Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

A kiengesztelődött Jehova jobb kezének munkáját láttam én az ármentesítő és vízszabályozó társulat munkájában. Méltó azért, hogy ez a nép nem a kevély, hanem az alázatos Izrael példáját kövesse. De követte is, mert igazán nem mi papok és léviták avattuk fel az uj templomot, hanem Istennek házává, a hálatelt szivek külső templomává avatta az a hálás tisztelet, mely Istennek csodálatos jóságát, csodálatos áldozatkész szeretettel viszonozta. Az ünnepély lefolyása semmi kívánnivalót se hagyott fenn. Méltó volt arra, hogy nemzedékről nemzedékre mint kedves emlék a nép ajkán maradjon. Főtisztelendő Antal Gábor püspök urat megérkezésekor lovasbandériummal, diadalkapuval, üdvözlésekkel fogadták. Tíz órakor a templomajtó elé vonultunk, a hol Püspök urunk szép beszéd kíséretében átadta a templomkulcsot Puskás Lajos helybeli lelkésznek, a ki felnyitván az ajtót, a különben elég tágas templomnak megtelt minden zuga; sőt kivül is maradtak nagy számmal. Az »örül mi szivünk, mikor ezt halljuk*, továbbá a 37. és 233-ik dicséretek éneklése után a Püspök úr az úrasztala elé állott és mondott egy olyan felavató beszédet és imát, a melyen épülhettek a világ szerint bölcselkedő k ; lelkesülhettek, édes tejnek tápláló italában részesülhettek az igazságot egyszerű szivük és elméjük romolhatlan őszinteségével éhezők és szomjúhozok. Majd nagy tiszteletű Veress Ede esperes úr tartott Esdrás VI. rész 15—16. versei alapján megható egyházi beszédet. Igen szépen kifejtette, hogy tulajdonképen nem mi avatjuk fel ezen templomot, hanem csak részései vagyunk a hívekben, a gyülekezeti tagok áldozatkész szívében munkálkodó szentlélek munkájának. A második rész ben pedig azt adta elő, hogy milyen magasztos rendeltetése van a templomnok. A híveket erősíti a hitben, segíti a megtérésben és megjobbulásban; bíztatja egymás iránti szeretetre; bölcs mérsékletre inti örömeikben, megvigasztalja szenvedéseikben. Majd a helybeli lelkész olvasta fel az egyház történetének rövid vázlatát. Ebből hallottuk, hogy itt a falu és egyház egy idősek. Innen van, hogy az iskola tanítója egész a legújabb időig egy személy volt a község jegyzőjével. A község és egyház minden anyagi ügyet közösen intézett ; a polgári község adta a fát, szénát, húst, közmunkát a lelkésznek, tanítónak és a reform, felekezeti iskolának. A tatárok és törökök üldözései elől menekülő családok a Nyitra folyó mellett elterülő nádasokba és füzes erdőkbe rejtőztek el. a hol eleinte kizárólagosan halászatból éltek. 1500 elején már háromszázan lehettek ezen bujdosó magyarok, kik a közel eső imelyi, majd naszvadi róm. kath. egyházhoz tartoztak. A reformáció égi fénye mindjárt kezdetben elhatot ide, a nádasokban bujdosó halászok közé és a csodálatos evangéliumi sugárözön megvilágosította szivöket és elméjöket, olyannyira, hogy 1600 körül egyházi és polgári községgé alakultak, rendes ev. ref. lelkész gondozása alatt az akkori samarjai püspökséghez osztattak. Azóta számban és buzgóságban egyaránt folyvást gyarapodtak. Első templomuk a gyakori árvízzel látogatott vidékek építkezési módja szerint sövényfalból volt nádtetővel. 1771-ben, Borsodi Ádám lelkészkedése alatt szilárdabb anyagból építettek uj templomot, de még torony nélkül, nád tetővel. 1836-ban újra építették fából készült toronynyal és fazsindely tetővel. Lelkészek voltak: Barsi, Bányai, Komáromi János, Miklós és István, Borsodi István és Ádám, Horváth Ferenc, Vecsey Gábor, Csontos István, Nyikos Sándor, Borza Ferenc, Jókai Sziványó József, Kelemen László, Dómján József, Szalai József és a .jelenlegi. Alig néhány éve, a lelkész buzgó utánjárására, építettek új iskolát özvegy tiszt. Szalai Józsefné asszonyság báromezer forintos ajándékából s szerveztek másod tanítói állomást. Martosnak nemeslelkű pártfogója^ a népnek újkori »Árdád ura«, Fessty Árpád festőművész, nagyobb összeget eszközölt ki a »Jőszív«-től, melyből a rozzant lelkészlakot és gazdasági épületeket egészen ujjá alakították. Most meg Mezey Gyula, a vághalparti társulat igazgató főmérnöke rendkívül kedvező feltételek alatt kisajátított az egyház és község vizenyős területéből nagy darabot és a községi lakosság beleegyezésével tízezer frt előlegből megépítették a díszes templomot. Dicsőség érte Istennek, hálás emlékezet a vallásos lelkületű mérnök urnák és dicséret az Űr hajlékára áldozó lakosságnak. Az érdekes történeti adatok felolvasása után Tóth János szentpéteri lelkész megkeresztelt egy kisdedet, Mórocz Mihály ó-gvallai lelkész tartott úrvacsorai ágendát és Boross Kálmán, kamocsai lelkészszel kiosztatták az Úrnak szent vacsoráját, melyben a püspök és az esperes urak vezetése alatt, a más vallású uri emberek kivételével, az egész gyülekezet részt vett. Három óra hosszat voltunk a templomban, mégis csak midőn kijöttünk, akkor éreztük, hogy nemcsak Isten igéjével kell élnünk, nem lehetünk egészen lelkiek. No de volt gondoskodva a test táplálásáról is bőségesen. A vidék előkelősége ott volt felekezeti különbség nélkül. A gazdag lakomát szellemes felköszöntők fűszerezték. Martosan még annyi uri fogat egyszerre soha se volt. De hogy is ne?! Egy Feszty Árpádnak jelenlétét ki ne használná fel örömmel, szívesen, ha teheti ? Ámde ezen a napon Fesztyben nem a nagy művészt és írót, de a népnek őszinte barátját és a református egyháznak római katholikus vallású jóltevőjét tiszteltük és szerettük. Vágmelléki. KÜLFÖLD. Ujabb egyházi mozgalom Genfben. A genfi nemzeti egyházban működött hosszabb idő óta, más segédlelkészek mellett, Frank Thomas lelkész, mint az »Evangelization populaire« ügynöke. Ő nem volt egy önálló gyülekezethez beállítva, hanem egyedül az evangélizációnak szentelhette magát és annyi szabadságot engedtek neki, hogy még más városokban is tarthatott evangélizáló gyülekezéseket. Ezen gyülekezeteknek mindenütt való népes látogatásából úgy látszott, hogy Thomas nagy sikerrel működik és befolyása ebben az arányban növekedett az evangélikus körökben. Most nem régen bejelentette az államegyházból való kilépését, hogy még nagyobb szabadságban élhessen evangélizáló munkájának. Ezen indokolás homályos volt mindazok előtt, kik ismerték azt a mozgási szabadságot, mely Thomasnak rendelkezésére állott; mert ugyan mely másik államegyházi lelkész hagyhatta el gyakrabban állomását, hogy más városokban is evangélizáló gyülekezések sorozatát tartsa? Utólagosan azonban kitűnt, hogy egy másik, elvi indok is forog fenn. A genfi protestáns egyházban, épen úgy mint a többi államegyházakban, különösen két egyházi párt van: az evangeliumi és a szabadelvű, és ennek következtében a lelkészválasztásoknál, mint általában a Genf kantonbeli politikai választásoknál is, gyakran kellemetlen tünemények, választási harcok és egyezmények jönnek elő. És