Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-25 / 26. szám

mikor 18 frt 40 kr. egyházi adó esik, ez födözi a 200%-ot is, holott általánosságban 101% csak az egyházi adó relációja; avagy még egy példát említve, Bánfalván (Békés-Bánát, T. T.) a 10 forintnál kevesebb állami adót fizetők állami adójuknak 185'2%-át fizették egyházi adóképen, míg az összes egyháztagok e két című adózása között csak 80 6% a reláció és így tovább. Ilyen és ezekhez hasonló tanulságos adatokhoz képest, azután mire használhatjuk fel pl. azt, a mikor egyik egyházmegyénknek egy csomó jelentő-íve csak annyit mond »az adózás módjacc kérdésre : »nem is egészen párpér, nem is birtokaránylagosan, hanem régi szokáson alapulóiaga, — de hogy mi ez a »régi szokása, azt sehol nem jelöli meg; vagy Erdélyben sok helyütt csak annyi van megjegyezve ugyané kérdésnél : »füst-szám szerintcc, de hogy ez mekkora teher, mi itt az adókulcs, az nincs meg. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. Bismarck, Gedanken und Erinnerungen. 2 Bde. XV. 877 és XVI. 311 lap. Stuttgart, 1899. Ára 20 márka. »Gondolatok és emlékezések* c. alatt kerültek ki a sajtó alól mult év november havában Bismarck emlékiratai. Tertamenlumot hagyott ezzel hü német népének, a melylyel Eckart módjára még egyszer hívja föl a népet, hogy a nevéhez és működéséhez fűződő közel mult nagy eseményeken még egyszer lelkesedni s okulni tanuljon egyaránt. Ez emlékiratok kétségtelenül igazolják, hogy közel 30 évig nemcsak Németország állami ügyeit intézte, hanem mondhatni az egész világ sorsát kezében tartotta. Az újabb történet legtartalmasabb lapjai fűződnek az egyaránt rettegett és imádott »vaskancellár* nevéhez, kinek emlékirataiból sok politikus tanulhatna. Hisz' a német nemzeti egységgel, a hatalmas űj Németország nevével Bismarck államférfiúi neve és működése örök időkre van összeforrasztva. A német politikai és államművészet újjászületésének s a németség legmaradandóbb eszméinek ő a legnépszerűbb képviselője. A mire nagy szellemével és ritka akaraterejével törekedett, azt, ha ezer meg ezer akadály gördült is útjába, meg is valósította. Ez emlékiratokból különösen kitűnik, hogy a nagy kancellár ama politikusok közül való volt, a kiket a császárja iránti legerősebb hagyományos tisztelet, dynasztikus, hűség s hazájuk és népök iránti legodaadóbb felelősség jellemzett. Erkölcsi önuralom, önérzet s mély politikai belátás egyik legerősebb oldala az ő tetőtől talpig való markáns politikai egyéniségének. E tekintetben messze fölötte állott az orosz Gortsakoff, az olasz Cavour, az angol Gladstone s á magyar Andrássy kimagasló politikai egyéniségének. Már életében is különfélekép ítélték meg őt a politikusok. Emlékirataiból történeti nagy szereplését, erős és hatalmas politikai terveit, alkotásait és világraszóló vívmányait jóbarát és ellenség elismerni kénytelen. Különös kegyeltje volt azokban az isteni gondviselésnek. A német egység századunk egyik legnagyobb gondolata és cselekedete, s a hármas szövetség megalkotása is Bismarck műve. S bár nem mindenben és mindenkor a szabadság s az alkotmányosság történeti sáncai között mozgott az ő politikája, s mégis csodálnunk kell azt a vas embert, kit csak az istent félve emberi tekintetek soha el nem rémítettek. De nézzük a német politikusok tanulságára irott emlékiratokat magukat. Mintaszerűek azok a maguk nemében s oly tanulságosak, mint erőteljes parlamenti beszédei. A Buscli által tavaly kiadott »asztali beszédei* Luther hatalmas egyéniségére és irmodorára emlékeztetik az olvasót. Egyéniségét és irmodorát leghívebben jellemzi az a körülmény, hogy emlékirataiban a legnagyobb őszinteséggel és teljes nyíltsággal beszél úgy a politikai viszonyokról, mint magukról a közéletben szereplő személyekről, nem takarva el azt sem, hogy mint gondolkozik uralkodójáról és az uralkodó család tagjairól. Nyíltan beszél a külföldi államokkal szemben követelt politikájáról, s veres fonalként húzódik végig az emlékiratokon, hogy mint kellett gyakrakban a császár akarata ellen küzdenie, mit szőtt ő ellene Augusta császárné cselszövényeket, vagy mint iparkodott a császár Frigyes trónörököst a politikában háttérbe szorítani, s nyíltan megmondja, mi a véleménye erről vagy arról a parlamenti férfiról vagy diplomatáról. »Nincs semmiféle titka ez iratok között, általában semmi.« »Oroszország jövendő politikája* című fejezetét, vagy az Andrássyval az osztrák-magyar monarchia és Németország között 1879. okt. 7-ikén megkötött szövetség keletkezése dolgában folytatott levelezéseit nekünk magyaroknak behatóan kellene tanulmányoznunk. Európa békéjének biztosítása ma is égető szükség. Bismarcknak sok ellensége volt. Még egy Treitschke vagy Banké sem tudott vele rokonszenvezni, és Mommsennel ugyancsak meggyült a baja Bismarcknak. Legnagyobb ellensége volt az ultramontanizmus és Auguszta császárné. E miatti fájdalmas érzéseinek és hosszas küzdelmeinek gyakrabban is ád kifejezést az emlékiratokban. Az osztrákporosz háború s a kulturkampf idejében vele szemben tanúsított magatartása »a legerősebb próbára tette idegeit s gyakran veszélyeztette az állam érdekeit«. A »Sansouci és Coblenz* c. fejezet híven ismerteti küzdelmeinek egész sorozatát. Volt idő, a midőn a császárnő tüntetőleg előnyben részesítette a franciákat és angolokat, titkon összejátszott az ultramontán körökkel, a koronaörököstől ki akarta erőszakolni a pápánál teendő látogatását stb. Az intriguák egész sora van itt bemutatva igaz valójában. Bokonszenvvel beszélt a pápás istentiszteletek imponáló méltóságáról, a generálszuperintendensekkel szemben kiváló figyelemben részesítette a pápás főpapokat, »előkelőnek* mondotta a katholicizmust s »egyszerűnek* a protestantizmust, benső viszonyban állott kétes értékű politikai ágensekkel, Jena és Tilsitre való hivatkozással s titokban