Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

30,336-nak 164 és Schönebergben 75 ezer léleknek 1800 ülőhelye. Egy-egy' ülőhelynek ára az újabb templomokban a következő: Máté templomában 87'52 márka. Márk: 236 82, András : 14393, János: 252, Lukács: 182-32, Tamás: 480, Golgotha: 300, Sión: 232. 12 apostol: 258, Hálatemplom: 339'56, Kereszttemplom: 415'86, Béketemplom: 247'04, Áldás: 155-56, Pál: 500. Üdvözítő: 30043, Luther: 396.62: Kegyelem : 688*67, Frigyes: 675, Vilmos : 3977 "27. György : 695 45 s a dómban 5102-04 márka. A szász egyházi értekezlet április 26-án tartotta Chemnitz városában 3-ik rendes évi közgyűlését. Az első előadást Eerrmann marburgi tanár, az ismert nevü rendszeres theológus »pápás és prot. erkölcsiség* címmel, tartott mely e napokban önállóan is megjelenik. Majd Sulze dresdaí lelkész »egyház szervezetünk hiányairól* értekezett. A gyülekezeti lelkipásztorkodást szervező tételeiből kiemeljük a következőket: A gyülekezet felelős azért, hogy abban megmentessék az. a mi megmenthető. Egyházszervezetünk beismerte, hogy a lelkészek a gyülekezeti képviselők segítsége nélkül e feladatot meg nem oldhatják. A gyülekezet által választott képvisélőknek lehet csak a lelkipásztorkodáshoz szükséges tekintélyük. Csakis a kisebb területekre osztott gyülekezetekben (és nem a nagy parochiákban) lehetséges a személyeknek oly ismerete és összpontosítása, a milyet a lelkipásztorkodás megkíván. A segédeknek gondos megválasztása a lelkipásztorkodás számára egyetlen óvószer az egyháziatlan elemek távoltartására. A szuperintendensek legyenek gyülekezeteik, a lelkészek diőcéziseik lelkipásztorai. Az egyházkormányzati hivatalnak a lelkipásztorkodássai való összeköttetése evangéliumellenes. Mint látjuk, e javaslatok a lelkipásztorkodás szervezéséről hasonlítanak azokhoz, a miket Görömbei Péter esperes honosított meg presbyteriumával oly sok áldással Kállóban. A württembergi lelkészi értekezlet is május 3. Stuttgartban tartott gyűlésén érdekes kérdésekkel foglalkozott, így Plank esszlingeni városi lelkész »a lelkésznek a szociális kérdéshez való viszonyát« fejtegette behatóbban. Majd tárgyalta az öngyilkosok temetésének s a hullaégetésnek kérdését. Az elsőre nézve kimondatott, hogy a beszámítható állapotban lévő öngyilkosokat »ohne Sang und Klang«, csupán csak imával és rövid beszéddel kell a lelkésznek eltemetnie. A beszámítás megállapítása azonban nem kizárólag az orvosokra bizandó, mivel közülök a legtöbben pathológiailag ítélik meg az öngyilkosokat. Még élénkebb vitára szolgáltatott okot a hullaégetés kérdése, a mire nézve eltérő az eljárás Németországban. így p. o. egy badeni lelkész ornátusban fungálhat (mint p o. legújabban Heilbronnban és Kannstadtban) a hullaégetés aktusánál, míg Württembergben nem. Az egyháznak helyes álláspontja e kérdésben meg van nehezítve az által, hogy annak védői a 70-es években beszédeikben és irataikban gyakran egyház-és keresztyénellenes álláspontot foglaltak el. A temetkezést mint keresztyén szokást támadták. A kérdéstől távol kell tartani minden dogmatikai elemet. Tény az, hogy a hullaégetés nem ellenkezik az Írással vagy a mi hit vallásos könyveinkkel. A hullaégetés mozgalma magában véve nem az egyházellenes érzületnek a jele, csakis az egyházi funkció kívánása vagy elhagyása teszi azzá. A temetkezés azonban kellő pietással őrzendő, mivel Krisztus eltemetésének analógiájára a szerint íejlődött ki a keresztyén terminológia." De azért nem szabad azt dogmatikailag szükségesnek vallanunk. Crematóriák és fakultatív hullaégetés ellen nem lehet az egykáznak kifogása. Itt a pápás egyház 1892. évi tilalmát túlságos dogmatikai rigorizmusánál fogva a prot. egyház nem követheti. Meg kell maradnunk az evang. szabadságban. A változott viszonyokkal egyházunknak is számolnia kell. A megáldás az égetés előtt megy végbe, mert már az ízlés szempontjából is helytelen beszélni vagy imádkozni elégetett pormaradványok fölött. Valóban örvendetes, hogy Németországban a hullaégetés kérdésében is tisztázódnak az eszmék. Az ev. egyesület ápr. 26. stuttgarti értekezletén Kopp dékán »a laikusok jogairól és kötélsségeiről* értekezett »az evang. egyházban.« Arra utalt, hogy a laikusok századunkban önálló és befolyásos állást nyertek az egyházban, a mi az egyetemes papság elve alapján haladásnak veendő az ev. egyházban. Az ev. keresztyén a maga kegyelmi állásában bármely emberi közbenjárótól független. Az egyház kormányzásának is részesei a laikusok, sőt ők alkotják a többséget a gyülekezet tanácsában s felében vannak képviselve a zsinatokon. Hogy azonban mindez üdvére szolgálhasson az evang egyháznak, meg kell becsülniük a laikusoknak e jogaikat, s szorgalmasan kell forgolódniok az azokkal járó kötelességekben. Gyakorolniok kell az egyetemes papságot saját házaikban és életükben imádkozással, áldozatkészséggel és tanítással. Valóban helyes meghatározása a laikusok jogainak és kötelességeinek,/ a melyekből a mi egyházi vezérembereink is tanulhatnának. Valódi »világi« vagy »királyi papokra* van nekünk is szükségünk magyarhoni prot. egyházunkban! (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. Kalászok az amerikai egyházi élet mezejéről. Úgy olvassuk szerte a lapokból, hogy a jövő esztendőt. mint millenáris évet, nagy ünnepélyekkel fogja megülni — a róm. kath. egyház. Világszerte díszmiséket tartanak, vallásügyi kongresszusokra jönnek össze, sőt a pápa már ki is publicáltatta, hogy a ki Rómába elzarándokol, négyszer elmegy a vatikáni templomba s ott húszszor misét hallgat, annak teljes bűnbocsánat adatik. Pedig hát hiába akarná és szeretné Róma lefoglalni magának a keresztyénség új évezrede kezdetének ünneplési jogát. Megüli azt a protestáns Amerika is. Az igaz, hogy nem csillogó külsőségekkel, nem parádézással, hanem olyan intézmények, alkotások létesítésével, melyek valóban megfelelnek a protestantizmus szellemének, s mi ezzel teljesen egy, a Krisztus igaz és tiszta tudományú lelkének. Vegyük csak sorba az egyes prot. egyházak alkalmi programmjait. Itt van a methodista egyház, mely egyike az amerikai prot. felekezetek leghatalmasabbikának. Ez egy nagyszerű, külső és belső berendezésében óriási, szinte mondhatni páratlan prot. egyetem feállítását vette tervbe a 20-ik század kezdete alkalmából. Az egyetemet Washingtonban szándékoznak felállítani, az összes, 5 külön egyházi organizációt alkotó methodista felekezet közerejével, írtam már egyszer róla az Egyetértésben s jeleztem, hogy ez aligha fog mögötte maradni a Mátyás-féle budai egyetemnek. Tessék elképzelni! Tíz millió dollárt, vagyis kerek 25 millió forintot akarnak e derék prot. felekezet tagjai összehozni ez egyetem céljaira. Micsoda kicsinyesnek tűnik fel előttem e mellett az a vergődés, mely otthon a debreceni prot. egyetem létesítésére irányul. Nem hiszem, 48*