Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

és köznevelés oltárára. — Azt hiszem, felesleges volna ezen kivül több példával fárasztanom a szives olvasó becses figyelmét. íme itt a régi gyepű, mely hemzseg ama kígyóktól, melyektől az azt bolygató meg szokott marattatni. Itt van az aránylagos adózás behozatalának legnagyobb akadálya, mely a módosabbak kényelmes helyzetét megzavarván, őket ellenségekké tenné. Es itt van az oka, gyökere az egyházak társítására irányuló törekvésnek, melyet az egyházi sajtó épen nem fogadott valami örvendezéssel ; sőt ha félre nem értette, elegendő fontosságot sem tulajdonított annak. Holott a közölt hivatalos adatok mellett senki sem kótelkedhetik két dologról. Egyik az, hogy tovább is igy maradván, ez a kérdés előbb-utóbb sajnos katasztrófára vezetend; a másik pedig, hogy az elsorolt kis egyházakban, magukban véve, az aránylagos adózás keresztülvihetetlen, mivel az egyes szertelenségeivel a jobb módúakat üldözné ki kebelünkből. Az egyházak társításával (nem affiliációt, anya- és l.-egyházak keletkezését értvén ez alatt) ellenben lehető lenne az, hogy az aránylagos adózás behozatala a szegényt is élni hagyná, a jobbmódút sem üldözné el. Hogy ez itt, kivihető, ennek legékesebben szóló bizonysága az, hogy az elősorolt egyházak — a széleknek csak igen kis részét véve ki — sűrűn egymás mellett feküsznek, tiszta magyar vidéken s még pápistaság is csak itt-ott van s igen csekély számban közé ékelődve. Ama tervezetben, mely a csoportosítás céljára készült, a legtöbb 2—4 kilométer távolságra van egymástól. Többre : kevés ; 8 kilométerre pedig talán egy sem. Kérdés az, hogy miként vigyük keresztül a tehercsökkentést? Szerintünk itt az állam ós a közegyház segedelmére nem ok nélkül számítanánk. Az állam nem engedheti a mellókadók ily mértéktelen emelkedését; az egyetemes egyház nem engedheti bizonyos elpusztulásnak a kálvinizmus eme bölcsőjét s ez ideig oly számot tett vódvárát. Az állam kétfólekópen jöhetne a rendezés segedelmére, ú. m. az iskolák fentartása terhének könnyítésével, valamint a lelkészi fizetések némi segélyezésével. — Az iskolák megszüntetésére gondolni sem lehet; nem is akar senki. Ám, ha az állam minden iskolatanító fizetéséből 400 koronát vállalna el, oly feltétellel, hogy ezzel arányban az adózók egyházi terhe könyíttessók, — e célra elég lenne évi 25 ezer korona, melylyel, midőn kulturális feladatát teljesítené, másfelől az adózók válláról igazságtalan ós megengedhetetlen terhet emelvén le, a jogtalan helyzetből való kibontakozást könnyítené. Másik az, hogy a csoportosításra alkalmatlan helyeken, valamint a csoportosítás folytán is erőtlen egyházak lelkészi kongruáját kiegészítené és pedig a társítás folytán halmozott teendők arányában, melyre a meghozott törvény módot is nyújt. A közegyház a társult egyházak száma és a fizető-képességhez arányítva személyi rendszeresített pótlókokkal járulhatna a célszerű kibontakozáshoz. Legtöbbet tehetne e végre maga az egyházmegye, ha erre felülről támasztó pontot talál a törvényben s hathatós támogatást a felsőbb egyházi hatóságoknál. Nincs kétség az iránt, hogy 2—3 kilométer távolságban mindenüt lelkészt tartani 2—300 lélek számára, — semmivel se indokolható. Egy lelkész 2, esetleg 3 egyházban is, felváltva végezhetné az ünnepi ós vasárnapi istentiszteleteket s minden lelkészi teendőt, még a belmissziót is bátran ide számítva, — ha ugyan ezzel kapcsolatban az aránylagos egyházi teherviselés meghonosítható, a mi felől már kétség sem lehet. íme, ez volt célja a mi egyházmegyénknek ama mozgalomban, melyet a társítás érdekében már régóta érlel, de a mely, — a zsinati törvényekben elég erős támajztó-pontra nem találván, még egyre vajúdik, még mindig csak az a jó szándók, melylyel, Dante szerint, a pokol tornáca van kikövezve. Fájdalom, azonban e tervezgetések célt nem érhetvén : veszedelmet rejtettek móhükben, melyek mérve felől még csak a folyó évben nyerhetünk kellő áttekintést. Világos hát, hogy e kérdés felett többé napirendre térni teljesen lehetetlen Ezt így, vagy úgy, — de meg kell oldani. A felhozott hivatalos adatok, azt hiszem, minden érdeklődőt meggyőzhettek erről. Ám, gondolkozzanak e kérdés felett egyházunk egyetemének nagyjai, őrállói, ós tegyék meg, a mit kell, a mit lelkök sugall!... Az egyházmegye a felköltött érdeklődós kielégítése végett egyelőre az aránytalanságon úgy kívánt segíteni, hogy a tehetősebbek terheltetése nélkül (sőt a bor ós sódar mérsékelt váltsága folytán azoknak is lényeges könnyítésével) a szegényebbek részére a lelkészek hozzanak áldozatot, díjlevólileg az egész hivataloskodásuk tartamára biztosított fizetés egy részének (szóval : önkéntes, lényegileg : kényszerű) elengedésével. — Tisztán egyéni — de bátran kimondott — meggyőződésem szerint ez veszedelmes precedens lesz, ha csak, szükségből ideiglenesen segítő eszköznek tekintetvén, ez áldozatot az egyház egyeteme nem vállalja el, s egy, vagy más, alkalmas módon kárpótlásáról nem gondoskodik. Legkevesebb, a mit e részben tenni lehet — és szerintem kell is, — az : hogy ez egyház-