és eredeti jegyzékünkben ez így is jelöltetett meg, azonban a Programúiból elnézésből kimaradt. Egyébiránt, annak bizonyságául, hogy én a foltozási munkát nem restellem, talán másoknak is buzdításul egy pár ilyen darabot itt is közlök, sőt közlök egy kompilációt is megfigyelés végett, de azon kijelentéssel : azon örülnék legjobban, ha az én munkám mind hiábavalónak bizonyulna, tülszárnyaltatva szebb és jobb énekek által! Fejes István, az egyetemes énekügyi bizottság elnöke. Ének kísérletek. Az I. sz. a. olyan igazítást láthat az olvasó, a mely az eredeti ének kompozícióját teszi kerekdedebbé és a hogy-on kezdődő utolsó versszakot kiküszöböli, annál is inkább, mert utóénekül többnyire az utolsó versszakokat énekeljük, a minél fogva az énekszerzőnek ügyelnie kell, hogy a versszak némileg magában állónak látszék. A II. sz. a. a Kleist-íéle hosszadalmasan festő éneket mutatom be rövid, általánosított alakban. A III. sz. a. Egy elavult darabot csupán motívumul használok fel s azt szép dallamra teszem át. A IV. sz. a. Arra mutatok példát, hogy költőink vallásos darabjait is alkalmasan fellehet használni, azoknak akár alaki, akár eszmei motívumából. így én Berzsenyi Fohászkodását is felhasználtam. I. 1. Dicséret. (Horváth Ádám éneke.) A nagy király jön, hozsánna ! hozsánna ! Zeng a kiáltás előtte, utána; Zöld ágakat szeldelnek útjára, Békességet hoz népe javára; Áldott, a ki jött az Úrnak nevébe', Általa léptünk az Isten kedvébe, Békesség ott fenn a mennyországban. Áldott az Isten a magasságban ! Oh ! lelki ország, Istennek országa, Mily édes ebben Jézus királysága ! Szelid, szegény ez és alázatos, De nagyhatalmú és csodálatos ; Igaz ez és a bűntől szabadító, Poklot és halált egyiránt hódító, Vasvesszővel bírja ellenségét, De szelíden őrzi örökségét. Óh! áldott Jézus, ki birsz a világgal Jöjj mi hozzánk is alázatossággal, Tégy tulajdon népeddé bennünket, Vezéreld jóra egész éltünket; Áldott királyunk, lelkeink királya, Jöttödet néped ma is várva-várja, Jöjj hát hozzánk is nagy hatalommal S terjeszd országod diadalommal! A nagy király jön, hozsánna, hozsánna ! Zengjük, kiáltsuk előtte, utána; Hintsük be útját mi is zöld ággal És ünnepeljünk szent buzgósággal, Dicsőség legyen az Isten Fiának. Áldás, békesség az égi királynak, Hogy vele mi is, kiket megváltott, Bírhassuk egykor a mennyországot! Fejes István.