Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

university-extensiou intézményét gyakorlatilag, helyi szükségletekhez képest megvalósítani; hivatva vannak a pedagógiai gondolkodást közvetíteni, egészséges tanügyi közvélemény keletkezését lehetővé tenni, s mindenekfölött összehozni a magyar kultura terén s egymás munkájának megismerésére, a megismerés alapján egymás személyének megbecsülésére vezetni azokat, kik közé egyébnemű korlátokkal oly erős valászfalak emeltettek*. * Szép programúi, szép feladat. De ennyi nem elég ! Ezen munkakört a fennebb vázolt előzmények után az egvbázias nevelés, a vallásos oktatás, a hitbuzgóságra élesztés s általában az erkölcsös szoktál ás feladatával is ki kell bővíteni. Nem impliciter, hanem categoritíiis-imperativussal S nem csupán csak az egyházra vagy a vallástanárra ruházni, hanem mindenik tanárnak főrészül kiosztani. Elődeink megmutatták, hogy bár a nemzet egyes időszakokban »száz csatán, ezer veszély közt vívjon a hazáért*, az utódokra a hont ezredéves örökségül lehet hátrahagyni, ha a tanítás ott kezdődik: »Jókor felkelj, öltözz, mosdjál, az Istenhez fohászkodjál ; s ha a társadalmi nevelés emez első szoktatáson alapszik : »Menj az utcán szépen folyvást, ne ácsorogj s ne kiabálj*. Ha a halhatatlan görög bölcsnek nem derogált bevallani, tanítványainak és követőinek hirdetni, hogy: »A bölcseség kezdete az isteni félelem« ; ha lánglelkű költőnk ihletett ajkkal rebegé: »Isten, kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt*: vájjon a századvég modern tanára túlteheti-e magát mindezeken ; vájjon a neveles örök elveit >suba-gallér módjára* levetheti-e? De, hála az Égnek, nem szükséges talán böjti prédikációt tartani s a tanárkörök fülébe mennydörögni : >Szállj magadba, térj Istenhez I* Mert olvasva a kolozsvári tanárkörnek a legutóbbi napokban tartott gyűléséről szőlő referádáját, örömmel lehetett látni, hogy a szép számmal összejött gyülekezet tárgysorozatának egyik főpontja Tárlányi György vallástanárnak a középiskolai vallásoktatásról való értekezése volt, melyet a jelenvoltak nagy figyeiemmel_ hallgattak s előadónak a gyűlés köszönetet szavazott. Üdv a kolozsvári körnek a kezdeményezésért; üdv, hogy a profán kérdések közé a vallásoktatás ügyét is programmjába vette! Hiszszük, hogy ez a kezdet átragad a többi tanárkörökre is. Hiszszük, hogy mind a kolozsvári, mind a többi kör nem elégszik meg ezen oly fontos kérdésnek csak egyszeri tárgyalásával s illetve meghallgatásával; hanem mint a N< ivton kagylójával a tengerparton játszó gyermek minél többet merit a tenger vizéből, annál kimeríthefetlenebbnek látszik az óceán: úgy az Isten végtelenségét és örökkévalóságát hirdető vallásoktatás kérdése is, örök tárgysorozati folyamatban, kimeríthetetlen tárgyalás anyagául fog szolgálni. Ekkor töltik be a tanárkörök missziójukat nemesen és hivatásszerüleg, az »egyetemes papság* eszméjéből kifolyólag mint világiakban is »királyi papság és szent népség*. Ugy legyen! Sepsi-Szent-György. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. * L. Orsz. Középisk. Tanáregyes. Közlöny XXXII. (1898:) évf. 32. old. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben, Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (F'olytatás és vége.) 15. Az igazi nagy emberek életrajzaiban előjövő tükröknél is jobb, és pedig sokkal jobb az ilyen emberek élő befolyása, ha szerencséd lehet érintkezésbe jönni velők. A legjobb könyvek is csak ügyesen egybeállított külső gépezetek a nemesebb természet fölébresztésére, de hát azok nem közvetlenül és csak erőtelenül hatnak; távol is lehetnek tőled, valamely könyvtárnak száraz és poros polcán, nem pedig Íróasztalodon, és igen távol szívedtől. De egy élő nagy ember, ki a te életösvényedet szeli át, valami bűvös befolyást gyakorol reád, mely alól nem tudsz megszabadulni, — ha ugyan egyáltalában képes vagy arra, hogy a nemesnek hatása legyen reád, mert hiszen a vakok nem látnak, sem pedig a halottak nem éreznek; és van az emberiségnek egy osztálya, — kik a maguk nemében igen tiszteletreméltó emberek lehetnek, — kiknek kebelében egy Krisztusnak megjelenése is csak ezen megjegyzést képes felkölteni: * Ördög vagyon benne.* Föltevén azonban, hogy te nem tartozol az írástudók és fariezenusok közé, hanem, a hogy ez egy jól képzett ifjúhoz illik, tiszteletteljes fogékonysággal és íinom érzékenységgel indulsz el életutadra: ebben az esetben a legnagyobb áldás, mely tégedet érhet, az, ha egyenes érintkezésbe jösz valamely igazán nagy emberrel, — és pedig annál jobb, minél közelebbi érintkezésbe; mert nem az, értelmileg erősen képzett, hanem az erkölcsileg nemes az, a kiben a nagyobb bizalom mindig nagyobb .jeles tulajdonságokat tár föl. Ha egy Chalmers-szel *. egy Maeleoddal**, vagy egy Bunsen-nel ***, való érintkezés alkalmával emberi voltod méltóságának élénk érzelme mintegy átcikázott ereiden: ez neked, a finom érzésű fiatal embernek sokkal többet ér, mint a görögök minden bölcsesége, a németek minden tanultsága és a skótok minden okossága. Ilyen élő befolyások után a könnyüvérü gúnyolódok tetszésük szerint mosolyoghatnak fölötted, és a komoly Gamálielek ráncba szedhetik homlokukat: te tudni fogod, hogy kiben hittél; és hiszesz. mert láttál, és nősz boldog növekedéssel, és ereid telnek nedvességgel, mert egy igazi szőlőtőnek törzsébe vagy beoltva. És ha nem jutott is részedül azon jó szerencse, hogy valamely nagy erkölcsi nap jótékony egyenes befolyása alá jutottál volna, nem vagy teljesen a körülötted levő erkölcsi befolyások kényére hagyva. Ha nem kerülheted is mindig az alacsony társaság ragályát, azt mindenesetre megparancsolhatod magadnak. hogy saját jószántodból ne merülj el abban. Kevés olyan helyzet van az életben, melyen ne volna valami * A skót szabadegyház megalapítója, lelkész és theologiai tanár (1780—1847). Cs. L. ** Skót nemzetgazdász és ügyvéd, született 1821-ben. Cs. L. Nagy német jogtudós és államférfi (1791—1860). Cs. L.