Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

megtekintjük. E szerint a kör 5 rendes és 3 felolvasó (népszerű) gyűlést tartott, A rendes üléseken Bittenbilder Miklós a felsőbb leányiskolák reformjáról, dr. Gáspár János a folyékony szénsavról és Perényi Adolf a nyelvtanítás problémáiról tartottak szakelőadásokat. A felolvasó gyűléseken szerepeltek: dr. Bán Károly költeményekkel, Bergmann Ágost a zene kifejező képességéről, Bocz József az 50 éves Magyarországról tartott felolvasásával, Dancs Ferencz hegedüjátékkal, Grátz Lujza zongorajátékkal, Marsits Rozina a XX. század asszonya című felolvasásával, dr. Popini Albert Byronról tartott felolvasásával és Eössler Béla zongorajátékával. A körnek 57 helybeli, 18 vidéki, 54 pártoló, összesen 129 tagja volt. Bevétele 256 frt 25 kr., kiadása 240 frt 36 kr. volt. Említsük meg az alakuló ülésről Putnoky Miklós azon elfogadott indítványát, hogy a választmány útján a kör kérje a minisztériumtól, hogy 16,321 —1897. sz. a. rendeletét, mely szerint a tanulmányi kirándulásokra menő tanárok az iskolai átalány terhére félnapi díjat kapnak, terjeszsze ki a köri gyűlésekre utazó tanárokra is. Második ülését a kör október 29 én Verseeen tartotta nagyszámú és előkelő közönség jelenletében, melyen a kör elnökének, dr. Schöuvitczky Bertalannak, feszült figyelemmel hallgatott, hatalmas megnyitó beszéde kulminált. A szokásos üdvözlet után áttér annak fejtegetéséré, mi a vidéki körök célja, feladata és mit vár a kör a nagy közönséggel való érintkezéstől. Vázolja, mi volt régen a középiskolai tanítás célja, feladata, a tanárnak társadalmi helyzete. Ma a középiskolától fontos állami, nemzeti és társadalmi feladatok megoldását várják mind a szőlők, mind az állam, mind a társadalom vezetői; de ezzel szemben ugyanezek a tényezők nem gondoskodnak a tanári állásnak egyenértékű anyagi és erkölcsi honorálásáról. Törvényhozásunk köztudatában nincsenek meg a tanári munkásság megbecsülésének tradíciói s innen van, hogy törvényeink csak sablonszerű hivatalnokot látnak a tanárban. A társadalom is csak munkát és áldozatot kiván a tanártól, de egyébként ridegen elzárkózik, ha a tanári működés mégbecsüléséről van szó. E bajokon a testületi egyesülés segíthet. Ezért alakult a délvidéki tanárság egyesülete. Egymást kell mindenekelőtt megismernünk és megbecsülnünk, hogy mások megismerjenek és megbecsüljenek bennünket. A közönséget nyilvános kulturális fellépéseinkkel nyerjük meg. S ha a közönség szivéhez férkőztünk, akkor a megbecsülés sem marad el. E kör a magyarság és a kultura ügyének akar szolgálatot tenni e polyglott és a kulturailag megoszlott vidéken. A tanárságnak egyebütt is gyors-katonaságképen kell megjelenni, a hol tenni és hódítani való van. Ilyen tábornak nézi a temesvár-kerületi tanári kört. (Éljenzés!) Ezután Halmos Béla az elektromos világításról tartott nagy számú mutatványok kíséretében szabad előadást különös tekintettel a,Verseczen azelőtt nem régen létesített elektromos világításra. — Utána Szörényi József tartott felolvasást a tanulmányi előmenetel főbb akadályairól a középiskolák I. osztályában. Hogy itt a bukási százalék 33—35% körül hullámzik, ennek, úgymond, egyik főoka, hogy az elemi és a középiskola közti kapcsolat nem organikus; másik főoka pedig a szülői nevelésben keresendő. Ezt a két okot fejti ki részletesen a felolvasás, melyhez számos, érdekes eszmecsere fűződött. Majd Nátafalussy Kornél kir. főigazgatónak tiszteletbeli taggá történt megválasztása után a kör azt a fontos határozatot hozta, hogy Temesvárt a nagyközönségnek a tél folyamán 8—10 felolvasásból álló cyklust rendez. A belépődijak tiszta jövedelméből 20%' ot juttat a vármegyei szegényalapnak hálából a megyeház nagy termének díjtalan átengedéséért, 10%-ot a Vidéki Hírlapírók Szövetségének, a többit az 0. K. T. segélyzőalapjának. E felolvasások sorreneje volt: december 11-én: Szemelvények a finn irodalomból és zenéből, Weitner Mariska úrhölgy, dr. Bán Károly, Bergmann Ágost és dr. Popini Albert tanárok által. Január 8-án dr. Steiner Simon A légáramlásokról, január 23-án Perényi Adolf a magyar nép humoráról, február 5-én Krausz Sándor A művelődés és nevelésről, február 19-én Mészáros Jenő Az újabb magyar lyrikusokról, március 5-kén dr. Gáspár János az ivóvízről (mutatványokkal, március 19-én Mársits Rozina esztetika a nőnevelésben cím alatt tartottak felolvasást. Április 19 én pedig Szokán Sándor olvasott fel a természettudományok köréből. A 3-ik (december 17.) ülés főtárgya Krausz Sándor állami tanítóképezdei tanár előadása volt A tanitóképzőintézeti tanárok képesítéséről. A kérdés fejlődésének s jelen stádiumának érdekes ismertetéséhez fűződött élénk vita után a kör olyasféle határozati javaslatot fogadott el, a mely a közoktatási tanácsnak"a napilapokban (április 2.) is közzétett reformtervében egészen benfoglaltatik. E szerint : országos vizsgáló bizottság szervezendő; valamennyi szakcsoport necsak pedagógiai, hanem filozófiai készültséget is nyújtson; képesítő vizsgálatra csak azok bocsátandók: a) kik jeles vagy jó polgári iskolai oklevél után 2 évig az egyetemet vagy műegyetemet látogatták s képzőintézeti vagy népiskolai gyakorlatot mutatnak fel; b) kik 4 éven át az egyetem filozófia fakultásának vagy a müegvtemnek voltak hallgatói az illető tárgyakból s képzőintézeti, valamint népiskolai gyakorlatot mutatnak fel. A budai pedagógiumban és a VI. ker. állami tanítónőképzőben, internátussal egybekötött, egy-egy 2 évre terjedő kollégiumot állít fél, hol a tagok teljes ellátásban részesülnek, mely rendesen ingyenes és ösztöndíjat is kaphatnak. A kör 4-ik (január 21.) ülésén a polgári iskolák reformjáról két előadást tartatott. Az egyiket Bocz József küldte be Írásban, a másikat Steiner Simon tartotta. Tekintettel arra, hogy az egyik előadó távol volt és hogy a két előadó által benyújtott határozati javaslat egymástól nagyon messze áll: a kör a vitát és a határozathozatalt egy másik ülésre halasztotta, a melyet idáig még nem ismerünk. Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, (Vége köv.) ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Miesoda betegségben szenvedett Pál apostol? (Folytatás és vége.) Sokkal nehezebb megfelelni arra a kérdésre, hogy hát miféle más betegségben szenvedett Pál ? S természetes, hogy teljesen kielégítő felelet nem is adható. Mindenesetre valamely hosszú tartamú betegségének kellett lennie, a mely megöregíti az embert, de a mely mellett, habár az ifjúkorban kezdődött is, egész az öregségig megmaradhat teljes erejében a munka- és az ellenálló képesség. Máskülönben lehetetlen lett volna, hogy Pál, a ki születésétől fogva gyenge konstitucióju ember volt, késő vénségéig megtartsa szellemi és testi erejét az olyan nagy utazásokat tegyen, — a melyek pedig abban az időben hasonlíthatatlanul nagyobb fáradsággal és nélkülözésekkel voltak összekötve, mint manapság. Valamely valóságos organikus bajra tehát épen oly kevéssé gondolhatunk, mint az epilepsziára.