Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

A harmadik fő-fő akadályt a világi elem gondolko­dás-, érzület- és életmódjában találja. Nagyrabecsüléssel adózik a kivételeknek ; de leplezetlenül mutatja be a nagy többség rossz példáját, melyet mindig készebb követni né­pünk, mint a nemesen kiemelkedő féríiainkét De nem csüg­ged, még ezt tudva sem; sőt jobb jövőt remél, mert »nincs oly mezeje a közéletnek, a hol a nagyon is előre tolako­dott korrupció nyomában üdvös reakció ne keletkezzék.* Reményét világi jobbjaink táplálják, azok t. i., a kik min­dig nagyobb kedvet kezdenek tanúsítani az egészségesebb egyházi élet iránt. 4. Milyen norma szerint történjék, milyen keret­ben mozogjon egyháefegyelmünk ? Nem könnyű kérdés, ellenkezőleg : nehéz. Osmerteti és bírálja az előtte fekvő négy javaslatot, úgymint: a Gergely — Széli — Sátor­féle nagybányait, mely a tiszántúli egyházi értekezleten, Debrecenben, 1898. szept. 7-én volt diszkusszió tárgya; az előbbenit benyújtó Soltész János-félét; a Zsigmond Sán­dor egyházkerületi főjegyzőjét, végül a buji egyházét. Az elsőt általában tűi optimisztikusnak, sőt naivnak tartja; a másodikat teljes egészében helyes alapúnak; a harmadikat is körültekintő, élesen látónak, de kissé bü­rokratikai ízűnek találja, s különösen számos felebbezési fórumáért diffikultálja, míg Soltészét ellenkező természeté­ért kedveli. Még inkább kedveli a buji egyházét. Dicséri Andrássy Kálmán lelkészatyánkfiát, a miért nem csak beszél, de tesz is. Kedveli a szabályt, mert az : evangé­liumi, keresettség nélkül; határozott, félelem nélkül; kálvinista, tálhajtás nélkül. Helyesli, hogy taxatíve nem sorolja fel a fegyelmi vétségeket; helyesli, hogy kiindu­lási pontul a templomot, a gyülekezeti élet fókusát veszi s onnan haladva kivánja szabályozni a keresztyén élet főbb fázisait. Igazán a való életből kisarjazó szabályzat­nak tartja; de ösmerve természetünket, nem hiszi, hogy ez a szabály általában kedvet találjon. Végül összegezve a mondottakat, értekezését a kö­vetkező propozicióval rekeszti be: 1. mondja ki értekezletünk, hogy az egyházi fegye­lem gyakorlását, rendszeressé tételét szükségesnek, hasz­nosnak itéli. E végből : 2. az egyöntetűség kedvéért kívánatosnak tartja, hogy egy, az egész kerületünkben kötelezőül elösmerendő fegyelmi szabályzat alkottassék; alkottasék pedig az: 3. már akár a Soltész János-féle 3-as pontozat, akár a Zsigmond Sándor-féle tervezet alapján, de úgy, hogy bürokratikus nehézségekkel, formaságokkal s feleb­bezési fórumokkal ne nehezíttessék. 4. Az ekként készült szabály ne vétessék be s ne olvasztassék pláne egybe a törvénykönyvünkben foglalt fegyelmi intézkedésekkel; de igenis adassék meg a sza­bálynak a törvényes szankció azzal, hogy mondassék ki törvénykönyvünkben, hogy: »az egyháztársadalmi élet szilárdítására s nemesbítésére célzó egyházfegyelmi szabá­lyok kerületenkent belkörüleg megállapítandók, s azoknak szoros betartására fegyelmi vétség terhe alatt lelkész, presbiterek, presbitériumok s egyháztagok elköteleztetnek.* 5. Minthogy bármily szabály semmit érő leend, ha a megtartására hivatottak magán és társadalmi életükkel önmagok rántják azt le,— ezért elengedhetetlennek tartja lelkészi karunk, hogy első helyen mi lelkészek fegyel­mezzük magunkat kiválóan, hogy példaképül tündököl­hessünk hallgatóink előtt minden tekintetben. E végből 0. az egyházi törvénynek reánk, magán, családi és társas életünkre vonatkozó rendelkezései szigorúbban szívünkre veendők, úgy hogy mind öltözetünkben, mind beszédünkben, mind cselekedeteinkben igazi lelkipászto­rokul jelentkezzünk; a hivatásunkkal homlokegyenest el­lenkező foglalkozásoktól pedig szigorűan óvjuk magunkat. 7. A gondnok és presbiterek választásánál törvényi­leg biztosíttassék számunkra az az ellentmondást nem tűrő jog, hogy mi lelkészek ajánlhassuk azokat, a kiket lisz­tesebb életüknél s vallásos-erkölcsi érzületüknél fogva méltóknak ösmerünk az egyházi elöljárói szép tisztre. 8. A mi világi jobbjainknak szíves támogatását és segédkezését üdvös céljaink kivitelében kikérni nem szű­nünk meg soha, valahányszor erre alkalom kínálkozik, — s közülök is mindig politikai pártszinezetre, személyes összeköttetésre, avagy bárhonnan jöhető presszióra való tekintet nélkül csak azokat ajánljuk presbyteriumaink előtt egyházi tisztségeinkre, a kik igazán kiösmert val­lásos gondolkozású, nemes erkölcsű, tisztes családi életű, önzetlenül fáradni kész férfiak, s egyházi bizalmi állásu­kat nem magán célok elérésére óhajtják kiaknázni, ha­nem Isten országa javára munkálkodva betölteni. A több ponton élénk helyesléssel találkozott felol­vasást elismeréssel viszonozta az értekezlet; a propoziciót a 7-ik pont stiláris módosításával vita után teljes egé­szében magáévá tette; egyszersmind utasította, kérte ér­tekezőt, hogy értekezését egész terjedelmében tegye közzé legalább két vagy egy egyházi lapban, hogy így minél szélesebb körben ösmerhessék meg s foglalkozhassanak a benne hangoztatott eszmékkel; s egyházmegyénk lel­készi kara is eleve megismerkedvén vele, majd egye­temes értekezletén bővebben megvitathassa az egészet, külö­nösen a 8. pont propozicióját. Egyetemes értekezletünk­ről majd a kerületi egyházi értekezletre is fölviszszük a propoziciókat. Végül F. Varga Lajos indítványára kimondotta értekezletünk, hogy Szász Károly püspök úrhoz intézendő levélben szives örömét nyilvánítja az Ó-szövetség új köntösben megjelenése fölött, egyszersmind hálás köszö­netét fejezi ki a munkatársakkal s a szép mű sikerülését lehetségessé tevő bibliatársulattal szemben. Legvégül pedig örömmel regisztrálom, hogy értekez­letünket szerencséltette — a rosz idő és út dacára is — két világi uri ember a vidékről, helyből pedig Kende Zsigmond r. kath. vallású, de fenkölt gondolkozású, ma­gas műveltségű nagybirtokos. Az ebéd fölött elhangzott dikciók elseje mindjárt csakugyan őt méltányolta, ki szi­ves örömest támogatja istvándi-i egyházunkat, ha a szük­ség ügy hozza magával, A délután négy órakor szét­oszló köritagok azzal vettek búcsút egymástól, hogy ha az Úr akarandja és élünk: őszszel Darán jövünk össze. Szatmári Gáspár. MISSZIÓÜGY. A »Lorántffy Zsuzsánna-egylet« feladatai. Elmondatott az egyesület szeretetvendégségén. Mikor a »Lorántffy Z^uzsánna-egylet* tagjainak bizalma folytan abban a megtisztelő felszólításban része­sültem. hogy ez összejövetelen az egyesület működéséről néhány szót szóljak, megvallom, első percben nehéznek éreztem ezt a reám rótt feladatot. Én ugyanis már egy más, ehhez hasonló összejövetelen ismertettem az egye­sület egész irányát, céljait, elmondva róla a magam né­zetét teljes szívem és meggyőződésem szerint, ügy hogy attól féltem, s félek még most is, hogy ugyanerről a tárgyról szólva, ismétlésekbe kell esnem s nem mondha­tok sok űjat. De amellett belátom, hogy egyesületünket

Next

/
Oldalképek
Tartalom