Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

is, még inkább annak tekintené a püspökségét, mert Kenessey: theol. tanár, aztán pietista és végül »idegen«. Ugylátszik, az erdélyi egyházkerületben a közalapi segélyen kivül minden : »idegen*, ha a Királyhágón innenről jön. (F.) Hegedűs Sándor üdvözlése. A budapesti ref. egyház, Hegedűs Sándor óhajtására, nem kereste tel külön üdvözlő küldöttség által miniszterré kinevezett főgondnokát, hanem a folyó hó 13-án tartott presbiteriális ülésen adott örömének méltó kifejezést, annyival is inkább, mivel Hegedűs Sándor, kineveztetése után azonnal kijelentette, hogy új méltósága mellett meg fogja tartani főgondnoki hivatalát is. A presbiteriális ülésen Szász Károly püspök úr adott mélfó kifejezést az egyház örömének főgondnoka kitüntetése felett s köszönte meg Hegedűs Sándor azon elhatározását, hogy a budapesti ref. egyház főgondnokságát továbbra is késznek nyilatkozott megtartani. Az üdvözlőbeszédre Hegedűs Sándor szokott ékesszólásával felelt, s mi beszédét még szebbé tette, az az a mély és igazán vallásos érzés és hit vala, mely azt áthatotta. Kijelentette, hogy bár kevesebb ideje lesz ezentúl az egyház szolgálatára, de egyházát mégis szolgálni kivánja; mert nyiltan vallhatja, hogy erőt, kitartást, megnyugovást csak a vallásos hit adhat az emberi léleknek. Beszédének ez a része megérdemelné, hogy a mai közönyös és vallástalan nemzedék aranybetűkkel jegyezze fel lelke táblájára. »Mindenkinek — úgymond — de különösen a fiatal nemzedéknek nem mondhatok egyebet, mint harminckét éves közpályám tapasztalatainak azt a rezultátumát, hogy hit nélküli cselekedet, nem csak jó cselekedet, de erélyes cselekedet sincs. És ha a presbitériumnak érdemekben gazdag tagjai nekem példát nyújtottak: kötelességet teljesítek, ha azt a példát tovább adom az ifjabb nemzedéknek. A mi hitünkben vannak eltérő nézetek más vallásokéitól, és én az általános keresztyén tanok közül Kálvin egyik tanát, bár a legmerevebb, a predesztináció tanát teljesen magaménak vallom. Tapasztalatból mondom, hogy mikor tetterőmet] a habozás vagy kételkedés, vagy talán a fájdalom vagy aggodalom emészteni indult, agyamból mindig kivetettem, szivemből kizártam, azért, mert azt mondottam: Isten így akarta, így határozta, így legven!« — Igazi keresztyén, igazi kálvinista lélekből fakadt szavak. Adjon az Isten egyházunknak sok ily nagy embert! Bibliát a konfirmándusoknak. Ismét közelget a konfirmáció napja s a fiatalság ezrei ez időtől fogva belépnek az élet küzdelmeibe, kitéve a számtalan kísértéseknek, melyek mind alkalmasak arra, hogy elfojtsák a jó magot, melyet az iskola meg a konfirmációi tanítás a fiatal lelkekbe velett. »Vájjon mi módon jobbítja meg az ifjú az ő útját ?« Ezen aggasztó kérdés, mint valamikor a zsoltáríró ajkáról, úgy most is felhangzik minden szülő és minden hü lelkipásztor szívéből. És mai nap sincs erre más megnyugtató felelet, mint az, mit a zsoltáríró ad: »A te beszédednek megtartásával.* Minden attól függ, hogy az Isten igéjét megkedveltessük a fiatal lelkekkel; hogy ez legyen nekik támaszuk jó és rosz napjaikban, hogy ez szolgáljon nekik fegyverül a világ és annak fejedelmének minden támadásaival szemben, s hogy Isten akarata szerint folytathassák életöket. Ezen célt szolgálja azon már néhány év óta nálunk számos gyülekezetben meghonosodotl szokás, hogy a konfirmándusoknak ezen napon egy új-testamentumot, vagy ahol az anyagi helyzet megengedi, egy egész bibliát adjunk. Vajha ez évben is találkoznának sokan, a kik adományaikkal hozzájárulnak ezen üdvös szokás fentartásához. A brit- és külföldi bibliatársulat ez évben is meg fog tenni minden tőle telhetőt, hogy a Szentírások e célra való beszerzését megkönnyítse. Egy újtestamentum ára, zsoltárokkal 20 kr., zsoltárok nélkül 12 kr., bérmentes szállítással és 10% engedménynyel. Egyházi aranykönyv Az ondi ref. egyház az utóbbi időben szép adományokhoz jutott. Az egyház regenerálni kivánja a fillokszera által kipusztított papi szollőt s ehhez a földmívelési minisztérium 1800 db faj szőllő-vesszőt és 1600 db karót utalványozott ki, — egyesek pedig pénzbelileg adakoztak e célra. így dr. Sennvey József, budapesti gyermekorvos, az ondi egyház szülötte, 71 frt 90 krt gyűjtött; gróf Zichy Jakab, Bernáth Béla 10—10, Kresz János pedig 5 frtot adakoztak. A papi szőllő mellett azonban az Ur szőllőjéről sem feledkeztek meg a nemesszivű adakozók. Sennyey Józsefné, Gamauf Erzsébet úrnő egy 60 frt értékű, díszes úrasztali teritőt, — özv. Tóth Károlyné, Trócsányi Borbála urnő pedig egy úrasztali és egy szószék- terifőt adományoztak. — A nemes tettek önmagukban hordják dícséretöket! A protestáns konferencia folyó hó 13-án jött össze másodszor a Lónyai-utcai ref. főgimnázium nagytermében. Az értekezleten, a melyen most is tekintélyes számmal jelentek a két prot. egyház érdeklődő férfiai a közös ének és Bachát Dániel elnök megnyitó imádsága után Paulik János, fővárosi evang. vallástanár vezette be a tanácskozást a sajtóról. Hangoztatta a sajtó kiváló fontosságát, úgy az értelmi, mint az erkölcsi hatás tekintetében. Reá mutatott az időszaki sajtónak, de különösen a népies ponyva irodalomnak laza, igen sokszor erkölcstelen irányzatára, s óhajtandónak jelezte, hogy az egyházak igyekezzenek irányító befolyásukat érvényesíteni a modern nagyhatalmassággal szemben. E végből kívánatos volna, hogy a napisajtót az egyházak kellően tájékoznák helyzetük, céljaik s az életükben felmerülő fontosabb jelenségek felől. A népies ponyva irodalom ellensúlyozása végett az egyházaknak gondoskodniok kell vallásos szellemű és tiszta erkölcsű elveket hirdető népies lapokról és füzetekről, s törekednie kell azoknak mind szélesebb körben való terjesztésére. Eddig, az angol traktátus-társaságon kivül a Magy. Prot. Irod. Társaság és a Luthertársaság adott ki vallásos, népnek való füzetkéket. E társaságokat segíteni kell,® kiadványai terjesztése által nemes célú munkájában, — s igen óhajtandó volna, ha felvennék programjukba a polemikó-apologetikus traktátusok kiadását is, mert ezekkel nevelhetnék a felekezeti öntudatot. — A kérdés felett megindult eszmecserében részt vettek: Sass Béla, evang. vallástanár, a ki protestáns politikai napilap megindítását sürgette; Viktor János