Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

A bejelentési hivatal adatai oly irányban, mint az a mi célunkra szükséges volna, nem dolgoztatnak fel; a központba éveken át beérkező bejelentési lapok óriási halmazát pedig céljainkra feldolgozni lehetetlenség volna. A bejelentési hivatalnál azonban annyit ki lehetne és ki is kellene eszközölni, hogy a folyó 1899. év elejétől beérkező bejelentési lapok közül azokat, melyekben hitfeleink bejelentése foglaltatik, részünkre félretéve, a nevek és lakások kiirhatása céljából megbízottunknak havonként rendelkezésére bocsássák. Ez a lakást változtató és újonnan beköltöző s elköltöző egyháztagok folytonos nyilvántartása szempontjából volna szükséges. A székesfővárosi statisztikai hivatal adatai az 1891. évi összeiráson nyugosznak s így elévültek. Ezen hivatal főnökei részéről azon biztosítást nyertük, hogy az 1901. év elején eszközlendő népösszeirás adatainak cyklusokban való feldolgozása alkalmával akkor, midőn az összeirási lapok vallásfelekezetek szerint fognak osztályoztatni, a hitfeleinkre vonatkozó legmegbízhatóbb adatokat fogjuk kaphatni. E végből a székesfőváros tanácsának engedélyét kell csupán kieszközölnünk annak idején. Addig is azonban, míg a legközelebbi népösszeirás alkalmával hitfeleink összeírását a legmegbízhatóbb módon eszközölhetnők, gondoskodnunk kell módokról, melyek mellett az eddigi hiányos összeírást lehetőleg tökéletesbítsük. Erre vonatkozó javaslatainkat alább fogjuk megtenni. III. Másodsorban szükséges a hátralékos adótételeknek erélyes behajtása a következő okokból: 1. Az egyházi közterheknek minden egyháztag által való aránylagos viselése jogos, hiszen az egyház jótéteményeit, az egyházi funkciókat minden egyháztag igénybe veszi s mert a közteherviselés az összetartozandóság érzetét minden egyes egyháztagban kifejezésre juttatja: ez okból az bármely csekély, habár csak fillérekben kifejezhető összegben is még a legszegényebb keresetképes egyháztag által is viselendő. 2. A kivetett adó behajtása törvényes és kötelességszerű, mert ezt a zsinati törvény 5. §-a egyenesen a presbyterium kötelességévé teszi. 3. Mert az egyházunk viszonyai között szerfelett szükséges is. Kétségtelen ugyanis, hogy egyházunk nagy feladatok előtt áll. Eltekintve az eddigi terhes adósságok törlesztésétől s a gimnázium építése alkalmával felhasznált, de okvetlenül refundálandó alapítványi követelések visszatérítésétől, világosan áll mindnyájunk előtt, hogy lelkészeink és egyházi tisztviselőink létszáma és a jelenlegiek díjazása nem megfelelő, hogy főleg a hitoktatás terén van sok pótolni való a vallásoktatás intenzívebbé tétele felé, mi ismét csak anyagi áldozatok árán a tanszékek állandósítása és meglelelő díjazása útján érhető el, hogy számvitelünk és pénztárkezelésünk szabatosabbá, áttekinthetőbbé tétele, különösen pedig az adóügyek szakszerű kezelése végett okvetlenül és elkerülhetetlenül szükséges egy számvevői állás miélőbbi szervezése és betöltése, hogy kálvintéri templomunk kibővítést ugyanottani paplakunk újjáépítést igényel, hogy egy újabb templom építése a balparton mindinkább szükségesnek mutatkozik stb. Mindezen, erőnkhöz mérten óriási feladatok nagy erőmegfeszítést, minden egyes egyháztag törvényszerű adójának pontos beszolgáltatását igénylik, mert ha nem tekintünk is azon eshetőségre, hogy a ma élvezett székesfővárosi segély reánk nézve kedvezőtlenebb áramlatok felülkerekedésével kisebb összegre is leszállíttathatik, a jelenlegi költségvetés mellett nagyszabású feladatainkat megvalósítani képesek nem leszünk. Egyházi jövedelmeink legbiztosabb és legerősebbb forrása mégis csak a hívek áldozatkészségében, azok adójában^rejlik, mely ugyan a hívek kellő nyilvántartása és a hitélet élénk fejlesztése, mint az adókivetés és beszedés helyes kezelése mellett feladataink megoldását leghathatósabban segíti elő. IV. Van szerencsénk tehát az eddig előadottakat a következő positiv javaslatokban összegezni. 1. Rendelje el már most az egyháztanács az I—II. és IV—X. kerületekben lakó egyháztagok neveinek, lakásának, foglalkozásának s lehetőleg vagyoni viszonyainak mielőbbi pontos összeírását. Minthogy azonban ilyen pontos összeírás a fentebb előterjesztettek értelmében az 1901. évben eszközlendő népösszeirás foganatosítása előtt nem lehetséges, addig is, míg ez megtörténhetnék, keresse meg az egyháztanács már most a székesfőváros rendőri bejelentési hivatalt az iránt, hogy az 1899. év elejétől beérkező bejelentési lapok közül azokat, melyekben hitfeleink nevei foglaltatnak, félretéve az egyház pénzbeszedője, Weiszburg Imrének, mindenkor a hó végén betekintés és kijegyzés céljából rendelkezésre bocsátani szíveskedjék. Hatalmazza fel továbbá az egyháztanács az elnökséget arra, hogy úgy a pénzbeszedők segítségével, mint ezeken kivül más alkalmas egyének által szükség esetére a szokásos díjazás ellenében az eddig be nem jelentett hitfeleinket kinyomoztassa s az ily módon bejelentett s eddig meg nem adóztatott hitfeleink névsorát egybeállíván, azoknak ezen évre leendő megadóztatása céljából a legközelebb egybehívandó egyháztanácsnak tegyen előterjesztést, hogy azok adója a folyó 1899. évre pótkivetés útján megállapítható legyen. 2. Rendelje el továbbá az egyháztanács szintén már most az 1896., 1897. és 1898. evekre be nem fizetett adók kenvszer úljan való behajtását. Jövőre nézve pedig mondja ki az egyháztanács, hogy mindazon egyháztagok ellenében, kik egyházi járandóságaikat sem közvetlenül az adószámvevőnél (a beszédési díjak részbeni megtakarítása okából ezt is lehetővé kellene tenni), sem pedig a pénzbeszedők megkeresése alkalmával az év első három negyedében teljesen be nem szolgáltatják, a kényszerbehajtás fog alkalmazásba vétetni, Ezen határozat miheztartás végett minden nem fizető egyháztaggal ajánlott levélben lenne közlendő s ennek megtörténte után a pénzbeszedők szigorúan utasítandók,