Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-30 / 18. szám

Lélek gyümölcsei. Ám ez a megcsiráztatás, megfogamzás ós kikelés nem emberi erő műve, hanem, miként minden földi vetésnél tapasztalható, az isteni áldás eredménye. Az ember itt csak a munkát szolgáltatja, de az áldás az Istentől jő. Az óleteredés és, növekedés fontos törvényéből kell megalkotnunk az egész hitoktatás, de különösen a konfirmációi oktatás alapszabályait is. A hitoktatónak az a fő kötelessége, hogy a serdülő lelkeket Jézus isteni életerőivel közvetlen érinkezésbe hozza, azokból beoltsa. Mindennemű munkánk a meglevő erők felhasználásából áll. A keresztyén élet problémája ez : Maradjon és éljen az ember Krisztusban, mert akkor a biológia törvénye szerint ő is ól, virágzik ós sok gyümölcsöt terem, mint az életteljes törzsről nőtt hajtás. De a ki nem marad ő bene, az az élettan törvénye szerint megszárad, elpusztul, mint a törzsről leszakadt hajtás. Ezért mondja Jézus : »Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek; de ha bennem maradtok, jó gyümölcsöt teremtek«. Vajha, a most folyamatban levő konfirmáció alkalmából, az anyaszentegyház kertészeinek minél több ifjú lélekbe sikerülne úgy beplántálni, úgy beoltani a krisztusi életcsirát, hogy azok mindannyian a Jézus Krisztusban maradjanak és éljenek! Akkor az Ur Jézus Krisztus is bennök maradna ós ők élnének és teremnének sok gyümölcsöt, a krisztusi életerő növelő és termő tartalmával! Sz. F. A »legalkotmányosabb egyházi szervezet«. A legalkotmányosabb egyházi szervezet alatt azt a zsinat-presbiteri egyházi szervezetet szoktuk érteni, a mely a legtöbb református egyháznak tulajdona és hazánkban még az ág. evang. egyház által is elfogadtatott. Az egyház alkotó elemeinek, a gyülekezeteknek közvetlen választásán ós a választásnak időközönkint megismétlésén kivül egyik legjellemzőbb vonása ennek a szervezetnek a »nihil de nobiscc elv következetes megvalósítása. Azonban csalódni emberi dolog. A legalkotmányosabb egyházi szervezet nem a zsinatpresbiteri, hanem az a képviseletinek nevezett küriarkhiko-konzisztorális valami, a melylyel az erdélyi ev. ref. egyházkerület dicsekedik. Dicsekedik : — mondjuk ! így olvassuk ezt az erdélyi hivatalosból, az unió melletti mozgalmak rémitésóre célzó s egyéb intencióval is bíró egy cikkből. Az ember haja igazán az égfelé áll, midőn ezt a mixtum compositumot »legalkotmányosabb« egyházi szervezetnek állíttatni hallja. És ha talán arról volna szó, hogy egyszerűen dicsérjük a saját lovunkat, illetőleg kiki dicséri a magáét : hát ez, mint a privát izlós megnyilatkozása, szót sem érdemelne. Legyen az ő tetszósök szerint ! Csakhogy ez a »legalkotmányosabb« egyházi szervezet a zsinat-presbiteri szervezetnek szegeztetik ellenébe ; az unióval szemben állíttatik oda, hogy a Királyhágón túl megmozdult s az erdélyi »feudalis« (Debr. Prot. Lap szerint) rendszer kiküszöbölését sürgető törekvések dacára is fentartassók ezen legalkotmányosabb paradicsoma a hatalmi célzatoknak. Ha már idáig jutottunk : hát lássunk egy pár vonást ezen legalkotmányosabb szervezetből. Azt fogják talán mondani, hogy önkényesen kapkodtunk ki innen is, meg onnan is egyes részeket; azonban megnyugtathatunk bárkit a felől, hogy a kikapott részek az egészszel való összefüggésükben is ugyanazon igazságot tükrözik vissza, mint így egyenként előállítva. Az egyes vonások maguk szólnak a maguk igaz volta mellett. Tehát az erdélyi ev. ref. egyházkerület szervezete a legalkotmányosabb. Talán nem lesz felesleges a szuperlativusz dacára sem vizsgálnunk, hogy minő mértékben »alkotmányos«. Azt gon doljuk, hogy nem sokat fogunk tévedni, ha az alkotmányosságnak kritériumát egyfelől abban keressük, hogy a szervezet kebelében helyet foglaló egyes szervezeti tényezőknek úgy saját ügyeik közvetlen igazgatásába, mint a felettes szervek megalkotásába, illetőleg funkcionálásába, az őket megillető súly ós tevékenységi körnek megfelelő befolyásuk legyen; másfelől pedig abban, hogy minden autonom alsóbb szervek a felsőbbek, illetőleg a legfelsőbb részéről jöhető elnyomatás, jogcsorbítás ellenében kellő biztosítékokkal bírjanak. Vájjon kifogástalan módon nyilvánul-e eme két kritérium az erdélyi legalkotmányosabb szervezetben ? Nem régen foglalkoztunk annak kimutatásával, hogy a képviseleti elv vagy rendszer mit jelent az erdélyi kerületben. Ha az ott elmondottakra egy tekintetet vetünk és megkérdezzük, hogy p. o.: az egyházkerületi közgyűlés megalkotásába, tehát funkcionálásába is minő befolyással bír az egyházközségek és egyházmegyék egyeteme? —valóban el kell szomorodnunk az alkotmányosság rongyain. A gyülekezetek küldenek 70—80 képviselőt, az egyházmegyék 2—2 hivatalost. Ezek összessége a 120 tagot nem éri el, holott a közgyűlés közel 300 tagból áll. És ugyan kik alkotják a közgyűlés többi tagjait? A közgyűlés önválasztotta elemei. Tehát az egyházi alsóbb szervek 2

/Ö résznyi befolyá-