Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

ha még oly ékesen szónokol is. — Önök ismerik Wandsbecker Hírnökének ama szavait, a melyeket egyes tudós exegetákra vonatkozólag mond, hogy t. i. »azok csak az esti fellegek közt keringenek s mögöttük a holdat érintetlenül hagyják.* S vétünk-e az igazság ellen, ha ezt a claudiusi recenziót korunk sok prédikációjára és talán saját prédikációinkra is vonatkoztatjuk? Még látszatát is szeretném elkerülni annak, mintha én talán a tudományos theológiai munkásságnak a prédikálásokra vonatkozó becsét kicsinyleni akarnám. Adná Isten, hogy e téren mindnyájan buzgón forgolódjanak és azt arcuk verejtékével ápolnák; — akkor nem kerülne oly sok haszontalan prédikáció a piacra. De a mit a tudomány, magát a theologiát is beleértve, meg nem tehet, azt — hiába — nem teheti, s azt nem is kell kivánni töle! A textus életébe vezető ajtócskát csak térden állva lehet megtalálni. Még maga Fái apostol is igénybe veszi a testvérek arra irányuló könyörgését, hogy »az Isten nyissa meg néki a beszéd ajtaját, hogy hirdesse a Krisztus titkát, hogy nyilvánvalóvá tegye azt úgy, a mint azt néki hirdetnie kell< (Kol. IV. 3.). (Folyt, köv.) Paulik János. BELFÖLD. A Tisza-vidéki lelkészi körből. »Tiszavidéki lelkészi kör«-ünk május hó 8-dikán, Istvándiban, Bélteky Albert elnöklete alatt tartotta értekezletét. Először is az Úr házába sereglettünk, a hol János Jelenésekről írt könyve 11-ik részének 2—5. verse alapján Sipos József, milotai lelkésztársunk hirdeté nekünk az igét szépen kidolgozott, lelkesen előadott egyházi beszédével. Meg is köszöntük neki. Templomból kijövetel után Kassay Béla lelkészatyánkfia vendégszerető hajlékában vette aztán kezdetét tulajdonképeni értekezletünk. Mindenekelőtt körünk szeretett elnöke Bélteky Albert könyhullatása között köszönte meg fia B. Albert tragikus halála alkalmából körünk egyes tagjainak és összességének részvétét, és készségét fejezte ki, hogy az elnökséget tovább is viszi, mit a kör nevében F. Varga Lajos köszönt meg. Majd a köri tagok közül kettőnek a kilépése sajnálattal tudomásul vétetvén : helyök Bóka Imre tisza-kóródi és Nagy Dániel vámos-oroszii lelkészatyafiakkal betöltetett. Aztán két felolvasás következett. Egyiket Bortnyik György kölesei lutheránus lelkészatyánkfia tartotta, ki szeretettel karolt kültagja körünknek majdnem alakulása óla s kit most egyházmegyéjének alesperesévé történt választása alkalmából körünk melegen üdvözölt. Felolvasásában a lelkész fáradalmas, küzdelmes életét novellaszerüen rajzolva, a tapasztalatból merített, példákkal illusztrálta, mily sok félreértésnek, kicsinylésnek van kitéve a lelkész, kivált a kezdet-kezdetén, mikor a rohamot eltávolítani törekszik, mikor a talaj megművelésén s hasznos gyümölcsü plánták elültetésén fáradozik, mígnem aztán, ha időre ha későre is, megérkezik a fáradalmakat feledtető elösmerés az újabb nemzedék részéről. A szíves örömmel hallgatott felolvasás után az a kérdés vitattatott meg, hogy: >vájjon a bármely vallású szülék által hozzánk keresztelés végett küldött gyermekek megkeresztelendők-e, anyakönyvezendők-e s születési és keresztelési adataik az illető vallásfelekezet lelkészéhez átteendők-e?« Végmegállapodás az lett, hogy bármely vallásfelekezetü szülék gyermekei okvetlen megkeresztelendők; a születési és keresztelési adatok nyilvántartás szempontjából anyakönyvezendők; de mert az így megkeresztelt gyermekek vallására nézve, maga a keresztelés és anyakönyvezés ténye majdani áttérés nélkül úgy sem irányadó, és mert a másvallásu, különösen a r. kaíh. lelkészek a reciprocitásra nem adnak semmit, az adatok nem teendők át. Ezután F. Varga Lajos majtisi lelkész olvasott értekezést »Az egyházfegyelemről*. Terjedelmes felolvasásában a következő kérdésekre felelt meg: 1. Vájjon van-e annak valami különösebb oka, hogy épen cz idő szerint mind nagyobb érdeklődés nyilvánul az egyházi fegyelem rendszeresebbé tétele iránt; ha van: mi lehet az a különösebb ok? S e pont alatt rámutatott a politikai világ rút fegyverei által, nemkülönben az evangéliumi hitigazságokat lerombolni igyekvő s az erkölcsi érzületet mételyező pornografikus sajtó által fölidézett és terjesztett korrupcióra, röviden: arra a századvégi hóbortos irányra, mely mindenben a szabadosságot tartja egyedül éltető elemnek. 2. Van-e valaminemű jogos létalapja az egyházi fegyelemnek ? Feleli : van, és pedig Urunk evangéliumában gyökerező. Idézi a vonatkozó evangéliumi részleteket. Nem szól, mint túlhajtásról, a pápai »interdictum* és »excommunicatió«-ról. De rámutat a nagy Kálóin genfi szabályaira, a Helvetica Confessio vonatkozó részére s arra, hogy ezt eleinte az 1567-iki debreceni zsinaton magokévá tették; továbbá a Heidelbergi Kátéra, a Géléi Katona-féle XLIII. és XLIV-ik kánonra; idézi Kovács Ferenc egyházi jogtanárnak szintén vonatkozó passzusát, s mindezzel azt akarja dokumentálni, hogy az egyházfegyelem gyakorlásának jogos létalapja van, gyakoroltatott is az egyházi fegyelem ezen az alapon egész a közel mult időkig, míg a túlhajtott liberalizmus bigottizmusnak s több efélének nem bélyegezte azt. 3. Ha szükséges az egyházi fegyelem gyakorlása és ha van jogos létalapja, kérdés: keresztülvihetö-e könnyen, nincsenek-e nagy akadályai? Feleli: az egyházi fegyelem gyakorlása nem könnyű dolog, mert fölötte nagy és sok akadályai vannak. Első és fő-fő akadály mi magunk vagyunk, a lelkészek; azért pedig, mert rest szolgák vagyunk mindazoknak a kötelességeknek a teljes elvégzésére, a melyek szorosan lelkipásztori hivatalunkhoz fűződnek; ellenben gyorsak és készségesek csak olyan dolgoknak végzésére, a melyek toto coelo ellenkeznek lelkészi hivatásunkkal... Ha tehát egyházi fegyelmet akarunk általában az egész vonalon: első helyen önmagunkat kell megfegyelmezni, hogy újuljunk meg a belső ember szerint. Meg kell magunkat fegyelmeznünk nem az anachoreták módjára, hanem ama férfiak példája szerint, a kik bár nagy és nehéz harcot vivának az életben, sohasem látta őket senki, hogy az alacsonyság fertőjébe merültek volna stb. Másik igen nagy akadálya az egyházi fegyelem gyakorlásának presbitériumaink általános alantas színvonala, nem annyira intellektuális, mint inkább morális értelemben. Népesebb egyházakban még hagyján, mert itt inkább alkotható tisztes színvonalú presbitérium; noha a politikai pártüzelmek s családi torzsalkodások itt is meghiúsíthatják azt. De vajmi nehéz kisebb, parányi gyülekezeteinkben, hol nincs »kikből« választani; ha van is néhány tisztesebb, ezeket gyakran leszorítja a rútszájú demagógia stb. efféle. Ám azért nem kell kétségbeesni ; nevelni kell az újabb nemzedéket úgy, hogy velünk együtt harcolni kész munkatársak kerüljenek ki közülök Isten országa javára.