Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-21 / 21. szám

nélkül nincs életnemesedós a természeti világban. Ép így nincs a szellemi világban sem. Isten Lelkének lelkünkbe átültetése és megfogamzása nélkül senkiben se támadhat istenes élet. Istennel kell sűrűen érintkeznünk és vele élnünk, neki engednünk, hogy tőle életet és erőket vehessünk. Az Istennel való érintkezés közvetítője Jézus Krisztus, szerve az imádság, ható ós termékenyítő ereje a Szentlélek, gyümölcse a hit és a jó cselekedet. Bizony, bizony, így van. Pünkösdi történet: örök, szent történet. Mennynek megnyílása, erők leszállása : emberi lelkünknek égi beoltása. Föld, ember, végesség : nem terem Szentlelket. Istentől száll alá minden, mi fölséges. Mennyből jön az élet, onnan a megváltás, kegyelem s üdvösség az Úr Jézus által. Im, ez a Pünkösdnek örök igazsága ! Sz. F. ISKOLAÜGY, Néhány szó a vallástanítás reformjáról. II. A bizottság javaslata egy, a vallástanításra nézve nagyon is lényeges könyvről, az ú. n. iskolai bibliáról is megemlékszik, hangsúlyozva annak szükséges voltát. Sőt e lap hasábjain többen is cikkeztek már e tárgyban, ismertetve célját, ajánlva ilynemű külföldi munkák lefordítását. Nálunk az iskolai biblia eszméje egészen üj dolog, csak most kezdett felmerülni, míg külföldi prot. testvéreink között mondhatnám százados eszme ez, mely már egész kis irodalmat teremtett, bár kivitele ott sem régi. Németországon ez irányzat első nyomaival a XVI. és XVil. századbeli filantrópoknál találkozunk; müveik a kor racionalista irányát tükrözik vissza. A XVIII. század folyamán »Válogatott bibliai históriák« cím alatt, Huebner, hamburgi rektor adja ki szélesen elterjedt munkáját 1714-ben, mely 52 ó- és 52 üj-testámentumi történetet foglal magában. A jelen század ily irányú jelentékenyebb munkái: a D. Rud. Hoffmanné 1875-ben, a glarusi családi biblia 1887-ben, Völker berlini rektoré 1890-ben és a brémai bibliatársulat által 1894-ben kiadott ^bibliai olvasókönyv.* Ily műveket írtak még: Scháffer és Krebs, Schulz és Klix, Lahrssen, Hollenberg és még sok mások. A XVI.—XVIII. században megjelent munkák írására a teljes biblia drágasága s így kevésbé hozzáférhetősége szolgált alapul; de már a jelen században megjelent munkák tendenciája az, hogy elhagyják a Szentírás azon részeit, melyek, mint Hoffmann mondja, »oly dolgokat tárnak fel a gyermek előtt, miket addig gondosan titkoltak előtte.* Ilyenek az ó-testamentumnak a nerni viszonyokra vonatkozó részei, kivált a Mózes könyvében, de a többiekben is. Ilyenek a körülmetélkedés, természetellenes bűnök, tilos házasságok, házasságtörés. Loth leányai, Dina, Ammon és Tbámár, az Énekek éneke stb., sőt még az újszövetség egyes helyei is, mint Máté 1: 18. köv., Lukács 1: 41., Róm. 1 : 26—27. stb. S ha meggondoljuk, hogy az a gyermek, kinek a teljes biblia kezében van, ezeket a helyeket olvassa, felettök gondolkozik, a mit nem ért, igyekszik megtudni, megérteni, s ezek által lelkének tisztasága, ártatlansága, sőt talán még vallásos öntudata is megsértetik : ily körülmények között bizony nem szabad késlekednünk, hanem segítenünk kell az égető bajon, hogy gyermekeink ne merítsenek maguknak kárhozatot épen azon könyvből, mely üdvösségük eszközlésére van rendelve. Oly fontos érdek ez, mely elől a mi egyházunk sem zárkózhatik el. De másfelől, tekintettel az iskolai biblia kérdésében rejlő dogmatikai szempontokra is, kell, hogy a leghivatalosabb formában is foglalkozzék azzal. A kérdés súlypontja ugyanis ott van, hogy a teljes biblia helyett használjunk az iskolában kivonatolt bibliát. Már pedig protestáns egyházunkban a Szentírás, mint az isteni kijelentés alapja s az üdvösség története, minden istenitiszteletnek, tanításnak, egyszóval a valláserkölcsi életnek központját képezi. Óvakodnunk kell azért még csak a látszatától is annak, hogy mi a teljes biblia helyébe más, korrigált, vagy kivonatolt bibliát teszünk ; mert ez egyértelmű volna a biblia tekintélyének csorbításával és sokféle furcsa magyarázatra nyújtana alkalmat. Nem lehetek azért az elmondottak alapján egy véleményen azokkal, a kik az iskolai biblia oly szerkesztését kivánják, hogy az, az iskolán kivül a családi használatra is alkalmas legyen. Tájékozás szempontjából nem tartom feleslegesnek, ha röviden összefoglalva elsorolom azon főirányelveket, a melyek alapján készült a brémai bibliai olvasókönyv, melyet a legjobb ilynemű munkának tartok. Ezek a következők: 1. Az iskolai biblia készítésénél kizárólag csak az iskolai oktatás érdekeire kell tekintettel lenni; 2. sorrendje, beosztása egyezzék meg a teljes bibliáéval; 3. úgy címében, mint külalakjában nyerjen kifejezést, hogy iskolai használatra van szánva; bekötési táblája se különbözzék a többi iskolakönyvekétől; 4. nyelvezete tekintetében ragaszkodni kell a biblia recipiált szövegéhez; egyes kifejezések, szavak azonban, szükség esetén, más alkalmasabbakkal helyettesíthetők; 5. kihagyandók mindazon részek, melyek az iskola oktatásnál feleslegesek ; 6. valamint azon részek is, melyek a nemi életre vonakozó dolgokat tartalmaznak. 7. A szöveghez térképek is kapcsolhatók stb. — E főirányelvek közül különösen a 3. pont alatt foglaltakat kívánom hangsúlyozni s ajánlom az »Iskolai biblia* cím mellőzését, mert mihelyt egyszer bibliának nezezzük, azonnal és joggal igényt tarthat arra a tekintélyre, mely a Szentírás sérthetetlen szentségéhez fűződik. Ezt pedig el kell kerülnünk. El is kerülhetjük, ha beérjük a »Bibliai olvasókönyv* címmel, és így aztán már nem a körül forog a kérdés, hogy mit hagyjunk el a teljes bibliából, hanem, hogy mit vegyünk fel az olvasókönyvbe, s ez nagy különbség. Ha a brémai bibliai olvasókönyv fennebb vázolt irányelveit magunkévá teszszük, egyszerűsíthetjük munkánál *