Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

ben — ott némileg törvényszerű alapja is volt, mindaz­által a hasonlatok Jézus beszédjeiben olyan helyet foglalnak el, hogy azok Jézus tanítási modorától el nem választ­hatók s nélkülök az el sem képzelhető. S e tény nem tartalmaz-e bizonyos homiletikai útmutatást számunkra? Oly közel fekszik hozzánk a dolog s mégis aránylag mily ritkán alkalmazzuk a hasonlatot prédikációinkban! Mily sok száraz, a következő pillanatban feledésbe menő defi­níciót, mily sok unalmas magyarázgatást takaríthatnánk meg. mennyivel élénkebbé tehetnők beszédjeinket, az írás gondolatait mennyire szemléletethetnők s a hallgatók figyel­mét mennyivel jobban lebilincselhetnők: ha jobban meg­tanulnánk hasonlatokban beszélni! Ez természetesen nem könnyű dolog, de végre is megtanulható. A mit az ember akar, arra módot is talál, hogy elérje Egy dolog azon­ban nélkülözhetetlen e téren és ez az, hogy a prédikátor­nak olyan szoros benső viszonyban kell állania az Istenhez, hogy az érzéki világnak az érzékfelettihez való viszonyát ösztönszerűleg kiérezze. Ha Istenben és az ő országa gon­dolataiban élünk, mozgunk és vagyunk, akkor lesz sze­münk és fülünk is arra, hogy a minket környező minden­napi világban hasonlatokat találjunk; akkor a természet és az ember előttünk az istenországa törvényeinek s ese­ményeinek visszatükröződéseéntk jelenik meg, hogy úgy mondjuk, szemléltető eszközévé lesz az isteni kijelentés gondolatainak, világi bibliává, népies kommentárrá, a mely az írás igazságait magyarázza. Mihelyt valakiben van elég érzék ahhoz, hogy ezt a népies beszédet megértse, az csakhamar talál benne hasonlatokat, is prédikációjához. Gyakorlati szempontból ajánlatos volna, hogy az ilyen találmányokat azután mindenki vagy egy kis jegyző­könyvbe, vagy mindjárt a bibliának azon helyére jegyezze, a mely általuk esetleg illusztrálható. Ha olvasmányai köz­ben jó hasonlatokra, vagy példázatkép értékesíthető elbe­szélésekre akad,, jól teszi, ha azokat gyűjtögeti. »Gyűjts annak idején, hogy legyen, ha megszorulsz«,—ez a tanács megszívlelendő a prédikátorok által is. Minél találóbb a hasonlat, a melyet alkalmazunk, prédikációnknak annál nagyobb hatása lesz. Ha például a különféle szántóföldekről szóló példázattal iiapcsolatban a világi szórakozásokról szólunk s ha aztán a különféle szórakozások között, mondjuk talán a táncnál, absztrakt dedukcióval a különbségeket boncolgatjuk, azt fejtegetvén, hogy azok vétkek-e és mennyiben azok: biztosak lehe­tünk az iránt, hogy levegőbe beszélünk. Míg ellenben ha a példázatnál maradva, körülbelül így szólunk. »a galam­bok — a mint tudjátok — egész ártatlan madarak ; de ha földjeitekre veteményt vettek, nem kívánjátok őket oda, mert ha a magot felfalják, már kártékony mada­rakká váltak«, — ily esetben még a nehezebb felfogású hallgató is megérti, hogy hányadán all a dolog a mulat­ságokkal s hogy igaza van az Üdvözítőnek, a mikor azokat olyan madaraknak mondja, a melyek az elvete.t magot felfalják. (Folyt, köv.) Pciulik János. BELFÖLD. Konventünk rendkívüli üléseiről. Egyetemes református konventünk e hó 14-én d. e. 10 órakor és d. u. 4 órakor két rendkívüli ülést tartott, melyen Kún Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgond­nok kettős elnöklete alatt a kongrua és néhány más ügy tárgyában folyt tanacskozás. Az ülésen jelen voltak Kún B.. Szász K.. Kiss Áron és Bartók György püspökök, Tisza Kálmán, b. Bánfíy Dezső, Szilágyi Dezső, gróf Dégen­feld József fődondnokok; Szilády Aron, Ádám Kálmán, Czike Lajos, Körmendy Sándor, Badácsy György, Kérészy Barna, Szabó János, Széli Kálmán, Sass Béla, Bartba Lajos, Dézsi Gyula, Kenessev Béla lelkészi, Darányi Ignác, Molnár Béla, Szilassy Aladár, Ádám András, Karap Ferenc, Dókus Ernő, Ragályi Béla, gróf Tisza István, György Endre, Lengyel Imre, dr. Simó Lajos, Vályi Gábor, stb. világi képviselők. Kún Bertalan püspök kenetes imája és a tagok igazolása után a konvent, sajnálattal vette tudomásul Tóth, Sámuel konventi volt főjegyzőnek halálát: emlékét jegyzőkönyvileg megörökítette, özvegyéhez részvétiratot intézett. Az ülés főtárgyát a közalapi végrehajtó bizottság jelentése képezte a lelkészi javadalmak kiegészítése tár­gyában. A jelentést s az ehhez csatolt szükséglet-kimu­tatást K<nessey Béla előadó terjesztette elő, ki a mun­kálaton hónapokon át dolgozott, a bizottság pedig a kimutatás revízióját négy teljes napon át tartott, délelőtti és délutáni ülésben végezte. A kimutatás szerint az egész református egyházban a lelkészi fizetéseknek 1200, illetve 1600 koronáig való kiegészítésére szüksége van: 1. a Dunamelléki egyházkerületben 104 egyháznak 11,722 k. 29 f., illetve 49.682 k. 17 fre, 5460 k. fuvardíjra, 3000 k. káplántartási díjra; 2. a Dunántúli egyházkerületben 208 egyháznak 46,039 k. 30 f., illetve 125,548 k. 23 f., 15,909 k. fuvardíjra és 2,500 k. káplántartasi díjra; 3. a t Tiszáninneni egyházkerületben szüksége van 300 egyháznak 94,633 k. 41 fre, illetve 220,259 k. 41 fre, 17,710 k. fuvar­díjra és 1400 k. káplántartási díjra; 4. a Tiszántúli egyházkerületben szüksége van 381 egyháznak 123,712 k. 61 fii., illetve 268,662 k. 97 fillérre, 8060 k. fuvardíjra és 1828 k. káplántartási díjra; 5. az Erdélyi egyházke­rületben 448 egyháznak 193,261 kor. 49 fillérre, illetve 377,959 k. 67 fillérre, 19,510 k. fuvardíjra és 500 kor. káplántartási díjra. Az összes szükséglet 1439 egyházban fizetéskiegészítésre 1200 koronáig 469,336 k., 1600 koro­náig 1.043,113 k. 45 fillér, fuvardíjra 66 679 k., káplán­tartásra 9228 korona. A kimutatást, mely mind az 1439 egyházra nézve részletesen megjelöli a szükségletet, a konvent vita nélkül magáévá tette, a kultuszminiszterhez július l-ig fölterjesz­teni határozta, a még hiányzó kimutatások pótló fölter­jesztésére a végrehajtó bizottságot fölhatalmazta, a mi­nisztert pedig megkérte, hogy a netalán szükséges felvi­lágosítások tárgyában szíveskedjék közvetlenül a végrehajtó bizottsággal érintkezni. Végül a végrehajtó bizottságnak fáradságos munkájáért elismerést és köszönetet, Kenessey Béla előadónak pedig 500 frt tiszteletdíjat szavazott. Az elméleti jog- és államtudományi vizsgálatra vo­natkozó előterjesztését az egyetemes tanügyi bizottságnak a konvent a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez föl­terjesztendőnek határozta A horváth bánnak a konvent elnökéhez a horvát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom