Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. SzerkcüztÖNéf: IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiiidtí-liivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereshedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt GO kr ; egész évre : 9 frt. JEqyes szám ára 30 kr. Belmissziói értekezletek. Ily név alatt kezdte meg Budapesten, folyó hó 27-én, az egyház ügyei iránt érdeklődő protestánsoknak egy, számban is tekintélyes társasága bizalmas összejöveteleit. Részt vettek abban evangélikusok ós reformátusok, papok és világiak, s a kezdet szép eredménye feljogosít arra a reményre, hogy ez értekezletek meg is fogják hozni egyházi életünk terén áldásos gyümölcseiket. Hogy mi ez értekezletek célja, a felől bőven tájékozta olvasóinkat Szőts Farkas lapunk folyó évi 6-ik számában közlött előadói tervezete. Nem is tárgyaljuk azt s nem kívánjuk bizonyítgatni ezen értekezletek tartásának a fővárosra nézve szükséges voltát. Mindenki, a ki a főváros viszonyaival ismerős, tudja azt, hogy a hitvédelem, a hiterősítés és a hitnemesítés végett kezet kell itt fogni a protestáns egyházaknak, s elhiszszük, hogy vidéken élő hit rokonaink is elismerik, hogy az istenországa munkájára való egyesülésnek nagy ideje van : a fővárosban. De kérdezzük, nincs-e itt az ideje ennek a vidéki nagyobb városokban, sőt mindenütt az egész országban? En úgy látom, hogy nagyon is itt van. Az a kép, a mely elénk tárul, ha elfogulatlanul és nyitott szemekkel tekintünk végig egyházi életünkön, mintegy megelevenedve kiált felénk: Serkenj fel te, a ki aluszol! Nem akarok argumentálni e mellett sokáig, nem is akarom elmondani újra azokat, a melyeket már többször elmondottam e tárgyban; csak azokra a szomorú adatokra hivatkozom egyszerűen, a melyeket a rideg statisztika állít elénk. Ilomola Istvánnak, lapunkban közölt s az országos statisztikai kivatal hiteles adatai alapján készült kimutatásai szerint, az új házassági törvény életbeléptetése óta (1895. októb. 1.), a vegyesházassági megegyezések folytán elvesztett az ág. hitv. evang. egyház 1179, az ev. ref. egyház 1557 családot; kitérések folytán vesztett 1897-ben az ág. hitv. evang. egyház 672, az ev. ref. egyház 1368 tagot; nem áldatott meg egyházilag 1897-ben 1769 ág. hitv. evang. ós 586 ev. ref. házasság, s a mi legelszomorítóbb, nem kereszeltetett meg 1897-ben 1520 ág. hitv. evang. és 2725 ev. ref. házasságból született gyermek. S mi mellett tesznek tanúságot ezek az elszomorító adatok ? Bizony nem a mellett, hogy a hithűség, az egyháziasság virágzó állapotban vannak, hanem a felől, hogy a régi keresztyéni ós egyházias erények pusztulóban vannak közöttünk. Ezekkel a bajokkal szemben nem szabad tótlenül állanunk tovább. Sokan voltak s talán vannak ma is, a kik az ujabb egyházpolitikai törvényekkel szemben kifejezett aggodalmainkat rémlátásoknak minősítették, — s még többen az olyanok, a kik egyházunk liberális politikus vezetőinek azon biztatásán, hogy csak az első években lesz visszaesés, — megnyugodva: csendes rezignációval szemlélték ós szemlélik egyházunk romlását, abban reménykedve, hogy az idő majd megorvosolja maga is a sebeket. Mi akkor is azt mondottuk, hogy az új viszonyok közt csak úgy állhatunk meg diadalmasan, ha bensőleg erősek leszünk, — ha azokat az erőket viszszük a harcba, a melyek az evangéliumból fakadnak s a melyek hajdan egyházunk díszei és törhetetlen fegyverei valának. Hangoztattuk a hit- ós egyházi élet intenzivebb ápolásának szükségességét, a hívek buzgó és odaadó lelki gondozását, — s ime három és fél év szomorú tapasztalata igazolta, hogy a mit hangoztattunk, az helyes dolog volt s hogy — fájdalom ! — nem voltunk rosz próféták, a mikor megjövendöltük, hogy az igazi belső misszió nélkül mint oldott kéve hullunk szét. Az iclő kérlelhetetlen következetességgel mutatja meg, hogy az egyházi élet terén, a mulasztások által okozott sebeket nem gyógyítja be, sőt nagyobbra nyitja. Ma már azok is, a kik az időben reménykedtek, vagy a kik az egyházi