Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

liogy mi jár érte. Nem is lehet az olyan tanííást földi áron megvenni. Van Török-Szent-Miklóson még Szeretet-egyesület és Ifj. egyesület is. Az első a keresztyén könyörület munkáját végzi, a másik az ifjak között munkálja az Isten országát. Örülök, hogy mind a kettőt láthattam. A Szeretetegyesületben épen azt az indítványt tárgyalfák, hogy nyárra, a nagy munkaidőben lebetegedő szegény asszonyok mellé ápolónőt küldjenek, nehogy a korai és kénytelen felkeléssel a szegény gyermekágyas anyák talán gyógyíthatatlan bajokat szerezzenek. Miket ki nem talál a szeretet! Az Ifjúsági egyletnek sok tagja van ; száznál jóval több. Ezek kedvvel járnak a két helyen levő egyleti helyiségbe és nem hallottam én ott egyetlen helytelen szót sem; de láttam békés, tisztességes mulatozást, egészséges keresztyén ifjakat, kiket nem kelle édes anyjuknak a korcsmából haza veszekedni, vagy a bevert fejeket mosogatni. Részt vettem a vallásos esték utolsóján, sőt szerencsés valék ott szólani is az Úr kegyelméről Voltak háromszázan a résztvevők, pedig az akkori lanyha időjárás sokakat munkába hitt már. Legjobban meglepett engem mindeme dolgokban a gyülekezet tagjainak részvéte. A legegyszerűbb emberek is tevékeny részt vesznek a gyülekezeti életben. Némelyek felügyelők a pusztai gyermekek közt és az ifjúsági egyleti helyiségekben. — mások a betegek látogatói, vigasztalói, szegények istápolói a Szeretet egyesületben. Nagy az Ur hatalma, hogy az Ő dicsőségét így mutogatja a mi erőtlenségünkben. Búcsúzáskor egy keresztyén asszony atyámfia így köszöntött: »Isten vezérelje tovább is az egyenes úton!« Hadd adjam vissza e köszöntést az egész gyülekezetnek: »Isten vezérelje őket az egyenes úton!« Mozog a föld, még ha megégetik is azokat, a kik ezt hirdetik, még ha letagadnák is, a kik ezt hirdették. Mozgása csak itt-ott érezhető, mint a sziv dobbanása. De a szív verése, bár lüktetése csak a kebel bizonyos pontján érzik is, az egész test vérkeringéséről beszél. Igv bár csak itt és amott észlelhető még az evangélium, a Jézus szive dobbanása a föld mozdulásaiban, az egész testben keringő életről tesz az tanúbizonyságot; mert az evangélium Istennek hatalma minden hívők idvességére, először zsidónak, azután görögnek. Gergely Antal. KÜLFÖLD. Az anglikán püspökök akciója. — Smith jezsuita páter, mint a római kath. morál védője. — A szabad egyházak eszméje. A pápistás törekvések miatt az anglikán egyházban dúló belviszály, melyről már többször adtunk hírt, egyre növekszik. Míg a pápás egyházi szokásokat és szertartásokat majmoló papok csak szórványosan akadtak : megmosolyogták őket; de most, hogy a legközelebbi két évtized alatt számuk néhány ezerre fölszaporodott s számukkal együtt s a püspökök lanyhasága miatt vakmerőségük is növekedett: a közvélemény egyre hangosabban zúdúl föl ellenök. A baj forrása nyilván abban áll, hogy az anglikán egyház fél-reformáció. Csak a pápasággal szakított, csak a nagyobb visszaéléseket szüntette meg s a középkorban alkotott dogmákat vetette el; de a püspöki hierarkhikus szervezetet meghagyta. Protestánsokul ismerve magukat, a katholikus nevezetet is megtartották. A püspöki szervezet és a megtévesztő katholikus név ajtót nyitott, melyen lassanként belopózott a szacerdotalizmus, a románizmus. Ma már több száz anglikán templom van, melyben a római missalét olvassák, s több ezer, melyben szentelt vizet és tömjént használnak, az oltáron gyertyát gyújtanak, a litániában Máriát és a szenteket invokálják és a fülbegyónás intézményét a hívekre erőszakolni akarják. Mármár azon a ponton állanak a dolgok, hogy az egyház két részre fog szakadni. A Vatikánban élénk figyelemmel kisérik, és gondolhatni, örömmel szemlélik a dolgok ilyetén folyását. Azonban, a római kúria reménye aligha fog valósulni, mert a romanizmus inkább csak a papokat szédítette el; a laikusok óriási tömege azonban a reformáció drága örökségét nem akarja elvetni. Protestáns akar maradni s a törvényszegő papok megbüntetését követeli. Ez irányban nap-nap után gyűléseket fartanak, s az egyházi és politikai lapok szellőztetik a kérdést. A liberation society (a felszabadító egyesület) ügye nagy lendületet nyert az utóbbi időben. Ugyanis, a jobb lelkek abban keresik az egyháznak súlyos bajaiból való szabadulását, ha annak állam vallási jellegét megszüntetik. Valósággal be is lesz vágva az út a ritualizmus előtt, ha az egyház az állam és a patronátus gyámkodása alól fölszabadúl s a hívek az egyház ügyeinek intézésébe befolyhatnak. Remélhetjük, hogy ez meg is lesz nemsokára. A püspökök, mint fönnebb mondottuk, nagyon lanyhán viselkedtek a rituálistákkal szemben. Nem is csoda, hisz maguk is többnyire ahhoz az irányhoz tartoznak. A legutóbbi kormányok, megfoghatatlan vaksággal megverve, a megürült püspöki székeket a romanizmushoz szító papokkal töltötték be. így történt azután, hogy az időnként, a püspöki konferenciákon az egyházi törvények megtartására hozott határozataikhoz nem igen ragaszkodtak. A följelentett rit.uálista papokat a behozott új szokások vádja alól igen gyakran fölmentették. Rámondották, hogy az a szertartás bizony pápistás izű, de hát a hitéletre nézve indifferens. Ettől azok persze még inkább vérszemet kaptak. Ehhez járult még, hogy a püspökök a maguk egyházmegyéjükben nem egyöntetűen ítélkeztek. Most azonban, úgy látszik, a püspökök is kezdik megemberelni magukat. Több héten át tartott értekezletük eredményét még titokban tartják ugyan, de annyi kiszivárgott, hogy a becsempészett törénytelenségeket meg akarják szüntetni, és hogy minden püspök egy mértékkel fog mérni. Tehát ha egy püspök valamely kérdésben dönt, az egész püspöki kar szolidaritást vállal vele. Beszélik még azt is, hogy a parlament elé egy törvényjavaslatot fognak terjeszteni, a bajok orvoslása végett. Egy jezsuita páter, név szerint Shmith atya, nagy dologra vállalkozott. Dr. Horton ugyanis a mult évben egy prédikációt tartott a pápistaság veszedelmes voltáról, s többek közt felhozta, hogy a pápás egyház igen laza morált hirdet, a mennyiben megengedi bizonyos e-etekben a