Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

tanítói fizetésre és az egyház többi rendes szükségleteire együttesen számítva.) 4. Ebből egyénenként mennyi volt: a) a legkisebb, b) a legnagyobb egyházi adó? 5. Mennyi volt 1897-ben az egyháznak évi rendes kiadása a belső hivatalnokok fizetésével együtt: a) egyházfenntartásra, b) iskolafenntartásra, c) két címen együtt? 6. Ebből mennyi volt kiróva összesen az egyháztagokra egyházi adóképen ? (Készpénz; természetbeliek és szolgálmányok pénzértékre számítva)? 7. Milyen volt az egyházi adózás módja 1897-ben? Párbér szerint? Vagy az Egyházi Törvény 246. és 247. §-aiban megjelölt módon rovatott ki az egyházi adó ? 8. A felekezeti iskolába járó gyermekek után mennyi tandíj rovatott ki 1897-ben (pénzértékben véve természetbelieket is) : a) egy gyermek, b) két vagy több gyermek után? A Szerkesztő bizottság e kérdőpontokat már önmagukban elég világosaknak tartván, utasításba adni csak annyit talált szükségesnek, hogy »a jelentő-ív 1. és 2. pontja alatt kivánt adatok a a községi B) tabellából írandók be« ; továbbá, hogy »a jelentő-ív 6. és 8. pontjában említett természetbeliek ós szolgálmányok pénzértéke a a helyi piaci árak, illetőleg napszámok 5 évi átlagában veendők felct. Úgy látszott azonban mindjárt az ívek szétküldése után, hogy a kérdőpontokat jóformán annyifélekép értelmezik, a hány kiállító közeg van. A tiszántúli egyházkerület esperesi kara értekezletre is gyűlt össze, hogy az egyöntetű eljárásban megállapodjanak s egy külön utasítást is dolgoztak ki az ívek kiállítására nézve. Bizottságunk előadójához is számtalan megkeresés küldetett a püspök ós esperes urak részéről; a kellő felvilágosítások meg is adattak ós most a nagy anyag feldolgozása után, mégis kénytelenek vagyunk nemcsak az ívek különféle módon való kiállítását konstatálni, hanem egy szersmincl azt is, hogy ez ívek nyújtanak ugyan egy csomó statisztika tanulságot; de épen arra nézve adnak igen kevés anyagot, a mi a fő dolog lett volna, hogy t. i. világosan állana előttünk, hogy, hol, milyen, ós mekkora terhet hordoznak különösen a 10 frt egyenes állami adónál kevesebb adót fizető egyházi tagjaink, mert hiszen ezek terhének könnyítését contemplálta első sorban a konvent és ezek terhének meghagyásában van az a veszedelem, a mely minél előbb elhárítandó a tőkesegélyek nyújtásával. Nem akarjuk a t. konventet az íveken jelentkező összes hiányok részletes felsorolásával fárasztani, csak általánosságban kívánunk ezekre rámutatni. Az ívek legeslegnagyobb részén adóalanyok ul a párok vagy a családfők vannak feltüntetve ós nem a személyek, vagy egyének, a kikre pedig az ívek kérdőpontjai a súlyt helyezték. Van egy csomó ív, a melynek kitöltésénél, a kérdőpont világossága dacára, egyházi adó alatt csak a külön építkezésre vagy egyéb szükségletre kirótt terhet értették, s nem egyszersmind a lelkész, tanító, kántor stb. fizetéséhez való hozzájárulást. Az egyházi adózás módjára ha megadták is a feleletet, de igen csekély azoknak az íveknek a száma, a hol a termény- ós egyéb szolgáltatás át volna pénzértékre számítva és így közelebbi tájékozást adna a teher nagysága felől, mert hiszen pl. lVa véka búza értéke nem egy ós ugyanaz mindenütt. Az adózás módjának kulcsát igen kevés ív adja kezünkbe. Ha megemlítik is, hogy az adózás osztályba-sorozás szerint történik, azt már nem jelölik meg, hogy mi szolgál az osztályba-sorozásnak alapul, vagy hogy hány osztály van felállítva. Feles számmal vannak ívek, a melyeken egymásnak merőben ellenmondó adatok vannak s a melyek ennélfogva egészükben használhatlanok bárminek is a kiderítésére. Tömérdek íven félreértették ama kérdést, hogy mennyi a legkisebb és mennyi a legnagyobb egyházi adó, a mennyiben ezt általánosságban vették ós nem azt mutatták ki, hogy a 10 forintnál kevesebb állami egyenes adót fizetőknek mennyi volt a legkisebb s illetőleg a legnagyobb adója, hanem, hogy mennyi volt a minimum és maximum általában az egyházi adót fizetők járulékainál? Ebből a félreértésből származott igen sok adat megbízhatatlansága. Majd meg kitöltetlenül hagyatván egyes rovatok, még az általános százaléki viszonyok sem voltak ilyen íveknél megállapíthatók. Az összes egyházmegyék között kettő van, ú. m. a békés-bánáti és nagy-szalontai, a melyeknél az illető esperes urak oclajegyeztók, hogy a 10 forintnál kevesebb egyenes állami adót fizetőknek mennyi az összes állami adója; rajtuk kívül ezt még más egyházmegyékben csak szórványosan egy-két egyház tette meg, a melyiknek a lelkésze felismerte, hogy hiszen ez az adat tulajdonképen a fontos, ha ez egybevettetik azután az ezen tagokra kirótt egyházi adó mennyiségével. Mert hogy csak egy-két példát említsünk; pl. Pátkán (Vértesalja, D. M.) 322 olyan személynek, a kiknek állami egyenes adója összesen 767 frt 13 kr., az egyházi adója 507 frt 40 kr., tehát az állami egyenes adónak 65%-a; míg a mikor az egész egyházközség összes egyházi adóját viszonyítjuk annak tagjai összes állami adójához, akkor a reláció már csak 35%-ot mutat; vagy pl. Magyar-Atádon (Belső-Somogy, D. T.) 9 frt, 23 kr. állami egyenes adó után