Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-23 / 17. szám

magasztalta; de a mint a bajor ultramontán párt elfordult tőle, Korúm püspök, Sehell műveiből vett 40 tbezissel Rómába sietett s kieszközölte e műveknek az indexbe való fölvételét. A Germania alig akart hitelt adni a hirnek és váltig vitatta, hogy »Sehell műveiben semmi sincsen, a mi a r. kath. dogmában nem foglaltatnék«. Később azonban kiderült, hogy a trieri Krisztus-köntöst kiállító Korúm püspök segítségével főleg a jezsuiták szorgalmazták Sehell professzor elitéltetését. A mint az megtörtént, a Germania is megváltoztatta nézeteit, azt állítván, hogy már a dogmatika 2-ik kötetének megjelenése alkalmával merültek föl komolyabb aggodalmak Sehell műveinek használhatósága tekintetében. Sehell aztán állítólag theologiai tételeinek igazhitüsége tekintetében Manning biboros müveiben keresett menedéket s az ű. n. amerikánizmusnak Németországban való meghonosítására törekedett. A mint azonban a pápa február 21-én, Gibbons baltimorei bíboroshoz intézett iratában »tévedésnek* minősítette az amerikánizmust, — Sehell tanárt is el kellett Ítélnie. A pápának az amerikánizmust elitélő brevéje Schellt is az indexbe juttatta. S az a Sehell, ki még február 27-én azt mondotta hallgatóinak: »Elő az igazsággal! Csak ha más vallásokat, véleményeket és felekezeteket megértettünk, érthetjük valójában a keresztyénséget. S bár tévedni emberi dolog, a szuperioritást vagy legalább is a paritást a kutatás szabadsága nélkül soha el nem érhetjük. Engem azonban mindig és mindenütt az igazság szolgálatában fognak találni U — az a Sehell mar a következő napon Canossába indult, sőt márczius 4-ikén engedelmes alávetését jelentette be. így hazudtolta meg ő maga azt a tételét, hogy »a theológiának is csak egy korlátja van, s ez az igazság, s igazság csak az, a mi tényleg be is igazolható * Theologiai tanártársainak aztán megígérte, hogy tanát az egyházi tannal össze fogja egyeztetni és Róma Ítéletének magát aláveti. Ez alapon aztán az egyházi hatóság a további lépésektől elállott; sőt megengedte, hogy a klerikusok továbbra is látogassák Sehell előadásait. Hallgatói előtt március 4-ikén így indokolta a maga eljárását: Alávetettem magamat az egyház főpásztori hivatalának, s ezzel azt tettem, a mi nekem, mint r. kath. papnak, az egyház iránti hűségből eredő kötelességem. Az igazság iránt való érdekből tettem azt; mert igazság és egyháziasság elválaszthatatlan egymástól. Mint róm. kath. keresztyénnek és theol. tanárnak mást nem lehetett tennem.« Hogy alávetette magát a pápa Ítéletének, az nem jelenti azt, mintha a r. kath. dogmá'ól való eltérését kellene beismernie; hanem csak a valódi r. kath. tudóst jellemző azt a készséget, a melylyel az index kongregációnak reávonatkozó Ítéletét fogadnia kötelessége. Sehell elhallgattatásával tehát ismét csak elnémult a szabadabb mozgolódás a német r. kath theológia körében. A német nemzeti szellemű theológiának veresége az a román ultramontánizmussal szemben. Az ultramontán agitáció föléledésével szellemi életről, vagy komolyabb tudományos törekvésről a német egyházban szó sem lehet. Sehell esete is csak azt igazolja, hogy a mai római kath. theológia, a pápás dogma alá helyezve, fejlődésre képtelen corpus mortuum. Pedig volt idő, a midőn Német-und im tiefsten und höchsten Sinne riur das. was sich zum hinreichenden Erklárungsrgund der Wirklichkeit und zur Überwindur.g aller Unvollkommenheiten und klaffenden Widersprüche eígnet.« És tovább: »Mit einem Mann, der religiös und wissenschaítlich nicht das sagt, was er für pflichtgemáss und berechtigt hált, mit einer solcben Figur ist in unserer Zeit auch der Kircbe niebt gedient, und dessbalb will ich auch auf allé Opportunitát verzichten und den Weg der Wabrhaftigkeit gehen.« országban is örvendetes fejlődésnek indult a theológia. Möbler és Döllinger példáját a történetírók, archáológusok, irásmagyorázók és bölcselők egész sora követte, kik komolyan törekedtek a modern tudománynak s a régi egyházi tannak, vagyis a hit és a tudás érdekeinek benső összeegyeztetésére. A freiburgi, würzburgi és tübingai fakultásokon virágzott a r. kath. theologiai tudomány ; sőt Párisban is egy Duchesnes vagy Loisy becsületet vallottak egyháztörténeti és bibliai tanulmányaikkal. Mi több, az ifjű washingtoni r. kath. egyetemen is szabadabb szellem volt észlelhető, s Olaszarszágot és Spanyolországot kivéve szabadabb szellem hatotta át a r. kath. világ tudományos köreit. De mi lett mindebből ? A legvakmerőbb támadásnak tették ki az ultramontánok a német róm. kath. fakultások legkitűnőbb embereit, a mi örök szégyene marad a róm. kath. hierarkhia tekintélyelvének. S ugyanaz történt napjainkban Francziországban is. Duchesnes egyháztörténeti előadásait betiltották ; Mabillon históriai theológiáját elnémították s Loisyt állásától megfosztották. S mindez az amerikánizmus elleni küzdelem cégére alatt, a jezsuiták kezdeményezésére történt és történik. Ma a temető síri csendje honol a pápás theológiában, és Sehell tudományos reform-mozgalma az egyház és a tudomány komoly összeegyeztetése tekintetében csakugyan »iiluziónak« bizonyult. Szomorűan igazolta ezzel Róma, hogy egyháza körében a tudományt meg nem tűrheti. A zionizmus terjed Amerikában. A Jeruzsálemben tartózkodó s nagyobbára amerikai kivándorlottakból álló 22 ezer zsidó komolyan a zionizmus megvalósításán fáradozik. A zsidóság egy része állást foglal a mozgalommal szemben. Bajos is elhinni, hogy a zionistáknak sikerülne a nemzeti szellem fölébresztése vagy egy zsidó monarchiának vagy köztársaságnak Palástinában való létesítése. Egy jeruzsálemi zsidó-parlament a legnagyobb képtelenségek közé tartozik; de azért a zionizmus mozgalma a modern szellem befolyását árulja el a zsidóságra. A zionizmus ellenségei nem hiszik, hogy lehetséges volna Palástinának a megnyerése, s aztán nincs is szüksége a zsidóságnak a kétes értékű Palástinára, hiszen az egész világ az ő Jeruzsáleme. Általános missziói értekezlet összehívásán fáradoznak a misszió barátai, a mely a folyó évben New-York városában volna megtartandó. Kétszáz missziói társulat kapott az értekezletre meghívót. Az utolsó ilynemű értekezletet 1888-ban Londonban tartották meg s 1579 képviselő vett részt benne. Tárgyalandó kérdéseiről annak idején referálunk. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. EGYHÁZ. Az erdélyi egyházkerület püspökválasztó közgyűlése ünnepélyes méltósággal folyt le április 18-án Kolozsvárit. A közgyűlést dr. Bartók György püspök- helyettes imája után báró Bánffy Dezső elnöklő főgondnok lövid beszéddel nyitotta meg, melyben kegyeletes szavakkal emlékezett meg néhai Szász Domokos püspök hervadhatatlan érdemeiről. A gyűlésen a jogosult 300 közül 270 tag jelent meg, kiket szavazatuk beadására hívott föl az elnök. Az első szavazás alkalmával dr. Bartók György 122, Szász Gerő 87 és Bartha Lajos 52 szavazatot kapott; a rögtön elrendelt másodszori megszorított