Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

kor bemutatandó a végzett tanulmányról szóló bizonyítványon kivül annak keresztlevele, himlőoltási s egészségi bizonyítványa. A bennlakó növendékek után az egész isk. évre fizetendő díj, melyben már a rendes tárgyakért járó tandíj s orvosi díjazás is bennfoglaltatik, 250 frt. Ágost, hitv. evang. lelkészek, tanárok s tanítók 50 frt díjleengedésben részesülnek. Az évi díjat három részletben kell lefizetni: 100, illetőleg 80 frtot a felvétel alkalmával; 75, illetőleg 60 frtot újévkor; 75, illetőleg 60 forintot április hó első felében. Bejáró növendékek után tandíjképen, ha a szülők a kőszegi ev. gyülekezetnek nem tagjai, a rendes tantárgyakéit félévenként 20—20 frt fizetendő. Azonkívül minden növendék beirási díj címén 2 forintot fizet. A rendkívüli tárgyakért külön mérsékelt díj jár. A zongora-oktatási díj alig fogja az évi 40 frtot meghaladni. Rendkívüli számlák tárgyát csak a következők képezik: kézikönyvek, iró- s rajzeszközök, gyógyszerek, a kézimunkához szükséges anyag, s oly hangjegyek, melyeket a tanuló megtart. Mindezek beszerzésénél az intézet a lehető legmérsékeltebb árak kieszközlésére fog törekedni. A bennlakó növendékek lehetőleg egyforma egyszerű ruhát viselnek. A téli időszakra egy hétköznapi és egy ünnepi sötét ruha, a tavaszi s őszi időszakra egy világosabb színű, nyárra pedig néhány egyszerű mosóruha készítendő. Kívánatos, hogy újabb ruha beszerzésénél a szülők az igazgatónő közvetítését vegyék igénybe. Ékszereket a növendékek nem viselhetnek. Minden növendék tartozik magával hozni, — még pedig nevével ellátva : 1 matrácot, melynek hossza 1 m. 80 cm, szélessége 80 cm. legyen; 1 pokróczot, 1 paplant, 1 vánkost, 3 rendbeli áthuzatot, 3 fehér alsó lepedőt, 6 törülközőt, 4 asztalkendőt, 6 nappali inget, 3 háló inget, 6 nyári színes alsó-szoknyát, 2 színes téli barchetszoknyát, 12 pár harisnyát, 12 zsebkendőt, 6 kötényt, 2—3 pár bőrcipőt, 1 pár reggeli cipőt, 1—1 egyszerű téli s nyári kalapot, téli s tavaszi felöltőt, nagykendőt, bontó és sűrű-fésűt, fog-, haj-, és ruhakefét, napernyőt és esernyőt. A dunántúli ágost, hitv. evang. egyházkerület a magyar prot. kultura érdekében állította fel nagy áldozatok árán a kőszegi leánynevelő-intézetet. A magyar prot. kultura híveihez s barátahoz intézzük e bizalommal teljes felhívásunkat: engedjétek hozzánk jönni leányaitokat! Szeretettel fogadjuk őket; szeretettel készítjük elő, az Úrnak nevében jövendő boldogságukat.! Pápa, 1899. április 4. Szentmártoni Radó Kálmán, Gyurátz Ferencz, kerületi felügyelő. püspök. TÁRCA. Miért nincs több eredménye prédikálásunknak ? (Folytatás.) Egész sora van bizonyos keresztyén elemi igazságoknak, a melyekről az emberek azt hiszik, hogy azokat már régen, még a gyermekcipővel elkoptatták, s a melyekre alig meri az ember figyelmeztetni Őket, mivel könvnyen trivialitást vetnek szemére. S mindamellet arról győz meg a tapasztalat, hogy ép ezekkel az elemi igazságokkal úgy áll a dolog, mint Elizeus prófétának a syriai Naamánnak adott ismeretes tanácsával, hogy t. i. a Jordán vizében való hétszeri megfürdés nagyon egyszerű dolognak tűnik fel nekünk. Ezeknek az elemi igazságoknak az ereje, a megszokás következtében eltompult s birtoklásuk felől zavarba hozták az embereket. Azt hiszik az emberek, hogy a Jordán vizében már régen — hétszernél többször is — megfürödtek, holott tulajdonképen csak ránéz tik. Az elemi igazságok ezen osztalyába tartozik az Úr azon ismeretes mondása is: »Nélkülem semmit sem cselekedhettek«, — a hol a » nélkülem* szót és a »semmit* szavakat vastag betűkkel kell írni. Egyikünknek sem jut eszébe e mondás igazságát elméletben kétségbe vonni. S általában nem ellenkezik meggyőződésünkkel az, ha így énekelünk: »Min erőnk nem segít rajtunk«. És mégis — mégis a praxisban úgy áll a dolog ezekkel az igazságokkal, mint pl. azokkal a szavakkal: >nem szolgálhattok az Istennek és a, Mammonnak.« A nélkül, hogy tisztában volnának a dologgal, még a hivő emberek közül is úgy gondolkoznak sokan: »ezt bizony megtehetjük*; s meg is teszik, bármennyire érzékenyek is különben, ha az ember őket erre figyelmezteti; mivel a Mammon, nem csak a világ fiainál, igen tűrhető uti-társ. Hasonlóképen egészen más az istenországa érdekében folytatott munkában saját erőtlenségünkről elméletileg tudomással birni — s más azt gyakorlatilag felismerni, jobban mondva: belsőleg átérezni Alig van igazság, a melynek benső átérzése, úgy a keresztyénekre nézve általában, mint a szónokra nézve különösen, nehezebb lenne, mint ez: »én magam semmit sem tehetek; nem csak sokat nem, de tényleg semmit«. A mindnyájunkban rejlő hiúság bűnének, — a mely egyikünkben naivabbúl nyilatkozik, másikunknál több-kevesebb ügyességgel elpalástoltatik —• róvható az fel, hogy saját ew-ünkkel nagyra vagyunk ; s egy egész élet komoly küzdelme szükséges ahoz, hogy valaki ezt az én-1 áthúzza s föléje az Őt irja. Erre a belátásra s a belőle kifolyó magatartásra szintén jól oda illik az ismeretes vers : »Es ist ein wunderbares Ding, Erst dünkt's für Kinder zu gering; Und dann zerglaubt ein Mann sich dran, Und stirbt wohl eh er's glauben kann.« S épen a prédikátor van annak a veszélynek kitéve, hogy a saját művészetétől saját ékesszólásától, saját szellemességétől és igehirdetésétől várja inkább az eredményt, mintsem az Isten erejétől; csakhogy nincs meg mindenkiben a bátorság s a helyes belátás arra nézve, hogy ezt a veszélyt felismerje s hogy azt a szép frázisköpenyt, a melybe saját énjét szereti felöltöztetni, levesse. Épen azért azután majdnem csoda számba megy, ha valaki arra az igazságra jut: »én saját tehetségemmel, szónoki ékesszólásommal semmit sem tehetek, valóban semmit; én erőtlen, ön magamra hagyatva gyenge vagyok arra, hogy az emberi lélekben az igazi hitéletet felkeltsem.* Ennek a belátására senki sem fog eljutni az által, ha csak könyveket olvas, vagv másoknak erre vonatkozó tapasztalatait lapozgatja. Ezt csak saját külső és benső tapasztalatunk útján érjük el, ha a megalázó s felmagasztaló isteni vezetés utján a megvilágosító és fenyítő isteni léleknek csendesen alávetjük magunkat. De ha a megpróbáltatás ezen útjait nem a felülről való világosság fényénél szemléljük s azokban az isteni vezetésnek nem vetjük magunkat alá csendesen, ügy azok az embert elkedvetlenítik, elcsüggesztik, talán kétségbe is ejtik. Egész más dolog azonban elcsüggedtnck lenni, mint erőtlennel,: érezni magát az írás értelmében. Isten nem óhajt semmi-