Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

van zárva a lehetősége is, mert a kérvényezők viszonyaival ismeretlen, kevés egyháziassággal biró bürokraták véleményeznek. De még nagyobb baj az, hogy meg van adva a mód arra is, hogy jutalmazni és büntetni lehessen úgy, hogy senki se lássa ós érezze, csak a kinek fejére történik. Ha hozzá teszszük még, hogy az államsegélylyel, meg minden más sególylyel is ez az eljárás járja: ugyan fog-e csodálkozni valaki, hogy az erdélyi egyházkerületben alig van közszellem, alig van szólásszabadság, s hogy ez az anomália is eltüretik? A világiaknak nem jut minden eszökbe; a papnak pedig jó eszében tartani a közmondást: ne szólj szám. . . . Tegyük fel, hogy az egyetemes konventnek eszébe jutna az 1886. évi pápai konvent 22-ik számú határozatának végrehajtását megvizsgálni: vájjon mit gondolnak, megfelelő állapotot találnának-e az erdélyi egyházkerületben, hol a közgyűlés missziói számadásokat soha sem lát, a missziói ügyekben való tanácskozásra fel nem hivatik s a misszióügyben soha egy jelentést nem terjeszt a konvent elé. Persze, ezeket megtette az igazgató-tanács, a mely minden, még állandó misszióügyi bizottság is. Vájjon terjesztett-e valaha az erdélyi egyházkerületi közgyűlés misszióügyi bizottságának jelentése alapján évi költségvetést a konventhez? De nem is szükséges; mert míg a konvent a többi kerületekkel közvetlenül érintkezik, Erdélyben a misszióügyi állandó bizottsággal rendezi el a dolgot. Természetes dolog, hogy a tőkeképző segélyezésekről az erdélyi egyházkerületi közgyűlés semmit sem tud, számadásait sem át nem vizsgálja, sem nyilván nem tartja, hanem végzi az igazgató-tanács. A számadások tehát felmehetnek a konventhez az 1891. 23. e) számú konventi végzés értelmében, de erről a kerület mit sem tud, sem ante, sem post. Ha ezek helyes dolgok : akkor ne bántson bennünket senki speciálitásainkért! Erdélyi Beszélő számok. (Az ev. ref. egyet. Konvent becses figyelmébe.) Manapság, az egyes életviszonyokról elméleti úton felállított irányelveket statisztikai adatokkal szokás megvilágítani, s néha túlságos, néha igen kevés becset tulajdonítva a nyert adatoknak, ahhoz képest tesznek életbevágó változtatásokat azokon, vagy hanyagolják el a szükségesnek mutatkozó intézkedéseket. Állami téren az első irány nyilatkozik meg abban, hogy a statisztika hivatásából, hogy t. i. hasznos segítőeszköz legyen, innen-onnan kivetkőzve, céllá lesz, s a túlfejlődés rendellenességeit mutatja. Ellenben egyházi téren az e téren kifejtett munkásság kevesebb az elégnél, tekintve főleg azt, hogy ma még inkább csak a csecsemő bizonytalan lépteivel kísérli meg az e téren való haladást. — A statisztika ugyanis korántsem felel meg céljának, ha a gyűjteni szándékolt adatok ötletesen felmerült kérdések alapján szolgáltatnak be; sőt értéke vagy értéktelensége már a kérdések feltételében meg van határozva s el is döntve egyúttal. Innen van, hogy az 1894. évi »Jelentő ív«-et, ha épen használhatatlannak nem is, de mégis teljesen elhibázottnak kell tekintenünk. — Azt a célt ugyanis, melyet maga elé tűzött, hogy az egyes egyházak szükségleteit s fedezetét megbízhaló bizonyossággal tüntesse fel, bizonytalanul tapogatódzó kérdéseivel s még hiányosabb utasításaival nem csak meg nem közelíthette, sőt alkalmat nyújtott arra, hogy világos átnézet helyett hamis képet nyerjünk, mi vei nem csak az egyes egyházmegyék, hanem azokban az egyes körök is más-más alapját fogadták el kiindulásuknak, minélfogva az eredmény sem egységes és megbízható. S tekintve már, hogy ez adatok az akadémikus érték köréből kilépve, a legmesszebb kiható intézmények ^lapját képezni voltak hivatva, — felszámíthatatlan kár s jogos keserűség forrásaivá lettek. A második, már szűkebb körű, e nemű munkálat volt az ú. n. Kongrua-kimutatás, melynek méltatását mellőzve, áttérek a harmadikra, mely : »Jelentő-ív az egyházak adózási viszonyairól cím alatt még elintézés előtt áll. —- Ennek célja világos, kérdései erre vonatkozók, egyszerűek, érthetők ; azonban betöltésük körültekintő gondot és sok munkát kiván, melyet — fájdalom — még sokan sajnálnak az ily fajta kérdésektől. Ezért jó lett volna, ha az ív a betöltésre vonatkozó, bővebben körülírt utasítást, vagyis magyarázatot tartalmazott volna elég bő hátulsó lapján, pl. azt, a mit Kenessey úr, az Egyházi Lapban, a mult év őszén tett vala közzé. így az ív, itt is, sok részben megbízhatlan. Mégis vannak egyes kérdései, a melyekre adott feleletek igen becses ós figyelemre méltó adatokat tartalmaznak, a milyenek, pl.: az egyháztagok állami adójára, a 10 frtnál kevesebb állami adót fizetőkre s ezek egyházi adójára vonatkozó kérdések. Az ezekre adott feleletek már teljesen megbízhatók, s ezeket már bátran a beszélő számok sorába iktathatom ; habár hiányát érzem a kérdések részletezésének, mely pedig kéznél fekvő s minden további nagyobb fáradság nélkül lett volna kivihető; pl. a második kérdésnél oda lehetett volna tenni : »s mennyi állami egyenes adói fizettek? A negyedik kérdésnél: »a) a leg-