Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

vecskék olvasásának nálunk legalább azon eredménye lett, hogy az egész adventi idő alatt, valamint most, a böjti időben is, teli van templomunk naponkint ábítatoskodókkal. Sőt, mert itt a népség többsége horvát s e nyelven tartatik az isteni tisztelet is: magyar nyelvű híveim, a magyar róm. katholikusokkal egyetemben felkértek, hogy legalább vasárnap esténként tartsak nekik is magyarnyelven, ének és imával egybekötött vallásos előadásokat. Mondhatom, hogy ez a gyülekezet tagjai közt kiosztott jó kis könyvek olvasásának az eredménye. Én a hívek e kérelme előtt meghajoltam, s ámbár a horvát és a magyar ifjúságot kedden és pénteken a hittanból azelőtt is oktattam s ugyan azt tettte tanítóm a német ifjúsággal, — megkezdtem s tartom a kivánt vallásos előadásokat. S most, mikor látom a szíves sürgölődést, készülődést ezen estéli órákra, s látom ezeknek jó eredményét: benső öröm tölti el lelkemet, s azt kérdem magamtól, hogy miért nem tettem én ezt már előbb is ? — Hiszen csakis az evangéliom hirdetése és a lelkekbe bevitele az a mód és az az eszköz, a mely a nazarénizinusra való hajlandóságot, a felekezetnélküliséget s a szocializmust csirájában elfojthatja. Kedves karfásak, kiknek gyülekezetéből 2—3 óra járásnyira is eljárnak híveitek a nazarénusokhoz, kiknek gyülekezeteitekben a nazarénizmus talán már fészket is rakott; — de meg ti is, kiknek gyülekezetében a fiatalság, a fogyatékos iskolázás után a vallástudományban soha semmi ismétlést nem nyert eddigelé, s a kik szintén leverten állotak az uralkodó vallástalanság, a hithagyás s a gyermekek eligérésének szomorú jeleivel szemben : az Isten szerelmére kérlek benneteket, hogy legalább az adventi és böjti idő alatt hozzátok be híveitek közé az estéli áhítatoskodást. Meg fogjátok látni, mily öröm lesz ez rátok s mily áldásos híveitekre s az egyházra. Nincs oly egyházközség, melyben hiányoznék a népben az akarat az ábitatoskodásra, kivált este, mikor már dolgát végezte. Ezeket az evangélizáló esteli összejöveteleket már e Lap is sürgette; én pedig meggyőződésből mondhatom már, hogy a vallástalanságnak csak ezek vághatják be az útját. Igen, hirdessük az Úr igéjét; mert a Krisztus dicső evangélioma csodás átalakulásokat eszközöl, ha a szívekbe költözik. Ha erre nézve az iskola nem elégséges, — a templomot kell berendezni lámpákkal, és ha kell, kemencével is; — mert ez ugyan se meg nem fertőzteti, se piszkossá nem teszi azt; hanem igen is, az igének alkalmas s alkalmatlan időben hirdetése által csak igazi céljának felel meg. S mert igen lelkemen fekszik egyházunk ügye, — ne vegye senki rosz néven s ne tekintse álszenteskedésnek, ha azt mondom, hogy a kanonika vizitáció alkalmával az espereseknek számon kellene kérniök a lelki gondozást, úgy a presbyteriumtól, mint a lelkésztől és a tanítótól, s ott, a hol lágymelegséget, vagy elzüllést tapasztalnak a katedra és az iskola körül: intézkedniök kellene a baj orvoslásáról. Tudom, hogy ez kemény beszéd ; de mert jól elkéstünk a reparációval s egyházhatóságaink folytonos felhívása után is, igen kevesen teszszük meg azt, a mit. magunktól is meg kellett volna tennünk egyházunk, felekezetünk s főkép magyarságunk érdekében: ne legyen ez erős beszéd, hanem intő szó a jó munkára. Én 60 éves koromban kezdtem el e munkát, s igen örülök, hogy elkezdtem, ha ily későn is. »Az aratni való bizony sok, de az arató kevés.* Ne tétlenkedjünk hát mi kevesek is, hogy kár ne essék az aratni valóban. Tordincze. Kulifay Elek, ev. református lelkész. EGYHÁZ. Az erdélyi ref. püspökválasztás idejét, mint Kolozsvárról írják, br. Bánffy Dezső, status curator, az állandó igazgató-tanácscsal egyetértőleg, április hó 18-ra tűzte ki. Erre a napra rendkívüli egyházkerületi közgyűlés hivatik össze, melynek egyedüli tárgya, az ürességben álló püspöki szék betöltése iesz. A rendes évi közgyűlés szokott idejében, Pünküsd utáni csütörtökön fog megtartatni. a mikor a megválasztott és Ő Felségétől megerősítendő új püspök is be fog iktattatni hivatalába. — A püspöki állásra több jelölt van, kik a közvélemény szerint megütik a 90 ik kánon szabta püspöki mértéket. Leginkább három név körül csoportosulnak a pártok. Dr. Bartók György, generális nótárius és helyettes püspök bír a legtöbb kilátással, hogy a díszes egyházi polcra eljuthat. Az ifjabb papi nemzedék theologus- eszményképét látja benne s valósággal rajong érette. Idősebb papok, valamint világiak is nagy számmal csatlakoznak mellé, mivel tőle alkotmányos, szabadabb mozgást, illetőleg hatályosabb bel-egyházpolitikai tevékenységet várnak. — A kik úgy vélekednek, hogy dr. Bartók püspöksége az egyházkerület porondjain eddig negatív szerepet játszott, u. n. enyedizmus diadala volna, azok az ancien régime újra bearanyozott és restaurált formáját Bartha Lajos, generális director zászlai alatt óhajtják győzelemre segíteni. A volt püspök legszámottevőbb egyházi és világi támogatói Bartha köré sereglenek. A kik a költészetért lelkesednek és az »elégtétel« gondolatával foglalkoznak, azok Szász GerŐ, néhai generális nótáriusnak szándékoznak költői elégtételt szolgáltatni. — Eddig sokat forgott szóban Kenessey Béla theol. igazgató neve is, kit mint a főkurátorok és általában mint a világi elem jelöltjét emlegettek. Csak annyiban tévedt a fáma, hogy »jelölt«-nek nevezte. A főkurátorok őt tartották és tartják máig is a legkvalifikáltabbnak a pöspöki székre, és szívesen is látták volna az erdélyi ref. státus élén, hanem azért mégsem foglaltak mellette állást, mert kerülni kívánták az összeütközést a papság local-patriotizmusával, mely az erdélyi papság arculcsapatásának tekinti Kenessey theol. igazgatóságát