Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

hatalmasabbak, melyeknek legtöbb és legjobb iskolái lesznek « Jules Simon azt mondja általánosságban, a mit a nagy porosz király az egyes esetre nézve nyivánított. Sepsi-Szent-György. Földi Jenő, kir. tanfelügyelőségi tollnok. A jogi vizsgarend reformja és a felekezeti autonomia. Egész vonalon megindult a diskusszió a kultuszminiszter legutóbbi erélyes féllépése következtében, melylyel az egységes jogi államvizsgálat keresztülvitele s a kötelező jogi doktorátus eltörlése érdekében a tanulmányi és vizsgálati rend gyökeres reformját kezébe vette, és a mint a jelek mutatják, minden akadály ellenére keresztülvinni törekszik. Első lökést erre dr. Ballagi Gézának e lapokban is közölt jelentése adott. De az ügy nagy fontossága megköveteli, hogy a kérdés minél több oldalról is tisztáztassék, s megnyilatkozzék benne a közélet minden tényezője, a mely hivatva van a magyar kultúrpolitika törekvéseit figyelemmel kisérni s annak célszerű vezetése fölött ellen-Őrzést gyakorolni. Egy dologban föltétlenül igazat kell szolgáltatnunk a kultuszminiszter rendelkezésének. Jogakadémiáink mai rendszere fönn nem tartható s az államnak okvetlen be kell avatkoznia, hogy útját állja ez intézetek fenyegető elnéptelenedésének, mely ezeknek a doktori fokozatok adásából való kizárása mulhatlan következményeként jelentkezik. A jogakadémiak hallgatósága számának csökkenése az 1871 /2-től 1894/5-ig terjedő 24 év alatt ötven százalékot, meghalad, három közülök : a pápai, győri és nagyszebeni végkép megszűnt s a debreceni és mármarosszigeti akadémiák hallgatóságának némi emelkedése távolról sem egyenlítheti ki azt a nagy hanyatlást, mely p. o. a pozsonyin az előbbi létszám két-harmadát, a kecskemétiben pedig négy-ötödét is felülmúlja, figyelmen kivül hagyva természetesen az újabb emelkedéseket. Igaz, hogy ez időszak kezdőpontjába esik a kolozsvári egyetem megnyitása, de ez ne téveszszen meg senkit az elnéptelenedés valódi okai felől, mert épen az új egyetem megnyitását követő években legcsekélyebb aránylag a vidéki akadémiák népességének megfogyatkozása, a mi annak a biztos jele, hogy nem az új egyetem gyakorolta ezt a végzetes befolyást a vidéki akadémiák hallgatósága elvonására, hanem egészen másrendű organikus okok. Ez okok közt első helyen áll a jog- és államtudományi doktorságnak a jogtudományi és államtudományi államvizsgálatokkal egyenlően kvalifikáló erejű gyanánt való elismerése, sőt a jogtudományi doktorságnak egyes kenyérkereseti pályák mellőzhetlen előfeltételéül való fölállítása. Miután azonban a jogakadémiák épen ezen doktori szigorlatok tartására nem birnak jogosítványnyal, tehát e rendszer természetszerű következménye volt az egyetemek túlzsufolása, a minek aztán viszont maga után kellett előbb-utóbb vonni a tisztán tudományos jellegűnek kontemplált jog- és államtudományi doktori fokozat színvonalának alásülvedését. Minél mélyebbre sülyed azonban a doktori cím tekintélye. minél könnyebben elérhetővé válik egyesekre, annál nagyobb frekvenciája lesz az egyetemeknek, mely kizárólag azért fog oda tódulni, hogy a megélhetés harcára az erősebb fegyvereket megszerezze. Valóságos circulus vitiosus ez, melyben az egyetemi oktatás nagy tudományos eszményei eltörpülnek a diplomára való hajsza mellett s az egész tanrendszer egy vizsgázó gépezetté sülyed, melynek mechanikai munkája elrabolja az egyetemi tanerőktől azt az időt, melyet ép a tudományszak intenzivebb művelésének, eszméi előbbrevitelének kellett vala szátiniok, a mint már is sürü a panasz. Az egységes államvizsga terve a kötelező doktorátus eltörlésével mindenesetre alkalmas segíteni e bajok nagy részén. Az eddigi rendszer egyik nagy hátránya volt a jog- és államtudományok bifurkációja, s annak kimondása, hogy bizonyos szakokra egymagában a jogtudományi és bizonyos szakokra ismét az államtudományi államvizsgálat képesít. Ez a rendszer eredményezte közhivatalaink elárasztását is oly ifjakkal, a kik jogvégzetteknek nyilváníttattak a nélkül, hogy magyar magán- és büntetőjogot tanultak volna, minek következtében a jogi vonatkozású legegyszerűbb gyakorlati kérdésekkel szemben is teljesen tehetetlenül állanak. Az egységes államvizsgálat rendszere ezen is segíthet. Az államvizsgálatok tárgyai egységesítése tehát egyfelől, és másfelől azok kizárólagos kvalifikáló erejének kimondása a kötelező doktorátus eltörlésével, oly intézkedések, melyektől méltán várható úgy a doktori fokozat tisztán tudományos jellegének megóvása, mint a vidéki akadémiák lábraállítása s az egyetemek tudományos tanerőinek felszabadítása azon tarthatatlan nyűg alól, melyet, a mai vizsgálati rendszer fentartása, a vizsgázók 80%-ának kénytelen elbuktatásával képvisel. Innen van az, hogy az 1883. aug. 20-diki legfelsőbb elhatározással életbe léptetett mai tanulmányi és vizsgálati rend módosításának szükségét már Gsáky Albin kullusminiszter belátta s elkészítette tervezetét a szigorított egységes jogi államvizsgálatnak a kötelező jogi tudorság egyidejű eltörlése szándékával, mely tervezet egy ánkét elé terjesztetve, annak megállapodásai szerint végleges szövegezést nyert és (örvényjavaslat alakjában a képviselőházhoz be is nyújtatott. Dr. Eötvös Loránd azonban a javaslatot visszavonta, míg Wlassics, mielőtt végleg határozna, szükségesnek vélte, hogy e fontos ügyben a két egyetem jog- és államtudományi karát és tanácsát is megkérdezze, felhíva azokat egyúttal arra is, hogy a jogi tanulmányi és vizsgálati rendszer megfelelő átalakítására is kiterjeszkedjenek véleményes jelentéseikben. Ebben a stádiumban áll ma az ügy. Hogy merre fog eldőlni, egyelőre kétséges. Bizonyos az, hogy a tervezetnek számottevő ellenzéke van a két egyetem jogi karában, a mi nem is csoda, ha meggondoljuk, hogy a kérdés mélyen belevág kultúrpolitikánk gyökereibe, társadalmunk életszerveibe. Nem a főcél, az egységes államvizsga az. mely az ellentétes nézeteket kihívja — ennek üdvös eredményeiről ma már mindenki meg van győződve. De az ezzel összefüggő intézkedések egész horizonját nyitják a legvitálisabb kérdéseknek, melyek a jogi oktatás szelleme gyökeres felforgatásának aggályában csúcsosodnak ki. Felsőbb szakoktatásunk egész rendszerét lehet-e a felekezetek dominiumába utalni — mindenesetre oly merész kérdés, mely a legkülönbözőbb argumentumok összemérését követeli meg. Nem csupán az egyetemi oktatás állami jellege szempontjából emelkedhetnek ez iránt jogos aggályok, de sőt a felekezetek tényleges erőviszonyai tekintetbevétele mellett sem mernénk rá egyhamar határozott választ kockáztatni. Nem, még akkor sem, ha minden jogakadémia felruháztatnék kivétel nélkül a kvalifikációnális joggal, sőt ez esetben még kevésbé, mintha ilvenekül csak azok ismertetnének el, melyeknek székhelye egyúttal királyi táblával bír. Igaz, hogy az arány első esetben látszólag kedvezőbben alakulna a protestáns jogakadémiákra nézve, de csak úgy, ha a három, tanulmányi alapból fentartott királyi jogakadémiát (Kassa, Nagyvárad,