Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

zés kérdéséhez« címen A tanulságos felolvasás, mely a tanárképzés legfőbb bajat abban látja, hogy: »ezer mértföld választja el magától a középiskolától«, eszmékben gazdag vitatkozásnak lett alapjává. A felolvasást az Egyesület Közlönye egész terjedelemben s a napi és más lapok kisebb-nagyobb kivonatban közölték. Megérdemelte! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Pál mint pogány hittérítő, Pál apostolt igen sokan úgy tekintik korunkban, mint tudós gondolkodót s nem mint a tett emberét. Míg némelyek azért mondanak néki köszönetet, mivel Jézus halálának és feltámadásának üdvjelentőségét, mely az első tanítványok előtt még mély titok volt, a maga egész mélységében ő ismerte fel és fejtette ki először, — addig mások hajlandók azt tekinteni főmunkájának, hogy a keresztyénséget az életből a tanba átfejlesztette és ez által mintegy meghamisította. Abban azonban mindnyájan megegyeznek, hogy hatalmas gondolatai által a jövendő századok szerencséjének vagy szerencsétlenségnek okozójává lett. De kérdezzük csak meg őt magát: mi volt ő és mi akart ő lenni? s minden levelében ezt találjuk feleletül: Jézus Krisztus apostola, hittérítő. Egész határozottan tudja, hogy Isten az evangélium hirdetése végett küldötte a világba s nem elmélődés és spekulációk folytatása végeit. És ha egykor Isten előtt meg fog jelenni, csak a szerint akar megítéltetni, a milyen hűséggel forgolódott missziói tisztében. Ha már Pál így itéli meg magát, — nekünk is e szerint kell megítélnünk. Vallásunk egész története az ő missziói munkásságán nyugszik, a mely abban áll, hogy az evangéliumot a szent föld szűk határai közül átplántálta a görög-római művelt világ szabad talajába. A geográfiai határok eme kiterjesztésével eszközölte azt a legmélyebb benső átalakulást, me!y által a keresztyénség sémitából indogermán vallás lett. Ez azonban nem folyt annyira a dolog természetéből, mint előttünk látszik, kik igen könnyen megelégszünk a kényelmes hangzású: »történeti szükségképeniség«-gel. Mindig a hősnek jellemvonása az elientörekvő időket úgy irányítani, hogy a későbbiek szükségképeniséget látnak művében. Mindenesetre a kedvező idő is befolyással volt Pál térítői munkásságára ; mindenek felett pedig a két nivelláló nagyhatalmasság: a görög nyelv és a római állam. A hellénizmus kiterjeszkedése az egész világban, a Középtenger körül lehetővé tette az apostolnak, hogy igen csekély nyelvismerettel is eljusson Antiochiából Syriába, egész Rómáig, és hogy a kelta galaták országába görög leveleket irjon. ép úgy, mint a rómaiaknak, mintha az egész világot görögök laknák. Nem úgy látszhatott-e, mintha az apostol erdekét munkálná a római állam, midőn a tengeri rablók kipusztításával szabaddá tette a tengeri utakat, és a zavartalan nyugalmat biztosító világbékét mind azon országokban előmozdította, a melyekbe Pál, mint térítő menni akart. A görög-római műveltségnek ezen kelet felé nyomuló hatalmával kereszteződött viszont a keleti vallásnak nyugat felé irányuló propagandája, s a nyugtalan kedélyek Hellásban és Itáliában a fantasztikusnak és érthetetlennek, az idegennek és újnak ingere által annyira el voltak varázsolva, hogy minden megváltás utáni vágyakozás kelet felé kezdett irányulni. Ez bizonyos mértékben javára vált a diasporában lakó zsidóságnak, és ezek közvetítésével Pálnak. Missziói munkássága alatt soha nem tartózkodott olyan helyen, a hol zsidók — ha még olyan kevés számmal is — ne lettek volna. Az ő missziója a konkurrencia bizonyos színezetével bír. Sikereinek jelentős részét ellenfeleinek köszönheti, kik őt üldözték. A legértékesebbek voltak rá nézve az állam védelme és a pogányok vonzalma. A zsidók még a diasporában is szabadon gyakorolták vallásukat s meglehetős nagy kiváltságokat élveztek. Igv pl. saját törvénykezéssel bírtak, a katonáskodástól mentek voltak és szombatjukat szabadon ünnepelhették. Mily nagy kedvezmény volt Pálra nézve, hogy ezen vallásnak mintegy árnyékában működhetett! Az államilag ennyire védelmezett zsidóságot mindenütt kisérte ugyan a környezet gyűlölete, de a mellett mindig tapasztalhatta egyes személyek és osztályok rokonszenvét. Igv volt lehető a különböző fokú tisztelet és vonzódás, különösen a valódi prozelitizmus részéről,:

—mely a körülmetélkedés felvételét is magában foglalta, — a mely vonzódás egyes szokások utánzásában vagy épen pénzbeli segélyekben állott. Legnagyobb segélyére voltak a zsidó vallású nők: gyakran az előkelők. Minden szombaton meglátogatták a zsinagógát a prozeliták és a különböző rendű tisztelők; űgv hogy Pál a zsinagógában tartott beszédeiben a pogányokhoz is szólhatott. Ehhez járult egy harmadik, a mivel a zsinagógában külföldön találkozott: a szervezkedés példája. Mindenesetre megismerhette Pál a szervezkedést már a görögöknél is. Az idő, melybe missziója esik, az antik egyesületi élet virágzási kora volt. Kizárva § politikai tevékenység köréből, a népesség alsó osztályai vigaszt s az élet számára tartalmat az egyesülésben kerestek, a hol az egyesnek módjában volt szeretni, segíteni és kicsinyben uralkodni; a hol a halál után a hálás kegyeletről és a tisztességes eltemetésről biztosítva volt. Ismerünk kézműves, misztikus és idegen egyesületeket nagy számmal. Férfiak és nők vettek részt bennök: szigorú rendszabályaik voltak, s e mellett közös pénztár, egy felvigyázó, a patrónus tiszteletére ünnepek, egy kommisszió, gyakran sors által választva, és egy elnök. A külföldön élő zsidók midőn ilyen egyesületet alakítottak, sokszor átvették a szervezkedés formáit, főként a neveket; a mit magok toldottak hozzá, az a más kultusz és egyesületek iránti nagyobb elzárkózottság és az ő bámulatos családias érzésük : a testvéri szeretet volt. Pál ismét a zsidókhoz csatlakozott, s közvetve így fordítá hasznára az antik