Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

vezkednie. Különben erről nálamnál bölcsebbek vitázzanak, de nekem is nemcsak ez az egy érvem van felfogásom mellett, hogv esetleg többször volna megyei gyűlésre szükség egy esztendőben. Visszatérve tudósítói tisztemhez: hosszú vita kerekedett a számszék jelentése nyomán, mert kitűnt, hogy bár az egyes pénztárak rendben vannak, de a pénztárkezelés rendszertelen, szervezet nélkül való s patriarkális módon folyik, s mivel ez a panasz már a tavalyi jegyzőkönyv valamelyik pontjában is kiált, elhatározta a közgyűlés, hogy a már kiküldött bizottság szervezetet dolgozzon ki a pénztárak kezelésére nézve. György László, mint a tanügyi bizottság előadója terjesztette elő a bizottság jelentését. Szinte láttuk magunk előtt az iskolákat, oly elevenen festette az előadó azoknak állapotát. Valóságos tanulmány volt a jelentés; oly magas színvonalú, hogy ha népiskoláink oly nivón állanának, a milyennek előadó a református iskola példányképét állította elénk, sok gyönyörűségünk telhetnék az egyház veteményes kertjében; lehet is. van is sok helyen gyönyörűség, de bizony néhol jég verte el a kertet, a közöny jege — legalább az egyházi élet minden terén felmerülő óhajtás vonul keresztül az ő művén is: több buzgóságot! A tanítói korpótlék kérdése félelmetessé kezdi magát kinőni; országszerte s egyházmegyénkben is az a panasz, hogy a magas minisztérium az e tárgyban hozzá küldött folyamodványokat, ha az elintézés eredményében oly szomorú nem volna, azt mondhatnánk, hogy kedélyesen tárgyalja. Például egyik gyülekezetünk azt a választ nyerte, hogy mivel évi költségvetése felesleget mutat, kérése meghallgatható nem volt; azonban a magas minisztérium elfelejtette utasításul adni, hogy abból a mutatkozó feleslegből, a mely 3, azaz három forint, hogy lehet 50 frtot kipréselni. Ennek a titoknak kulcsát ha adná, akkor nem lenne panasz; ez arany kulcs így a bőség forrását nyitná meg, de a száraz elutasítás újabb bajoknak, újabb adóterheknek lehet okozója, pedig még a jóból is megárt a sok. hát még az adóból. Különben határozatba ment, hogy kéressék fel az egyházkerület tekintélyes fellépésre. A kerület ösztökélésére szóba került a szeretetház ügye is. Nem hallottuk, hogy valami lángoló lelkesedés vette volna körül ezt a kérdést, de, ha röviden is, azért meglehetős szívességgel határozta a megye, hogy a szeretetháznak elvileg barátja; a helyre nézve, a hol az feláll íttassék még nem fejezi ki kívánságát, de már most óhajtja, hogy a bárhol felállítandó szereíetházba, kerüleletenként, a hozzájárulás aránya szerint vétessenek fel az árvák. A hol oly gazdag a tárgysorozat, ott akad egy-egy pont, a mely a zavartalan örömet van hivatva képviselni. Volt itt is. Közlöm mindazokkal, a kikel a fejlődés érdekel, de közlöm első sorban a kápláni állapotban levő atyafiakkal reménységélesztésül, hogy Hatvan, Szt.-Endre és Kis-Pest anyásításra méltók a bizottság jelentése szerint. Ide osztom be azon határozatot is, a mely Kovács Géza bogdányi lelkészt megerősítette, Gergely Antal gyűjtőfogházi lelkészt az egyházmegye kebelébe fogadta. Vájjon nem lenne-e jó, ha a fogházi és katonai lelkészeknek egyházi hovátartozandósága inegállapíttatnék, mert a mily méltó joggal foglal helyet az egyházmegyében Gergely Antal barátom, a ki állami tisztviselő, épen oly méltó joggal ülhet ott széket Császár Dániel bátyám, a ki szintén állami tiszt, katona-lelkész. Ez azonban újra csak olyan dolog, a mit azért hoztam fel, hogy nálamnál okosabbak és verzatusabbak törjék rajt' a fejüket. Mint Herkules botjának is a végén van a bunkója, én is tudósításom végével annak bunkójához jutottam. Rákospalotáról s a palotaiak új díjleveléről van szó. — Ország-világ tudja, hogy a palotaiak egyházi, tanítói és lelkészi földjei idővel háztelkekké nőtték ki magukat és mint ilyenek, tetemes értéket képviselnek és pedig néhány százezer forintot. Mo.st azután Rákospalota egy tanítói s tanítónői állást szervez, amannak fizetését 800, emezét 500 frtban állapítja meg, lakáson, kerten és a tanítónál stólán kivül: a lellcészfisetést pedig 4000, azaz négyezer forintban, a melyhez lakás, ehhez kapcsolt kert, egy külön úgynevezett káposztás kert és a stóla járul. Régen a pataji ekklézsiának volt olyan becsületes hire, hogy még a pataki professzor is azzal kecsegtette a rosz deákot, hogy »kendé se lesz a Béni-kert«, de elhomályosul már ez a régi dicsőség, s a rosz deákot ezentúl azzal biztatják majd, hogy nem lesz a rákospalotai káposztás kerthez való viszonyából semmi. Mint a szerencsés ember mellett a szorgalmatos munkás, úgy tűnik fel előttem a szerencse kegyéből hatalmassá lett Rákospalota mellett Üllő. Mert, hogy valaki a város fejlődés irányának közremunkálásával meggazdagodik, az mindennapi eset, a szokatlan csak az, hogy ilyen körülmenyek hatása alatt egy református egyház gazdagodott meg; mégis az erkölcsi momentum hiányzik, mert hiába mondom azt pld. Bugyinak, vagy Monostornak, hogy tégy úgy a földjeiddel, mint Palota; de azt már mindenütt mondhatom, hogy tégy úgy, mint Üllő, s íme a kis, a kezdés nehézségeivel küzdő Üllő úgy áll előttünk, mint követendő példa. Szükségei vannak, miket rendes költségvetése keretében fedezni nem tud; összeáll az egyház minden rendű és rangú tagja s egy értelemmel határoz közgyűlésén s e határozatára kér megerősítést a megyén; adófelemelésről határozott önkényt, jó szívvel, jó kedvvel. »A jó kedvű adakozót szereti az Isten!* Ügy látszik, van a régi tűznek még parazsa, csak éleszteni kell, hogy lánggal lobogjon. Nivedi. A felső-baranyai egyházmegye közgyűlése. A nemzeti mély megdöbbenés gyászos perceiben, meghatott s szorongó szívvel gyűlt egybe a f.-baranyai egyházmegye közgyűlése f. évi szept. 13-ára, Harkányba. Már szept. 12-én egybeültek a különböző bizottságok, míg d. u. 2 órakor Szilágyi Dezső gondnok úr is megérkezvén, a gyűlés fontosabb tárgyairól s különösen