Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

Mélyen tisztel! Egyháztanács! A budapesti ev. ref. egyház presbyteriuma többször foglalkozott már a kivetett, de önként be nem fizetett egyházi adók kényszer útján való behajtásának eszméjével s általában az egyházi adóügyek erélyesebb kezelésének kérdésével. Legutóbb az 1898. évi december 29 én tartott egyháztanácsi ülésen egy tekintélyes egyháztanácsos vetette fel ezen kérdést, anélkül hogy ebben érdemleges határozat hozható lett volna. Mint minden az egyháztanács elé tartozó kérdés, úgy ez is nagy horderejű voltánál fogva kellő gonddal előkészítendő, mert csak ezután fejlődhetik a felett szakszerű és tárgyilagos eszmecsere és hozható a célnak megfelelő határozat. Vállalkoztunk az előkészítés munkájára, mert érezzük, tudjuk, hogy a saját híveink megadóztatására utalt s mindinkább nagyobb és nagyobb, költségesnél-költségesebb feladatok megoldására hivatott egyházunk adóügyeinek rendezése immár elodázhatatlan feladatot ró annak vezetőire. Ezen feladat megkönnyítése céljából az alábbi adatok egybeállítása mellett igénytelen előterjesztésünket azon óhajjal mutatjuk be, vajha ezen előterjesztés a kérdés mielőbbi helyes megoldását eredményezné! I. A kérdés megvilágítása érdekében álljanak itt a következő adatok : 1. A budai (I—II. ker) zsidó hitközséghez 700 család tartozik, kiknek évi kultusz adója 8000 frt, mely egész összegében befolyik, szükség esetén a kényszer útján való behajtás mellett. Kitérés a hitközségből ez okból nem fordul elő. Ezen aránylag szegény családokból álló hitközség legkisebb adója 6 frt, a legnagyobb 100 frt. Ha egy családtagra átlag 4 tagot számítunk, úgy itt a lélekszám 2800-ra tehető s egy lélekre 2 frt 85 krnyi adó esik. Nincsenek megadóztatva a legszegényebb egyháztagok, mint p. o. közszolgák s házalók. Nálunk 9000 frtnyi tényleg befolyó összeget 45,000 lélekkel elosztva, esik egy lélekre 20 kr. adó. 2. A pesti zsidó hitközség egy jól szervezett s nagy létszámú hivatalt, s ebben egy 8—10 hivatalnokból és számos penzbeszedőből álló külön számvevő és adóbeszedő osztályt tart fenn: kényelmes tágas helyiségekben. Adótételei 3 frt és 1000 frt között váltakoznak. Jelenleg 1000 frtot senki sem fizet, régebben Wahrmann Mór fizetett ennyit, 800 frtot azonban többen is fizetnek. A kényszerbehajtást csak szükség esetén alkalmazzák. 3. A pesti magyar és német ág. hitv. evang. egyházak adózása önkéntes megajánlás és ennek aláírással való megerősítésén alapszik. Kényszerbehajtást eddig nem alkalmaztak, de erre alig is van szükség, mert a fizetés teljesítésére a legtöbbször elegendő az önkéntes megajánlás és aláírásra való utalás. Ezek adótételei a mienkkel körülbelül megegyeznek. A pesti zsidó hitközségnél jelenleg, úgy mint már régebben a bécsi zsidó hitközségnél foglalkoznak a berlini zsidó hitközség által gyakorlatilag érvényesített azon eszmével, hogy adótételeiket az állami adótételekhez viszonyítsák. Ezen viszonyítás Berlinben az állami egyenes adó egy csekély százalékában nyer kifejezést, s az áltami adókkal együtt szedik be. Az eredmény Berlinben rendkívül kedvező és teljesen kielégítő. A mi a hátralékos adótételeknek kényszer útján való behajtását illeti, hivatkozással a fölemlített esetekre s a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895: Lili. t.-c. 24—26. §-aira, nem tartjuk az egyházi adóknak kényszer útján való behajtását aggasztónak, mert az idézett törvényszakaszok szerint az, ki egyházunkból kilépve, más egyházba lépne át, köteles eddigi hatralékos adóját lefizetni, ha pedig tőlünk kilépve, magát más egyház kebelébe fel nem vétetné, vagyis felekezeten kívülivé lenne, még további öt éven át tartozik egyházi adóját fizetni. Hogy pedig az ilyen kilépési esetek teljesen elmaradjanak, vagy azok legalább is a minimumra redukáltassanak, az legalább az adókivetésnek kellő körültekintéssel és méltányossággal való eszközlésétől és a cura pastoralisnak mi módon való gyakorlásától fog függeni. Méltányosan megállapított adótételnek kényszer útján való behaj tása egymagábanmég nem indíthatja hitfeleinket a kitérésre 1 II. Adóügyünk rendezése céljából első sorban legföképen szükséges lenne már a legközelebbi jövőre nézve az összes egyháztagoknak és ezek lakásának pontos összeírása, a régebben megállapított adótételek revideálása s az egyháztagok viszonyaiban beállott időközi változások megállapítása és állandó nyilvántartása. Egy ilyen megbizható összeírás birtokában azután a kerületenként vagy övenként megalakítandó bizottságok p. o. a már meglevő I—II. ker és zuglói helyi bizottságokon kívül egy a IV. és IX. ker., egy az V. és VI. s egy a VII. és VIII. ker. számára szervezendő, tehát a meglevő hármon felül még újabb három helyi bizottság eszközölné évenként a számadásoktól felmentendő lelkészek vezetése, a pénzbeszedő és esetleg külön bizalmi férfiak bevonása mellett, az összes adatok helyes mérlegelése alapján az adókivetést és teremtene ezen kisebb körben sokkal intenzívebb tevékenység s mindenkor a lelkész vezetése mellett, erős egyházias életet. Sajnos, hogy egy teljesen megbízható összeírás beszerzésére a közel jövőben kilátásunk nincs. Tudakozódtunk az összeírás miként eszkőzölhetés e tekintetében a székesfővárosi bejelentési hivatalnál és a postakézbesítők igénybevétele végett a postaigazgatóságnál. A postakezbesítőket mint közszolgálatban állókat magán-, illetve felekezeti célra igénybe venni nem lehet, pedig ezek volnának a iegalkalmasabb s legmegbízhatóbb közegek, s ezek végezhetnék el az összeírást alkerületeik naponkénti bejárása alkalmával a legrövidebb idő alatt a lehető egyöntetűséggel.