Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-19 / 8. szám

Önművelés értelmi, testi és erkölcsi tekintetben, Irta: Blackie Stuart. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 13. Richter* kitűnő ellenszer gyanánt említi a nyomott erkölcsi hangulat ellen, hogy sötét pillanatainkban idézzük föl boldog óráink emlékezetét. Épen így a napi foglalkozás poros küzdelmében és gyakorta erősen megromlott légkörében is jó dolog magunkkal hordozni az életmód magasztos eszményének tisztító befolyását, mely valamely úton buzgó lelkesedéssel és hatalmas erővel fejeztetik ki előttünk. A babonás emberek kívülről amuleteket hordoznak melleiken : hordozz te magadban, tehát belülről, egy csomó jól kiválogatott szent mondást, és sokkal erőteljesebben védve leszesz a gonosznak minden hatalmai ellen, mint akármelyik abszolút egyeduralkodó az ő büszke testőrségének dárdái mögött. Ilyen mondásokra, olvasmányaid közben számtalanra találhatsz, keleten Kalidasastól és Sakyamunistól le nyugaton Pythagorasig, Piátóig, Aristotelesig és Epictetusig. De ha eléggé bölcs vagy, akkor a mutatós és sokat ígérő novellák kísértései fölébe emelkedve, már kora ifjúságodban rakd meg emlékezeted tárházát az ó- és új-testamentomból vett aranymondásokkal. És mivel a biblia nagy könyv — azaz hogy nem is annyira könyv, mint kicsiny méretben nagy irodalom : — talán e helyen nem tehetek jobbat annál, mint hogy kijelölök részedre néhány könyvet vagy részt, melyeket megbecsülhetetlen értéküeknek fogsz találni arra nézve, hogy vésd mélyen lelkedbe, mielőtt közelebbi érintkezésbe jönnél az olyan durva erkölcsi érzékű, alacsony vágyú és lanyha vérmérsékletű személyekkel, a kiket közönségesen a világ fiainak neveznek. Első ezek között természetesen a hegyi beszéd, Máté evangéliumának V., VI. és VII. részében; azután a korinthusbelieknek irt első levélnek XIII. része; azután János evangéliuma ; azután Jakab közönséges levele ; a Timótheushoz írt két levél; a Rómabeliekhez írt levél VIII. része; az efézusbeliekhez írt levél V. és VI. részei, s a Galatákhoz írt levél ugyanazon részei. Az ó-testamentumban a mindennapi tapasztalat mind világosabban fogja a szemed elé tárni a Példabeszédek könyvének mélységes bölcseségét. Lehetetlen ennél a könyvnél biztosabb vezetőt találni az élet útjára, s egyik-másik skót gondolkozó azon gyakorlati bölcseséget, mely Skóciát olyan igen jellemzi, a gyakorlati bölcseség ezen könyvével való korai megismerkedésének tulajdonítja. Az áhítatos elmélkedés idejére természetesen a nagy költő-királynak zsoltárai ajánlhatók különösebben, és én ezek közt is, mint olyanokat, melyek az ifjúság lelkébe a mély és mindenütt hatni tudó kegyesség érzelmét csepegtetik be, leginkább ajánlhatom az I., VIII., XIX., XXIV., XXXII., XXXVII., XL1X., LI„ LIII., * Richter János Pál Frigyes, nevezetes német író (1763—1825). Közönségesen Jean Paul név alatt ismeretes. Cs. L. LXXII., XC., CIII., CIV., CVII., CXXI., CXXXI. és CXXXIII. I zsoltárokat. És ezen énekeket ne csak gyakran olvassák , az ifjak, míg csak a lélek vérét valamely igaz és nemes kegyességgel gazdaggá nem teszik azok, hanem énekeljék is saját dallamaik szerint, míg csak valamely olyan tiszta és emelkedett érzelmi légkört nem teremtenek maguk körül, melyet mint magasabb életük levegőjét szívhatnak magukba. Ez is azon érzelmi neveléshez tartozik, melyet a nagy öreg pogány Plátó az ő emelkedett gondolkozású politikájának legbölcsebb fejezeteiben olyan meleg ékesszólással ajánlott, de a melyet a keresztyének, minden ő nagy igényeik mellett is, ezen mi korunkban, már meglehetősen szeretnek elfelejteni. * 14. A nemes élet kivívására a szent mondásokkal bővelkedő emlékező tehetségnél talán még sokkal fontosabb a hősi képekkel földíszített képzelőtehetség; más szavakkal: a jóvá és lehet hogy nagygyá is léteinek nincsen annál biztosabb módja, mintha jó korán megismerkedünk a nagy és jó emberek életével. Sokszor hathatósabb eszköz ez a jóvá léteire, mint a legszebb prédikáció. Látjuk ebben szemeink előtt végezve — és pedig tényleg elvégezve — a dolgot, olyan dolgot, a minőt addig még csak álmodni sem tudtunk; és egy hang szól hozzánk nagy hatalommal, mintha csak a sok vizek hangja volna: »Eredj el, és te is aképen cselekedjél*. De hát miért is ne? Kétségen kivül nem lehet hős minden ember; a hősiség kimutatására sem kerül mindennap alkalom; de ha nem tudod is ugyanazt a dolgot megtenni: tudsz tenni valami hozzá hasonlót; és ha nem vagy is olyan magas vagy olyan nagy színre állítva: kisebb arányban mutathatsz épen annyi férfiasságot és tüntethetsz föl épen annyi erélyes kitartást. Mindenki veheti jó hasznát az igazán nagy emberek példájának, ha van valami hajlama ahoz, hogy magából és a maga körülményeiből minél többet alkosson. Föltétlenül hibás nézet az emberek nagyságát az általok elfoglalt hely nagysága, vagy azon szóáradat szerint mérlegelni, a melyben a világ az ő vívmányaikat hirdetni szereti. Egy Moltke, a haditanácsban, előestvéjén valamely olyan nagy ütközetnek, mely a nyugateurópai politikai rendszer súlyának középpontját más helyre áttenni van hivatva, csak azon gyakorlati bölcseség elvei szerint működik, s nála is csak olyan Ítélőképességre, tapintatra és finomságra van szükség, a minőre egy vidéki város polgármesterének, ki a város lakossága állapotának emelésére valamely vízvezetéki, vagy jobb adózási rendszer behozatala fölött tervezget. Sőt gyakran nagyobb az az erkölcsi hősiesség, a melyről a világ legkevesebbet beszél, a melyet a legszerényebb körökben s a legkevésbé kihiresztelt körülmények között gyakorolnak az illetők. Forduljunk tehát ifjúi képzeletünkkel a minden idők és minden helyek hősi lelkeinek nagy képtárai és Walhallái felé s »a sok bizonyságok fellegének« egyenes látása arra fog indítani bennünket, hogy kövessük a jót és szégyeneljünk elkövetni bármiféle alacsonyságot is. Ha meg akarod tudni,