Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-11 / 24. szám

személyes vitézsége dugába dőlt az összállamkoldus szegénysége, miatt s a lustaság és renyheség miatt, a mely ott régtől uralkodik, s a minden szabad mozgás leigázása és szolgaságban tartása miatt, s a miatt, hogy a saját népét és gyarmatait a jezsuiták s az ő drabantjaik és cinkostársaik egészen kiszipolyozták. Röviden, a katholicizmus szolgaságának és butításának a romlott rendszere itt az egész világ szemei előtt a legnyomorúságosabb hajótörést szenvedte. De a szegény tévútra vezetett népnek nagy a kára; mert az emberi élet, a pénz és vagyon, a be csület és hírnév, s mindenek felett az erkölcsi erő, a nemzeti öntudat, és a lankadó Istenben vetett hit veszteségei végtelen nagyok, és sokáig fog tartani, míg e büszke s tehetséges nép a sors e nehéz csapásait némileg kiheveri. Az Isten ujja e háború egyes fordulatainál és a katasztrófánál is igen világosan kitűnt. De mindennek úgy kellett történni, hogy a világ meglássa, hogy Isten ítélete az a spanyolok felett. Egészen úgy látszik, hogy ezek most tompa rezignációba merültek. A római egyház rendeletei és papjainak uralkodó parancsai iránt szolgai alárendeltséghez levén szokva, öneszmélésre még általában nem képesek, vagy ha az országra nehezülő és azt végromlásra juttató bajok és hibák mélyebb ismeretére jutnak, azt még nem merik nyilvánosságra hozni vagy a nép közt terjeszteni. De e halotti érzéketlenség dacára, melylyel a spanyol nép még a sors e csapását is általában fogadta, nem hiányoznak egyes, habár eddig elszigetelt jelek, hogy egész titokban a hangulatban változás várható. Erről meglepő bizonyságot nyújt egy cikk, melyet mi az »E1 Orden, a rend« című Tarragonában megjelenő egyik spanyol lapban olvastunk. E lap nyomatékkal utal arra, hogy a protestáns nemzetek a katholikusokat mesze felülmúlják és hogy a távolság mindig nagyobb lesz a kettő között. Tehát itt a legfőbb ideje annak, hogy ők is felszabadítsák magukat a katholikus egyház gyámsága alól. Ennek a korrábbi évszázadokban volt értelme, midőn a népelemnek még gyámságra volt szüksége. De valami természetellenes, s nagy kárral és hátránynyal jár, ha még most is, midőn a népek minden irányban annyira fejlődnek, s az egyház e gyámsága a népeket visszatartja és akadályozza a szellemi szabad fejlődés amaz előhaladásában, melyet mi az éjszaki protestáns nemzeteknél látunk. Mi e figyelemre méltó cikk főbb részleteit szó szerint átveszszük, hogy az olvasó maga bepillanthasson azokba a dolgokba, melyek, a mint látszik, Spanyolországban is előkészítve vannak. Ezt mondja a többek között: »A protestáns népek a katholikusokat az emberiség fejlődésének az útján felül haladják, és a távolság, mely őket e pályán szétválasztja, mindig nagyobb lesz. Ez egy nyilt, kétségbevonhatatlan és brutális tény, és minden éleselműségnek és okoskodásnak el kell oszlania e szilárdan álló megfigyelés előtt, még ha az kegyetlenül a legkedvesebb gondolatainkat és megszokott képzeleteinket rombolja is szét. »Nézzünk egyes mindenki által jól ismert példákat. 1866-ban a református poroszok Sadovánál leverték a katholikus Délnémet- és Osztrákországot, és ma a katonai, közgazdasági és tudományos tekintetben a hatalom a Poroszoknál van. Az Irlandiak, ez erőteljes szívós faj, Angolország alattvalój a ; a. református Anglia gazdag, hatalmas, bölcs s boldog, — a katholikus Irland szegény, piszkos, tudatlan, rest és gyenge. Svájcban a protestánsok legyőzték a szövetség katholikusait, s csak át kell utazni ez országot, s mindjárt látjuk, hogy a kálvinista kantonokban a földmívelés, az ipar, kereskedés és művészet a fejlettségnek irigylésre méltó magas fokán áll, míg ezzel ellentétben a katholikus kantonok, a a babonaság és a kárhozatos fanatizmus ez áldozatai, Ínségben és nyomorban sinlődnek. Végül épen most a protestáns Amerika az ő modern páncéljaival s az ő tökéletes hadfelszerelésével az elavult és rosszul fegyverzett, halálban bátor spanyol tengerészete habár drága hajóit szétszórta és elseperte s elragadta a katholikus Spanyolországtól régi gyarmatait, dacára katonái példabeszédszerű vitézségének.« (Nagyon figyelemre méltó, hogy e történeti visszapillantásnál az utolsó 1870/71-dik évi németfrancia háborút a szerző átugorta. Mi lehet az oka ennek ? Valószínűleg a szomszédos testvér román népet nem akarta megsérteni az által, hogy azt a leveretésóre emlékeztesse. De minden gondolkozó olvasó a protestáns poroszok győzelmét a katholikus Franciaország felett abba az áttekintésbe önként beleilleszti.) De menjünk tovább a spanyol újság szavainak a reprodukálásában. »Mindezekből, egészen eltekintve a mi személyes nézeteinktől, a vallást illetőleg csak azt a következtetés vonhatjuk ki, hogy a katholicizmus jelenleg a lesülyedt, elgyengült és legyőzött népek vallása..: Tagadhatatlan, hogy a katholicizmus régebben, az emberiség gyermekkorában, fontos szolgálatokat végzett, midőn gyámság al att tartotta és vezette őket. De dacára a jelen korban a népek előhaladásának, a római egyház az embert még mindig oly gyenge és ingatag teremtménynek tekinti, a ki segély- és támaszra szorul ; innen van az, hogy teljesen semmibe