Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

mélíőbban érvényesüljön torna-ünnepeinken, mint az egyének munkája. 3. A katonai rendgyakorlatok bemutatása végleg elhagyandó. 4. Torna-ünnepeinket rendszeresítsük. Dolgozzon ki a tornatanítók egyesülete részletes javaslatot az ünnepélyek rendezésére s főleg a bírálásra vonatkozólag. 5. A kivitel legjobb megoldásakép a versenyekre ingyenes utazás engedélyeztessék. 6. Részesüljön a testnevelés szakszerű felügyeletben, melyet a megfelelő miniszteri osztály s a tornafelügyelők gondozzanak. A harmadik (február 4-ki) ülésen Jákobéi Dezső, kir. főgimn. tanárnak a polgári iskolák reformjáról felolvasott tanulmánya volt a főtárgy. A kérdés alapos kifejtésével a kör előadónak, szintén jegyzőkönyvi köszönet mellett, a következő javaslatát fogadta el a hozzá fűzött eszmecsere után: a) A polgári iskola maradjon négy s illetőleg hat osztályú felsőfokú népiskola, s mint ilyen, gyakorlati irányú, általános képzést nyújtson, a mint az az 1868: XXXVIII. t.-cikkben ki van fejtve. b) A polgári iskola, alsó és felső tagozattal, új törvényben nyerjen önállóságot. c) A polgári iskolák hat osztályát sikerrel végzett növendékek több oly jogban részesüljenek, melyeket az 1883. t.-c. a felsőbb kereskedelmi iskolák érettségit tett növendékeinek megad. 4. Fiumei kör. Az október havi alakuló ülésen, az elnök (Fest Aladár) megnyitója, a titkárnak a mult évi működéséről, a pénztárosnak a pénztár állásáról való jelentéseik és a tisztikar megválasztása után a munkaprogrammot tárgyalta, melynél legnagyobb aktuálitással biró kérdésnek az egyenjogositású középiskolára vonatkozó tétel megvitatását tartotta, mert egyfelől a központ e nagyfontosságú tétel tárgyalását a vidéki körökre is akarta bízni, másfelől, mivel e tétel tárgyalásánál a fiumei állami főgimnáziumnak speciális helyzetével kapcsolatos szempontok is érvényesíthetők. A tanügyi körön belül tartandó, inkább tanügyi érdekű felolvasásokon kivül a nagy közönség számára általánosabb érdekű felolvasásokat is fölvett a kör munkaprogrammjába, még pedig a »Szabad Lyceum« mintájára ciklusszerűen rendezve, szem előtt tartván Fiume városának speciális viszonyait. Ezen előadásokat a kör január első felében kezdette meg a gimnázium termében. A novemberi 2-dik ülésen dr. Gsapkay István *A tanulók segélyalapjairól és azoknak kezeléséről« értekezett. A felolvasó általában a középiskolai szegénysorsú tanulók segélyezéséről szólott. A segélyezés vagy az állam, vagy magánosok és társulatok utján történhetik. Előbbi kétféle módon: stipendiumokkal és tandíjelengedéssel. Az utóbbit a felolvasó helyesnek, de jobban kiterjesztendőnek tartja; míg az előbbit elítéli, mivel a stipendium inkább a szülőkön segít, mint a tanulón. (Hacsak az u. n. családi és megkötött stipendiumokat nem értette a felolvasó, e tekintetben való nézetét nem helyeselhetjük.) Felolvasó a stipendiumok alapjait egységesen kezelni s a jövedelmeket a középiskolák segítő-egyesületei között felosztani kívánná. A segítő-egyesületek segélvző módjai jelenben: a) alumneumok, lakással vagy anélkül, ingyen vagy mérsékelt áron; b) segélyzés a szükséges könyvekkel és Írószerekkel ; c) segélyezés ruházattal, gyógyszerrel s más testi szükségletek fedezésével. Ezen módozatokat felolvasó nagyrészben helyesli, csupán a pénzzel való segítség ellen van kifogása, mely sokszor nem a kivánt célra fordíttatik s mert a tanulók szükségletei házilag beszerezve olcsóbbak és jobbak. A városi polgársággal karöltve kell megalkotni az iskolai segélyegyesületet. — Ezt tartjuk részünkről is a szeg fejének! * A kör decemberi ülésén Incze Béni az I. osztály latin tananyagáról tartott felolvasást. Ismertetvén a latin nyelv tanításmódozatait, a Kármán-Bartalfélét tartja leginkább megfelelőnek, mint a mely módszert Németországban is követnek, sőt Olaszországban is kezd elterjedni. Egy olasz-latin nyelvtant ismertetvén, javasolja, hogy jegyzetek és szótár helyett jobb volna egy Csengery-féle praeparáció. Az olvasmányok tartalmát sem tartja az I. osztály számára alkalmatosnak ama könyvben. — Ebből csak az tetszik ki, — hogy a müveit olaszok sem írnak jobb latin nyelvtant, mint a magyarok — — ha ők is a német rendszer után sántikálnak! . . . Sepsi-Szentgyörgv. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Pál mint pogány hittérítő, (Folytatás.) Emez erősen kifejlődött benső érzék Pált igen könnyen a puszták szemlélődő remetéjévé tette volna, ha valami páratlan tevékenységi ösztön a világba vezető utat meg nem mutatja neki. Eme cselekvési és ható ösztön megtérésének és elhivatásának eredménye. Ez előtt a rabbini theologia és az írások legintenzívebb tanulmányozására, majd a keresztyének üldözésére indította. Valami emésztő tűz lángolt benne, mely alkalmas volt, hogy vagy fanatikus gyűlöletre, vagy az önfeláldozó szeretetre, de mindkét esetben tettre sarkalja. Keresztyénné és apostollá lévén, a legbuzgóbbnak és legfáradhatatlanabbnak kellett lennie minden vándorprédikátorok között. Hogy ugyanazon emberben a munkára és tettre indító erő tökéletes bensősiességgel volt párosulva, ezt méltán nevezhetjük a hittérítésre való természeti képesítés nagy titkának. Ehhez járult kedvező életpályája Tarsusban addig maradt, míg a görög nyelvet és gondolkodásmódot elsajátította. A legértékesebb az, hogy itt szerezte meg a képességet arra, hogy később szigorú görög fogalmi körben terjeszsze a hellének elé az evangéliumot. Ehhez járult a nagy utazási és vándorlási kedv, a mely által a külföldön működő többi apostolokat mind felülmúlta. — Következik rabbivá neveltetése Jeruzsálemben. E nevelés még inkább elvonta őt a valóságtól; de egyszersmind megadta hátterét egy bizarr, fantasztikus és még is nagyszerű világnézletnek ; azután a törvény kínos fegyelmezése alárendelte életét a legaprólékosabb dolgokig. Itt tanult meg engedelmeskedni és önmagát fegyelmezni; ez volt kezdete annak a folytonos aszkézisnek és ön fegyelmezésnek, mely a legnagyobb feladatok teljesítésére is képessé tette. Majd megtérésével beáll a szakadás, mely életét két részre osztja, s a megtért azonnal másokat térít. Hogy életének ezen eseménye mily nagy jelentőségű térítői munkásságára, — sohasem lehet eléggé méltatni; ez szülte közte