Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-26 / 9. szám

befolyásod társaid megválasztására; és ne felejtsd el, hogy az erkölcsi ragály, épen mint a testi betegségek ragálya, a maga erejének felerészét azon egyénnek gyöngeségéből meríti, a kivel érintkezésbe jön. Ha csak félig olyan tiszta volnál is, a minő Krisztus volt: akármilyen gazemberekkel járhatnál egy úton s mégsem vallanád kárát. A hogy azonban a dolgok állanak, tekintetbe vévén a hús gyöngeségét és az emberiséget körülhálózó különös kísértéseket: a legjobb dolog az. ha szent fogadást teszesz, hogy semmi alkalommal és semminemű körülmények közt nem fogsz olyan egyének társaságába keveredni, kik téged a vétkes mulatságok és kicsapongás tőreibe ejtenének. Semmiféle vidám mulatság vagy múlékony jellegű érzéki élvezet nem kárpótolhat téged azon lealacsonyodásért, melyet erkölcsi természetednek kell szenvednie, ha bizalmas viszonyban állottál az emberi faj legalacsonyabb és legelhagyottabb elemeivel. A bűnnek nincsen mentsége. Sírhatunk, sőt sírnunk is kell a bűnért ; de a bűnnel nem szabad egy úton baladnunk. Legyen a te társaságod, a hol csak lehetséges, jobb, mint a milyen te vagy; s mikor szerencsétlenségedre olyanok között kell mozognod, kik erkölcsileg alattad állanak : jusson komolyan eszedbe, hogy ha nem ragadod meg a kedvező alkalmat, melylyel őket saját, színvonaladra emelnéd, — a mi épen annyi bölcseségef mint szeretetet kíván, — ők bizonyára nem fognak késni azzal, hogy téged saját színvonalukra vonjanak le. * * * 16. >Az emberek sok dolgot megpróbálhatnak* — mondá Goethe, Weimar bölcs öreg dalnoka —* csak ne éljenek találomra*. És hanem élsz találomra, szükségesnek fogod találni magadra nézve, hogy egyszer-egyszer megszámoltasd magadat. Üzleti dolgokban az eladósodás ellen nagy biztosítéknak tartják, ha, a mennyire csak lehet, minden árút készpénzzel fizetnek ki, és a hol ez nem lehetséges, nem tűznek ki; hosszú fizetési határidőket, hanem bizonyos meghatározott napokra teljesen rendbe hozzák a számlákat. Tökéletesen így áll a dolog az Istennel es saját lelkünkkel váló számadásainkat illetőleg is. A legjobb térképek és a legpontosabb iránytűk sincsenek az olyan utasnak hasznára, ki nem szokta meg azt, hogy rendesen igénybe vegye azokat. E tekintetben a régi pynagoreusok fönséges példája jó előképül szolgálhat mi nekünk. »Az enyhe álom ne vegye át fölötted a, maga feledtető uralmát, Míg háromszor el nem mondtad a napot jelző tetteidet: ' Merre jártak lépteid ? Melyik hozzád legjobban illő tettet Végezted örömmel? Melyik jó tettet mulasztottad el ? És ha elvégezted a számadást: lelki bánatoddal Töröld el a rosszat, és örülj a jónak.< Az én véleményem szerint soha senki sem fog bizonyos magasabb kitűnőségre jutni abban, a mit egy kiváló régi theologus »az ember lelkében Isten életének* nevez, ha a magában való elvonulásra meghatározott időket nem tűz ki, és ha ezen elvonulási alkalmakat az önmaga megismerésének és javításának fontos céljaira nem tűzi ki. »Szóljatok szíveitekben a ti ágyasházatokban, de legyetek csendességben*, — mondá a zsoltáríró. »Ki sohasem evé könyekkel kenyerét, És a hosszú, hosszú éjféli órákon Sohasem ült sírva magános ágyán : Az nem ismer titeket, óh mennyei hatalmak!« mondá egy költő, kit sem vallásos rajongónak, sem ízetlen érzelgőnek nem lehet tartani. »A nap le ne menjen a ti haragotokon* — mondá Pál apostol. S mindezen nyilatkozatok világosan mutatják az erkölcsi önvizsgálat olyan meghatározott időinek hasznos voltát, a minőkről a pythagoreusi költemény beszél, és a minőket manapság a legtöbb európai államban a keresztyén vasárnap intézményében látunk lefektetve. Kétségtelen dolog, hogy Isten a zsidó szombatot eredetileg pusztán a test nyugalmára rendelte, és a legbölcsebb politika rejlett abban, hogy a tisztán vallásos célra adatott keresztyén »Űrnapja* ezen egészségtani elemet szintén fölvette a maga szervezetébe ; de ezen, rendes időközökben visszatérő alakjában teljes szabadságot nyújtván mi nekünk a minket foglyul tartó hivatási pályák bilincseitől, nem bölcs ember az, ki a keresztyén vasárnapnak legalább egy részét nem szenteli oda az erkölcsi önvizsgálat komoly munkájának. A külföldi utazók gyakran vetik komoly bírálat alá a skótok vasárnapjának szigorú merevségét, pedig azt nem volna szabad elfeledniük, hogy a skót jellem a maga szilárdságának, józanságának és általános megbízhatóságának mily nagy részét köszönheti azon ténynek, hogy a szent nyugalom ezen mind újra visszatérő napjait komolyan és vallásos gondolatokkal eltelve ünnepeli meg. Az életnek az a soha meg nem szűnő forgataga és zűrzavara pedig, mely a vidám franciákat jellemzi, nagyon is alkalmas arra, hogy még legkomolyabb dolgokban is könnyen fölizgatható léhaságra vezesse őket, —• a mi pedig összeegyezhetetlen az igazi erkölcsi nagysággal. És ha a skótok valamennyire rideg jelleget adnak az ő vasárnapjuknak, az által, hogy akkor az ő körükben dalnak nem szabad felhangzania; a franciák meg sokkal szilárdabban és megbízhatóbban járnának a hét második napján, ha az első napon józanabb hang uralkodnék közöttük. * * * 17. Az erkölcsi önvizsgálat kényes munkája mellett egészen természetesen lehet fölemlítenünk az imádkozást. Ebben a mi tudományos korunkban, mikor mindent taglalnak s boncolgatnak és lajstromoznak, nagy hajlandóságuk van az embereknek arra, bogv a tudományról, mint olyan hatalomról beszéljenek, a melynek minden