Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-06-04 / 23. szám

akarják. Az egyházkerület megbízta a tanári kart, hogy az összes hiányokról és szükségletekről készítsen kimerítő elaboratumot és az igazgató-tanács útján az őszi közgyűlésre terjeszsze fel. Délben gr. Degenfeld József adott a gyűlés tagjainak közebédet, melyet természetesen számos felköszöntő fűszerezett. Délután az Andaházy-Szilágyi intézet ügyeivel foglalkoztak. Május 26-án újra az államsegély ügye kísértett. Bencsik István nagybányai esperes arra kérte a közgyűlést, hogy az államsegélyek kiosztásánál kölönösen a kisebb és nehezebb viszonyok közt élő egyházakra legyenek tekintettel. Államsegélyről lévén szó, nyomban utána Gergely Károly nagybányai pap, mint korábban az igazgató-tanácsban Görömbei Péter esperes, nagyhatású s meleg szeretettől áthatott beszédet tartott a főiskolanak állami segélyezése tárgyában. Jóváhagyta a kerület a máramaros-szigeti lyeeum 80 frt beruházási államsegélyre vonatkozó kérvényét. Azon egyházak kérvényét, a melyek az állami iskolák felállítása ellen folyamodtak, a közgyűlés egyszerűen tudomásul vette. Az egyházkerület nagy örömmel fogadta a Magyar Prot. Irodalmi Társaság őszszel a kerület kebelében és épen székhelyén, Debrecenben tartja gyűlését. A maga részéről is vendégnek tekinti a társasagot; az ellátás költségeihez 200 frttal hozzájárul s a szükséges intézkedések megtételére egy bizottságot, küld ki, melynek tagjai: Kiss Áron. gr. Degenfeld József, Kiss Albert, Lengyel Imre és Márk Endre. A közgyűlés az elnökség éltetésével ért véget. Délután még a fegyelmi szabályokat alkotó bizottság tartott ülést azon szabálytervezet alapján, melyet Zsigmond Sándor készített s mely a »Debr. Prot. Lap*-ból ismeretes. A bizottság minden tagja helyeselte a mostani laza egyházfegyelem szigorítását úgy a hit, mint az erkölcsi élet tisztasága végett. De míg némelyek (Erőss Lajos, dr. Márk Ferenc) a kirekesztésig, sőt az egyházkövetésig is (Márk Ferenc) hajlandók a fegyelem gyakorlásában elmenni, addig a többség Puky Gyula, Ritoók Zsigmond és Kiss Albert felszólalásai után a kirekesztést perhorreskálta. Végre is abban állapodtak meg, hogy felkérték Ritoók Zsigmondot, egyházunknak ezt a nagyeszű s ritka buzgóságú fiát, hogy egy általa az ülésen felolvasott vázlatos tervezet alapján készítsen a jelenleg fennálló törvények keretébe beillő egyházfegyelmi szabályzatot, melyet a bizottság tagjai majd átnéznek, hogy észrevételeiket megtehessék rá s együttes megállapodás után a munkálatot az egyházkerület útján a legközelebbi zsinat elé terjesztik. Alföldi. Erdélyi egyházkerületünk közgyűléséről. A tagjai számánál fogva országgyűlésnek is beillő erd egyházkerületi közgyűlés 302 tagja közül 180 jelent meg a május hó 25. s következő napjain tartott üléseire. De ez a közgyűlés nem azért nevezetes, mert ismét sokan gyűltek össze, hanem mert az elmékbe és szívekbe mintegy ösztönszerűleg behatolt amaz óhajtás, hogy ez az egyházkerületi gyűlés ^fordulópontot* jelezzen. Hogyan forduló pontot? Hát Erdélynek olyan két püspöke és egyház-szervezete volt b. e. Nagy Péter és Szász Domokos alkotásaikban, hogy a lelkek nyugalomra, békére s az »egy szükséges dologra* vágyakoznak? Igenis! Nagy Péter is, Szász Domokos is nem szélcsöndben, hanem a Szentlélek által mozgatott szelek szárnyán működtek. Egyik mint alapvető, másik mint épitŐ. Most következik a berendezkedés — a békés, nyugalmas otthonlét. Ez az a fordulat, mélyet mindenki vár. Ennek a fordulatnak a bekövetkezését tartjuk szükségesnek az által legfőképen, hogy a közmegnyugvásra megválasztott püspök mellé megválasztatott a méltó segítőtárs Kenessey Béla főjegyző személyében és hogy a pénzügyi viszonyok — mire alapos kilátás van — rendeztetnek a hetes bizottság munkálatai folytán. Az alakulás lényeges formaságai közül említjük meg dr. Bartók György püspök magas szárnyalású imáját és br. Bánffy Dezső elnöklő főgondnoknak a gyűlés fel adatát jelző rövid megnyitó beszédét, mely után főjegyzőhelyettesül Somkereki Miklós esperes, segédjegyzőkül pedig Bodor Géza lekész és Kincs Gyula tanár neveztettek ki. A tárgysorozat megállapítása után Erzsébet királyné Ő Felsége emlékezetének és Szász Domokos néhai püspök érdemeinek jegyzőkönyvi megörökítésével kapcsolatosan elhatároztatik, hogy a mindnyájunkban élő kegyeletnél fogva a b. e. pöspöknek a Nagy Péterhez hasonló síremlék felállítására a közadakozáshoz történik apellálás és a netalán fenmaradó összeg Szász Domokos egyik alkotásának : a szeretetháznak fentartási költségeire fordíttatik. A szokásos bizottságok (javaslati, kérvénvi, sérelmi, számadás- és jegyzőkönyvek felülvizsgálatai) kiküldésével következett a közgyűlés első napi tárgyainak legfontosabb és legmeghatóbb mozzanata: a néhai püspök emlékére rendezett gyászünnepély, mely már nem a theol. fakultás dísztermében, hanem az ódonsága és építészeti stíljénél fogva is tiszteletet gerjesztő belfarkas-utcai nagy templomban folyt le. A gyászlepellel bevont templom egyik karzatán a ref. egyházi vegyeskar, a másikon a földészek szabatos énekkara szerepelt szépen, meghatóan, ez utóbbi Tóth Tamás kolozsvári egyik énekvezér vezetése alatt, ki az orgonán is műértőleg és szívérzelemből kisérte a XC. zsolt. 2-ik versét : »Az embereket Te meghagyod halni... A templomot egészen megtöltött vendég- és helybeli közönség mély megilletődéssel énekelte a soha el nem avuló gyönyörű zsoltárt, ha ugyan éneklésnek lehet nevezni a könyes szemmel áradó érzelemforrást, mely a zsolozsma áriáit el-elöntötte. A gyászimát Bartók György püspök tartotta a nagy ember emlékezetéhez méltóan emelkedett szellemben s a földi valóságot égbe vivő gondolatokkal — mintegy jelezve, hogy a ki utána a szószékre gyászbeszédet tartani: az nem prédikációt, nem is szónoklatot, da »kijelentést* fog mondani Ezékiel prófétával (XXIV. 15—17) Szász Domokosról és az ő emlékéről úgy, hogy a Krisztusnak az evangéliumokban kisugárzó szelleme emelje föl a hallgatókat a legnagyobb Alkotóhoz, Istenhez. Igen: prófétai lélek ihlette meg Kenessey Béla theol. fakultási igazgatót, ki remek gyászbeszédében hatalmas emlékoszlopot emelt a néhai püspöknek, — pedig e végcél mégis Isten dicsőítés^ volt Jézus Krisztusban, a kit ha elhagy a főleg nemzetiségek közé ékelt erdélyi református egyház: akkor önsorsáról mondott le. Tudjátok-e — mondta nemes pathoszszal — ha elvész felekezetünknek egy tagja, azt a nemzet veszítette el ; tudjátok-e, hogy az erdélyi reformátusság sorsa a nemzet sorsa? Ezt tudta Szász Domokos, a kit működésében, úgvlátszik, Geleji Katona István # erdélyi püspök példája vezetett, a ki maga bevallotta, hogy egyházkerületének azért szerzett 70 ezer forintokat, hogy anyagi eszköz által elérje a szellemit, mert ez a két dolog áll, a szellemi fejlődés rendjén oly szoros összeköttetésben mint a lélek a testtel. És eppen azért Szász Domokos, midőn Atlasi vállaira vette az egyházkerületet, az angol tenger-