Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-26 / 13. szám

a vallástani tárgyakban. S nem tarthatunk a jövőben sem, mert a jó taníthatás feltételei, a jó tanítón és tankönyvön kivül még a nevelendő jó anyag és az elegendő idő is, hogy a tanultak gyökeret /erhessenek a növendék lelkében, még pedig a tanító felügyelete alatt. Tegyük fel most már azt, hogy a vallástanítás reformja megvalósul Budapesten, s e reformot kerületi gyűlésünk is megvalósítja összes iskoláiban. Lesz új, jobb módszerünk, lesz megfelelőbb tankönyvünk, — elismerem, már ez is nagy áldás; — de vájjon akkor, a midőn a városi osztott iskolákban elvégzik, — mert elvégezhetik — egv-egy osztály vallástani anyagát, olvastathatnak is hitünk valódi forrásából: a bibliából, — elvégezhetjük-e ugyanazt osztatlan vegyes iskoláinkban, s jut-e időnk még a biblia olvastatására is a rendelkezésünk alatti gyengébb növendékekkel és a tetemesen rövidebb szorgalmi idő alatt ? — Szerény véleményem szerint nem; és akkor, midőn a reform már meglesz, fogjuk érezni, hogy munkánk nem teljes, nem egész; hogy falusi iskoláink vallástanítása majdnem ott van, a hol volt: a régiben. Mit kellene, tehát cselekednünk ? Előttünk a jó példa, a budapesti vallástani hármas bizottság nemes és követendő példája. Felmutatja a betegséget, kitárja a fájó sebet; de ugyanakkor a főbb vonásokban jelzi a gyógyítási eljárást, szinte nyújtja a gyógyszert is, a mely által a fájdalom enyhül, a baj megszűnik. Viszonyainkat, körülményeinket tekintetbe véve, ugyanezt kell tennünk a vidékre, az osztatlan népiskolákra nézve is. Ne várjuk be a memorandum sorsának eldőlését; ne halogassuk bajunk orvoslását mi sem, hanem jelezve a gyógymódot, felmutatva a szerintünk alkalmas gyógyszert, kérjük egyházi főhatóságainkat annak beszerzésére ! De mielőtt kérő szózatunkat felemelnök: meg kell beszélnünk azokat az irányelveket, melyek vezérelnének. Ha másként nem lehetne: a körlelkész urak utján, a tavaszi iskolalátogatás, vagy a vizsgák alkalmával az egyes lelkészek és tanítókkal. — A körlelkész urak az egyházmegyei gyűléseken javaslataikat előterjesztenék a tanügyi bizottságoknak, ezek pedig továbbítanák a kerületi gyűléshez. * Mint őszinte híve a memorandum helyes tananyagbeosztásának, ezt a beosztást el is fogadva, szerény nézetem az volna, hogy a falusi iskolák számára is e beosztás keretén belül kellene a tankönyveket elkészíteni; de a bibliai történetek, úgy szintén a hit- és erkölcstani kérdések számát a minimumra redukálva. És pedig: Az ó-testamentumból csak azokat a kiválogatott történeteket vévén fel, melyek Isten atyai gondviselésére s a váltság nagy munkájának előkészítésére vonatkoznak. Az új-testamentumból pedig azokat, melyek a váltság munkájának testté lételét, befejezését tárgyalják ; — ezt domborítva ki különösen, a nyert vezérvonalon rnegis* Igen helyes gondolat, csak meg kell valósítani minél előbb. Sserk. mertethetők lennének a főbb hittani cikkek és az erkölcsi kötelességek : Isten, önmagunk és embertársaink iránt; végül jönne szintén röviden az egyháztörténet. Ekkép gondolnám megvalósulva ama neveléstani elvet: »keveset, de jól; < ekkép szólnának növendékeinka a gyülekezetben pár szót értelemmel, sem mint százat értelem nélkül. Él mindnyájunk lelkében a kötelességérzet, hogy híveink valódi pásztorai legyünk, s hogy egyházunknak hűséges, buzgó, áldozatkész tagokat, majdan erős oszlopokat neveljünk. Ezt az iskolában kezdjük ; sőt sokszor itt is fejezzük be, s a további gondviselés által a letett alapon építve, vértezhetjük fel a serdülő nemzedéket a hit és erkölcsiség olyan mellvasába, melyen a gonosznak minden tüzes nyilai megoltatnak. S ha helyes vallástanítási módszerrel, jó tankönyvekkel felfegyverkezve lépjük át a ránk jövő új század küszöbét: erős a bizodalmam Istenben, hogy az ő kegyelme és a magunk kitartó szorgalma megteremtendi egyházunk rég óhajtva várt megújhodását. Adja Isten, hogy mielőbb meg legyen. Héviz-Györk. Bárdy Pál, reform, lelkész-tanító. TÁRCA. Pál mint pogány hittérítő. (Folytatás.) Az bizonyos, hogy Pál minden útján a zsidó diaszpórákat kereste fel először. Ez teljesen a dolog természetéből folyik, nem csupán, mivel itt már kész viszonyokat talált, hanem azért is, mivel olyan szabad ember, mint Pál, minden további tekintet nélkül nem igen lépte át a tisztátalan ember házának küszöbét. Keres tehát magának mindjárt egy házat a zsidó negyedben, hol foglalkozását folytathatja, és azonnal megkezdi a munkát. A házi gazda neve, származása és hazája után kérdezősködik s egyszersmind, hogy nem tud-e valami újságot Jeruzsálemből? Gyorsan elterjed a hír, hogy Saul rabbi Tarsusból megérkezett mindenféle új hírekkel és tanításokkal. A kíváncsiak között, kik felkeresik, kezdettől fogva voltak prozeliták is. Mialatt Pál a sátorponyva készítésével foglalkozik, megkezdődik a kérdezősködés és feleletadás ; ez benyúlik egész az éjszakába s a következő reggel újból kezdődik. Az apostol igyekszik a beszélgetést lehetőleg mindjárt a fődologra, az evangéliumra terelni. Ő valami sokkal nagyobbról tud beszélni, mint a többi vándor próféták valaha. A Messiás eljött s Jézusnak hívták. Örömteljes csodálkozás támad minden arcon. Amint valaki felveti a kérdést: hol van Ő most és mit cselekszik? — Pál azonnal beszél a keresztről. IJjból csodálkozás, de most már nem örömteljes ; fejrázás, találgatások : honnan tudja ő, hogy mindamellett is ez a Jézus a Messiás? Most jönnek a feltámadás és a megjelenések; legközelebb ismét eljön s az egész világ látni fogja őt. Ismétlődik a csodálkozás és