Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

idejében több vott a gyakorlatiasság és bátorság, mint a jelenkor fiaiban. Nem tétováztak sokat; jó haditervvel induljak meg s néhány év alatt már közkézen forgott az új énekeskönyv. Nem riadtak vissza a nehézségektől. Nem rémítették egymást a gyülekezetek ellenszenvével s más falrafestett ördögökkel, mint mi, hol azt vetvén ellen, hogy az új énekeskönyv a gyülekezetek békéjét föl találná zavarni, a mi ebben a vallásilag meglazúlt világban nem tanácsos; hol pedig azt, hogy nincsenek alkalmas poéták, várni kell, mig születnek. Poétára várni! Épen ez az impraktikus dolog, az abszurdum. Hisz annak a kornak is volt poétája : Csokonayia, a miénknek is Aranyja, de egyik sem írt éneket. Egy-egy szent Dávid pedig, tudvalevő, hogy csak kétezer esztendőnként születik. Nagyon impraktikus dolog hát szent poétákra várakozni. Huszonöt év is tömérdek idő ahhoz a viszonylag csekély munkához, a miből az énekeskönyvnek a Programmban s az elnöki Felhívásokban körvonalozott renoválása áll. A legutóbbi — 1890-iki — Programmból ugyanis azt tudjuk meg, hogy az énekügyi bizottság nem kíván egyebet, csupán a meghagyandóul ítélt 102 darab dicséretnek nyelv- és verstani kiigazítását. Idáig jutottunk 25 esztendő óta. Valószínű, hogy e nyomon a másik negyedszázadban is ott lesz ez az ügy, a hol most van; bármily lelkes szép szavakkal serkentgesse is a buzgó elnök a madarakat: » Fiaim, csak énekeljetek«: azok ülnek tovább is »száraz ágon hallgató ajakkal*. De hát miért? Azt hiszem, azért, mert egyátalán nem lelkesítő az énekügyi programmban kiszabott szakmánymunka, ez az irodalmi foltozás; Lengyel, Keresztesi s a többi atyák megviselt köntösein a nyelv- és verstani lyukakat befércelni, új folttal — és mindezt teljesen rizikóra, bizonytalanra ! Meri bizonytalan ez a munka egyebek között azért is, mert az említett Programm s az elnök Felhívásai sok olyan dologról hallgatnak, a mik iránt pedig a foltozgatónak eleve tisztában kell lennie, hogy hiába ne dolgozott legyen. így p. o. a Programm szerint a 238 dicséret közül kihagyásra van ítélve 136 darab, meghagyásra 102 De az elnöki legutóbbi Felhívás csak 68 kijavítást igénylő darabot sorol el. Tudni kellene pedig a többi 34 darabról, hogy ki vannak-e már azok javítva, vagy ezek javítást nem is kivánó hibátlan darabok ? — Ez utóbbit határozottan kétségbevonom; előbbinek elhallgatása pedig épen a bizonytalanságot növeli. Hosonlóan azon másik eset is, hogy 3 olyan darab (a 8., 104. és 112-ik dicséret), mely a Programmban a kihagyandók között áll: a Felhívásban a meghagyandók és kijavítandók közé van sorozva. Föltéve^, hogy az itt röviden és nagyjából érintett okok és körülmények nem állnának az énekeskönyv kijavításának útjában : még akkor is nagyon lassú, késedelmes és igen kevés eredménynyel biztató ez az eddigi út. igénytelen nézetem szerint helyesebb volna: 1. rendes nyilt pályázatot hirdetni, záros határidővel, jutalomdíj megnevezésével, mind a zsoltárok, mind a dicséretekre. Az ezekből és az eddigi füzetekben megjelentekből kiszemelt darabok egy újabb füzetben kiadva, bírálatra bocsátandók. 2. Ha -- a mi valószínű -— a záros határidőre nem érkeznének be dolgozatok kellő minőségben és számban, bizassék meg Fejes és Szabolcska, hogy a hiányokat a zsoltárokban és dicséretekben javítsák ki s új darabokat is írjanak. Szentkúti Károly. KÜLFÖLD. A katholieismus türelmetlenségéről a közelmúltban és jelenben. (Róma öletne-e ma is? — A spanyol protestánsok sanyarú helyzete. — A J-LOS von Rom« következményei Ausztriában.) Róma türelmetlensége régi dolog. A más nézetűeket tüzzel-vassat kiirtani igyekvő épen nem krisztusi, sőt nagyon is emberi indulat, különösen az »angyali doctor« ideje óta a róm. kath. egyház egyik legfőbb sajátossága. Csak a hazai protestáns egyházak történelme is bő anyagot nyújthat e thémához, hát még a külföldiekével együtt?! Ha minden egyes erőszakoskodó esetet összegyűjthetnők és könyvbe leirhatnók, azt hiszem, csinos könyvtár telne ki belőlök. Az erőszak elvét az első pillanatra úgy látszik igazolja ez a jelszó: »Az igazság türelmetlen*. De a gondolkodó ember előtt teljesen értékét veszti az elv, ha meggondolja, hogy az igazságnak nincs erőszakra szüksége, mert az maga meggyőző hatalom. S az erőszak, a türelmetlenség épen e meggyőző hatalom hiányát bizonyítja. A zelotizmus ineg van ma is, a fennen hirdetett pax dacára is. Ez a szép szó bő köpenyül szolgál a hecckáplánoknak. Ép úgy mint a középkorban hangosan hirdették volt: ecclesia non sitit sangvinem, de azért a szent inkvizíció vigan működött. Az a kérdés, öletne-e ma is Róma ad majorem glóriám Dei, ha a modern állami és társadalmi rend meg nem gátolná benne ? Ezt a kérdést vette fel a Christian World legújabb száma. Meg is felelt rá. Idézi dr. Balfour most megjelent könyvét a presbyterianizmus sorsáról a gyarmatokban, melyben a szerző föleleveníti a Medeira szigetén mintegy 50 évvel ezelőtt lefolyt vallásos üldözés elfeledett eseményeit. A portugálok e szép szigetén körülbelül hatvan éve dr. Kalley nevű angol orvos telepedett le. S mint buzgó protestáns keresztyén evangélizálni kezdett a lakosok között. S a felnőtteket a mellett az esti órákban írni és olvasni is tanította. A hatóság figyelmét csakhamar magára vonta. Elfogták. 52