Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

összejövetel idejét hirdető plakátot szegez ki egy alkalommal házára, de egy fanatikus katholikus leütötte, es hasba rügta. úgy hogy napokon át az ágyat kelle őriznie. A parókhia plébánusa az eretnekség megsemmisítésére jan. 17-én szent Antal ünnepe mellett tüntetést, szervezett s mikor juhai makacskodtak a szentet megillető tiszteletben részesíteni, fejenként 25 centime-ot ígért, mindenkinek, a ki részt vesz a körmenetben s gyertyát visz. Az aláírásokat házról házra gyüjttette megbízottai által. De a zene némi nehézséget okozott, mert a zenegylet tagjainak egy része eretnek volt s ezek kijelentették, hogy ők ilyen pogány ünnepen nem játszanak, és nem is működtek közre a ünnepélyen. A pap a ceremónia ünnepélyesebbé tétele végett meghívta Guastala püspökét a részvételre, sőt misét, nyilvános bált stb. is akart. Az ünnepély két napra terveztetett, jan 17. és 18-ra. Egy evangélikus társaság elnöke 14-én szándékozott látogatóba .jönni Codisottóba, de jövetelét a szent Antal ünnepély idejére halasztotta. A kitűzött napra megjön a püspök, mindössze tízen fogadják az állomásnál; nehany órával később száll ki Borgia ev. társasági elnök s százával üdvözlik őt. A körmenetben mintegy 60 ember vett részt, míg ezalatt az evangéliumi összejövetel helyisége annyira megtelt, hogy helyszűke miatt 30-an kiszorultak. Az összejövetelen, mikor Borgia már másfél óráig beszélvén, mentegetőzdni kezdett beszéde hosszadalmassága miatt, a hallgatók felkiáltottak : »Nem ! Nem! Folytasd éjfélig (este volt), soha sem unnánk meg !* San Remóban a valdensi egyház egy leányiskolát nyitott. A jezsuiták azonnal nyitnak egy masikat, állítólag azon szegény gyermekek számára, a kiket nyilvános iskolába nem járathatnak. Ámde miután a felekezeti iskolák teljesen ingyenesek és a szegény tanulókat könyvekkel, irkákkal és egyéb szükségesekkel ingyen ellátják, sőt ezenfelül az 1897/98. iskolai évtől kezdve még jó ebédet is adnak azoknak: világos, hogy a jezsuiták indokolása [merő ürügy. Alig nyilt meg a prot. iskola, a jezsuiták azonnal csalogatni kezdték a tanulókat, Ígérvén nekik ruhát, kosztot, a tanuláshoz szükségeseket és egye beket. Tíz gyermeket sikerült is elcsalni. De dacára az izgatásoknak, dacára annak, hogy a jezsuiták 15-ször, 20-ször is megjelentek zaklatásaikkal egy-egy családnál, a tanulók nagy többsége kijelentette, hogy hű akar maradni a prot. iskolához. A képviselőházban Biancbi egy nagy izgatottságot keltő beszédet mondott az iskolai vallásfanításról. Többek között így beszélt: A nevelés főkelléke a gyakorlatiság és a vallásosság, ezt pedig nagy részben a bibliával lehet elérni, a melyet még ma is ügy nézhetünk, mint a legnagyobbszerü művet, a humanitás legnagyobb törtenetét, hol az erkölcsiségnek sok tényezője található, s nagy számmal vannak azon elemek, melyek, ha idejében beoltatnak a gyermek lelkébe, megfogamzanak és mérsékelhetik a vágyakat. A bibliáról minden felekezet, a katholikusok és protestánsok egyaránt vallják azt, hogy az erkölcsi nevelésre nagyon bő anyagot nyújt. Erről a beszédről az Italia Evangelica így elmélkedik : Baccelli, a közoktatásügyi miniszter, elvileg megegyezett Bianchi képviselővel, mindenben megtartván a lelkiismeret szabadságának jogait. De figyelemre méltó, hogy az olasz kamarában merészkedtek a bibliáról úgy nyilatkozni, mint a gyakorlati vallás és erkölcsi nevelés könyvéről. íme, tehát az Isten igéje ott lesz már most a tanulók kezében, az evangélium tantárgy lesz, legalább jövőre úgy reméljük. Fájdalom, a közvéleményt nem érdekli ez a kérdés és teljesen meg kell változnia, hogy a Bianchi által képviselt eszme megvalósuljon. A közvéleményt azonban meglehetősen felizgatták azon amerikás elméletek, melyeket XIII. Leo pápa Gibbon bibornokboz intézett levelében elkárhoztatott. Ezek az elméletek Olaszországban visszhangra találtak. Egy Rómában megjelenő kath. folyóirat, a »Culture' Sociale« majd a »Mont. Blanc* egy-egy tanulmányt is közöltek erről a tárgyról. Mindkettő egyformán elismeri a latin és kath. nemzetek sűlyedesét. másfelől az angol-szász és eretnek népek felsőbbségét. De egyikük sem vonja le azt a szükségszerű következtetést, hogy amazok sülyedésének oka a kath. nevelés, emezek emelkedése a prot. nevelés gyümölcse. Mindamellett be kell ismernünk, hogy vallásukhoz ragaszkodó róm. katholikusoktól (a »Culture Sociale« tanulmányának szerzője Murri apát, a »Mont Blanc« említett cikkét egy püspök unokaöcscse irta) már nagyon elég, ha bátorságuk van be nem zárni szemeiket a világosság elől. Mar egy másik egyházi és politikai lap, a »Duché d'Aoste« kétségbe vonja a »Mont Blanc* közleményének állítását és kérdésbe teszi: igaz-e hát, hogy a kath. nemzetek sülyednének, ellenben a prot. népek emelkednének? Nem, úgymond, ez csak a keresztyénség kezdete óta folyton zúgó frázis, a tárgyat más szempontból kell megvizsgálni. Mondják, hogy a kath. népek, Olaszország, Franciaország, Ausztria sülvednek; bizonyítják másfelől, hogy a prot. Anglia és Németország teljes virágzásban vannak. De honnan származik a kath. nemzetekre jelenleg boruló sötétség ? Onnan, hogy ezek elfordultak az egyház befolyásától. — E szerint hát nem a katolicizmusban van a hiba, hanem azokban, a kik ellenállnak a katholicizmus befolyásának, holott elfogulatlan szervekkel ott kell keresni a bajt, hogy a római elméletektől felszabadult léleknek nincs bátorsága az eredeti keresztyénséghez visszatérni s így nyugpontot, nem találhat. Más oldalról az olasz sajtót napjainkban egy kérvény foglalkoztatja, melyet a jezsuiták mondragonei kollégiumának az államiakhoz alkalmazkodása tárgyában száz nyolc képviselő nyújtott be a közoktatásügyi miniszternek. A konzervatív és klerikális lapok alkalmat vesznek maguknak dicsénekeket zengedezni a kath. intézetek nevelésügyéről. Eilenben egy nagy politikai lap,|a »Tribuna«, két cikkben tüzetesen rámutatott arra. hogy mily alacsony színvonalon áll a papok által vezetett kollégiumokban ügy a tanítás, mint a nevelés. Az utolsó tíz év statisztikája — űgvmond a »Tribuna« — azt mutatja, hogy a líceumi vizsgákon megbukott ifjak 95/100-adrészben az egyháziak vezetése alatt álló tanintézetekből kerültek ki, Rómából, Mondragonéből, az Angelo Mai kollégiumból, a Szent-Márta szemináriumból és másokból. És figyelemreméltó, hogy a jelöltek épen ezen elégtelen előképzettségét konstatálta az a bizottság is, melyet a klerikális iskolák tanáraiból alkottak meg és így elfogultságot nem lehet a szemére vetni. Nem kedvezőbb a nevelésügy képe sem. A nevelés kiegésizítő részét teszik a hazaszeretet, a nemzeti intézmények tisztelete és az a kötelesség, hogy ne kövessünk el semmi olyat, mely azt mutatná, hogy az említett hazaszeretet és az intézmények tiszteletben tartása nem gyökerezett meg szivünkben az iskolában. De lehetséges-e hazafias nevelést várni azon tanároktól, a kik főmunkatársai a »Voix de la Vérité* az »Unité Catholique«, a »Vraie Rome« lapoknak, melyek egy szót sem tudnak szólni, hogy ne gyalázzák mindazt, a mit, az egységes Olaszország tiszteletben szokott tartani! De más szellem leng át itt-ott a papok lelkén is. Plaisance-ban Miraglia-Gulotti Pál, a kath. keresztyéneknek, az apostoli disszidens^rómaiaknak válaszatott püspöke