Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

deket a prédikátori állás rágalmazásának deklarálni, ha csak az igazságérzet megsértése nélkül lehetne. Felek, hogy gyakran igaztalanok vagyunk hallgatóink iránt, a mikor nekik szemükre vetjük, hogy beszédeinkből keveset vagy gyakran semmit sem tartanak: meg. De vájjon sok esetben nem abban rejlik-e az oka ennek, hogy mi nekik kevés megtartásra méltót s megtarthatót, kevés reális gonáolattartalmat nyújtottunk? Azt hiszem, hogy nem csekély a száma azoknak, a kik zavarba jönnének. ha náluk az ember előző vasárnapi beszédjük tartalma felől kérdezősködnék. Hallottam beszélni, hogy egy bizonyos úri ember a mai generálszuperintendensek közül egy lelkészi konferencián meg is tette ezt a kísérletet és hogy az meglehetős rosszul ütött ki. No és ily esetben elhamarkodott dolog-e a prédikáció tartalomszegénységére való következtetés? A frázist s kivált a kenetteljes frázist nagyon nehéz -megtartani és reprodukálni; azért van azután az, hogy sok beszédnek a tartalmat még ha figyelmesen hallgattuk is, képtelenség visszaadni. Igen, mert csupa általános szólásformából volt összetákolva, a melyek, mihelyt az ember hozzájuk nyúl, mint a szappanbuborék, azonnal szétmállanak ; olyanok azok, mint az »eső nélküli felhők*, a hogy az írás mondja. (Folyt, köv.) Pciulik János. BELFÖLD. A tiszántúli egyházkerület közgyűlése. Május 24-én vette kezdetét a tiszántúli ev. égyházkerület ez évi tavaszi közgyűlése Debrecenben. Első nap a szokásos módon lelkészavatás volt a nagy templomban. Erről már e lap megemlékezett. Az egyházkerületi gyűlés másnap, május 27-én, kezdette meg a tanácskozásait s folytatta 3 napon át Kiss Áron püspök és gr. Degenfeld József egyházkerületi főgodnok elnöklete, alatt élénk érdeklődés mellett. Az ősz püspök hajlott korára való érzékeny hivatkozással fogott jelentésébe. A gyűlés a simeoni éneket vélte hallani s mindenkit mély megilletődés fogott el. A szubjektív hangok után a püspöki jelentés feltárta az egyházkerület beléletének képét, örömmel említvén az örvendetes mozzanatokat, de rámutatván az aggasztó és eloszlatandó bajokra is. Ezután György Endrének egyházmegyei gondnokká (Máramaros-Ugocsában) és Ujfalussy Bélának egyházkerületi világi főjegyzővé történt választását jelentették a gyűlés előtt. György Endre megköszönte s kérte továbbra is a bizalmat, egyszersmind lemondott eddigi tanácsbirói állásáról. Újfalussy Béla felesküdött új tisztségére, majd Kiss Áron pöspök üdvözlő beszedére szép beszéddel és abban oly ígéretekkel válaszolt, a melyeknek megvalósításához biztos garanciát nyújt az ő lángoló hitbuzgalma, egyháza iránti odaadó szeretete és kiváló tettereje. Dr. Bartók György erdélyi püspököt beiktatása alkalmából táviratilag üdvözölték. Az örömre szomorúság következett, A közgyűlés Tóth Sámuelt parentálta el, kinek elévülhetlen érdemeit jegyzőkönyvben örökítette meg; majd Szász Domokos püspök elhunyta felett adott részvétének kifejezést. Élénk érdeklődést keltett a tiszántúli tanáregyesületnek a prot. szellemű tanárképzés ügyében beadott s a tanügyi bizottság aiánlatával fölterjesztett memoranduma. Többek hozzájárulása után elfogadta a közgyűlés, hogy a filozófiai fakultás alapjainak terhére két 500—500 frtos ösztöndíjat létesít s ezt olyan ref. ifjaknak adja, a kik legalább is a felső gimnáziumi osztályokat ref. tanintézetekben végezték és az érettségi vizsgálatot mindenből jeles eredménynyel tették le. Az ösztöndíjas tanárjelöltek a budapesti egyetemre iraikoznak be és kötelesek az ottani ref. theológián is bizonyos megszabott tárgyakat hallgatni. Felhívja az egyházkerület a többi egyházkerületeket is hasonló stipendiumok létesítésére. Egy másik, még fontosabb ügy került ezután szőnyegre. A Debrecenben felállítandó tanítónőképző ügye. A közgyűlés vita nélkül fogadta el, hogy szívesen járul felállításához és fentartásához a javasolt összeggel (építkezés. beruházás 15,000, évi segély 1500 frt). A szükséges építkezéseket a szünidő alatt végrehajtják s így a debreceni felsőbb leányiskola mellett már a jövő iskolai évben megnyílik a tanítónőképző első. illetve harmadik osztálya. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a bihari egyházmegyének szintén egy tanítónőképző létesítésére vonatkozó indítványát Több kisebb ügyet tárgyaltak s intéztek még el és a különböző bizottságokba választották meg a tagokat. Ezzel a május 25-iki közgyűlés véget ért. Délben a püspöknél közebéd volt. Délután bírósági ügyeket tárgyaltak. A május 26-iki gyűlés eleven, mozgalmas képet nyújtott. Főleg a debreceni tanárválasztások érdekelték s izgatták a kedélyeket. Sass Béla igazgatótanácsi jegyző olvasta fel a pályázatok eredményét s a tanári kar és igazgatótanács véleményes javaslatát. Ezek alapján választhatókul jelölték ki a dogmatikai tanszékre, miután dr. Bartók Jenő és Török Imre visszalépett: Erőss Lajost, Lic. Lencz Gézát, Lic. Rácz Kálmánt, Nagy Gyulát, Jánosi Zoltánt; a gim. klasszika-filológiai tanszékre: Balthazár Gábort, Révész Lajost. Soós József visszalépett; a tanítóképezdei ének-zenetanári tanszékre P. Nagy Zoltánt. Majd a tanárválasztó bizottság 8 tagja megválasztatván, ez a debreceni egyház szintén 8 kiküldöttével együtt a szavazást megejtette. Eredménye: dogmatikai tanar lett a Nagy Gyula 8 szavazata ellenében 10 szavazattal (az elnökség is szavazott) Erőss Lajos püspök-Iadánvi lelkész; klasszika-filológiai tanár a Balthazár Gábor 3 szavazata ellenében 13 szavazattal Révész Lajos debreceni h. gimn. tanár; ének-zenetanár egyhangúlag P. Nagy Zoltán, a ki a meghirdetett tanszékre másfél év óta ideiglenesen működik. A választás megtörténvén, a főiskolai igazgató-tanács fölterjesztéseit tárgyalta a közgyűlés. Mindenekelőtt a tanács ügyrendjét fogadták el, a mint az ki volt dolgozva, így e nagyfontosságú intézmény most már teljesen szevezve folytathatja munkáját. Révész Lajosnak 200 frt lakbérilletményt szavaztak meg h. tanári fizetése pótlásául ; dr. Gulyás Istvánt ez idei művészettörténeti szünidéi tanfolyamra küldték ki s e célra neki 100 frtot utalványoztak. Megállapítottak a gimn. felügyelő nyugdíját azon az alapon, mint annak idején elödjeet, Joó Istvánét ugyancsak az özv. Tóth Sámuelné nyűg- és gyámilletékét. Egyfelől az igazgató-tanács, másfelől a főgimnázium igazgató jelentéseivel kapcsolatban napirendre került a debreceni kollégium államsegélyezési ügye is. Néhány évvel ezelőtt még arra is görbe szemmel néztek Debrecenben, a ki az államsegélyt kiszalasztotta a száján, arra a meg épen követ dobtak, a ki a nyilvánosság előtt is propagálni merte. S íme, most már az igazgató-tanácsban és az egyházkerületi közgyűlésen tárgyaltak fölötte, mint utolsó, de többé egyáltalán nem nélkülözhető remediumról. Most ugyan még csak a kezdet kezdetén van az ügy, de bizton kifejlődik, mert a főiskola elmaradását még a legaggodulmasabbak es legautonomikusabbak sem