Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-18 / 25. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: ÍX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyán&mku Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hova az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 krf egész évre: 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Gyermekek vallása. (Márk 10, 14.) Hónapról hónapra hűségesen meghozza lapunk a vegyes házasságoknak az evangéliumi egyházakra bizony szomorú statisztikáját. Minden közlemény újabb veszteségünkről számol be. Sokan már csendes rezignációval nézik a bús jelenséget, s törvényül véve a fogyatkozázt, számítgatják, hogy meddig győzzük még lelkekkel. Mások — s hála Istennek talán a többség — keresik a mentséget egyházunk romlása ellen tanácskozásokban, rendszabályokban. Sőt tudunk többeket, kik meg is kísérlettek szembeszállni a falainkat bontogató vésszel; de, a mint a mai számunkban közölt kegyetlen statisztika mutatja, kevesen lehetnek vagy fegyvereik gyengék. Hogy is áll csak a gyermekek vallásának kérdése a mi köztudatunkban? Nagy általánosságban, sajnos, nem sokat törődik vele az evangéliumi keresztyén társadalom. De a mikor egyes konkrét esetekben fordul elő a kérdés, akkor igazán megható az az elvtelenség, a melylyel traktáltatik a dolog. De ennek az elvtelenségnek azért vannak dogmái. Ilyen például : hogy az még sem helyes dolog, hogy egy családnak gyermekei, a testvérek, különböző felekezetekhez tartozzanak, mert sok súrlódásra adhatna okot. Melyik felekezethez tartozzanak tehát? Ha az édes anya tartozik egyházunkhoz, hát akkor természetesen az az igazság, hogy a gyermek az anyja vallását kövesse, mert hiszen az tanítja őt imádkozni, s egyáltalán a gyermek kedélybeli nevelésének ő a legigazibb a leghivatottabb nevelője. Vele jár a gyeémek templomba. Ő van a gyermekkel állandóan, míg a kenyérkereső apa távol van egész nap, meg nem is ér rá egyébként sem törődni, de nem is való az férfiúnak, hogy törődjék az effajta dolgokkal. Ha az apa tartozik egyházunk kötelékébe, akkor a dolog természetesen másként áll. Akkor a gyermekek okvetlen az apa vallását kell hogy kövessék, már a fődogma kedveért is, hogy különböző felekezethez ne tartozzanak. Azután meg vájjon nem az atya nevét viselik-e a gyermekek? akkor pedig illő, hogy a vallását is kövessék. Es nem a férj-e a család feje, nem ő keresi e meg a mindennapit, nem ő teremtetett-e úrrá és pappá családja fölé? illő tehát, hogy vallás tekintetében is ő legyen a fő. Bizony szomorú, hogy az ősöknek, kik vért ontottak az igaz hitért, ilyen gyengehitű unokáik vannak stb. Ezekkel vagy ilyenforma érvekkel kapacitál a római katholikus, a protestáns, az unitárius és a zsidó. A szegény agyonkapacitált áldozatok azután sóhajtozhatnak, mikor mindkét fél érveit kénytelen-kelletlen elszenvedik, hogy hol van hát itt az igazság? Sehol ! Huhogja a pártatlan közönyösség. Fiú az apáé, leány az anyáé ! Ez a természetes igazság. Ebben az ítéletben megnyugodhatik mindenki, mert megkapja igazságosan a mi az övé. Van immárom három igazság is előttünk. Melyik hát az igaz, melyik a követendő út? Egyik sem. Pápista okoskodás egytől egyig. A pápizmus papjai kapacitálnak így, azoktól tanulta el a többi világ. A két elsőnek tagadója a harmadik, de a két első szintén kizárja egymást. Vagy, vagy. Sajnos azonban nemcsak a közvélemény vette át ezeket az elvnélküli elveket, hanem ilyenformán kapacitálgatunk mi evangéliumi lelkészek is. Pedig nekünk ennél különb igazságunk kell hogy legyen, nekünk ennél különb igazságunk van. d Engedj étek én hozzám jönni a kicsiny eket a azt mondj 9/ clZ TJr. »En hozzám!« halljátok ezt! Nem az a kérdés lényege, az apa, vagy az anya vallását követi-e az a gyermek, de az a fontos, hogy a Krisztust követi-e. Sem az apja, sem az