Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-09 / 41. szám

a sajátos viszonyainkat uraló két legfőbbről : a lelkészi fízetésrendezéséröl és a vele összefüggő egyházak csoportosításáról tanácskozni gyűltek össze a közgyűlésnek — az előző napon szokatlan nagy számban — megjelent tagjai. A népesedési mozgalomnak — az előre nyomtatásban szétosztott esperesi jelentésből kitetsző —• elijesztő, megdöbbentő adatai, mely szerint egy év lefolyása alatt 843-mal fogyott az egyházmegye amúgy sem nagy népessége, a mely számból a kitérések szomorú rovata 315-öt foglal le a maga számára; valamint az a — szintén az esperesi jelentésből vett-—tudomás, mely szerint egyszerű földmives emberek, az esperes székhelyén 6, 25—26 ref. községbeliek részvétével »a ref. egyházból történt gyakori kilépések megakadályozása és ellensúlyozása tárgyában® népgyűlést tartottak, s a lelkészi állások rendezését a maguk esze és tetszése szerint kisérlették meg elintézni; végre a rendkívüli közgyűlés által kiküldött bizottság — szintén nyomtatásban kiadott — munkálata, mely merész kézzel radikális orvosszert hozott javaslatba, a lelkészi fizetések rendezését a csoportosítás kérdésével hozván kapcsolatba, mely úgy az aggodalmaskodó papság, mint a teherviselő fizető egyháztagok által kedvezően fogadtatott s őket reménynyel teljes várakozással töltötte el: — mondom — érthetővé teszik azt a nagy érdeklődést, mely az elnökségtől le a legkisebbig, a közgyűlés tagjainak érzelmeit uralta. Maga a munkálat a közgyűlés jegyzőkönyve 14-ik száma alatt egész terjedelmében olvasható. Itt annak csak főbb vezérvonásait kívánjuk kiemelni a következőkben. A bizottság végleges és átmeneti, vagyis ideiglenes rendezésre készített javaslatot.-A végleges rendezés a csoportosítás eszméjével kapcsolatban úgy terveztetett, hogy a lelkészi fizetés terhének nagymérvű leszállítása, illetve arányosítása mellett tisztességesen javadalmazott csoportkörök, körlelkészségek keletkezzenek, melyekben a fizetés kulcsa mindenütt egy és ugyanaz legyen. T. i. minden 12 évet meghaladott, mindkét nemű egyháztag után fejenként 2 korona személyes-adó és az egyenes állami adó után fizetendő 10 %• Ennek és a csoportokban már meglevő földek kataszteri s egyéb hasznos jogok jövedelmének kellett volna kitenni a lelkészi fizetést, természetesen, hogy a 2400 korona fizetés-minimum elérhető legyen, két, sőt helyi viszonyok szerint több egyház csoportosítása mellett. Minthogy pedig ez csak lassan, a lelkészi állások üresedése alkalmával lett volna megvalósítható, a bizottság átmenetileg ideiglenes rendezésre is adott javaslatot. Ennek célja más nem lehetett, mint a fizetés terhével való elégedetlenséget, mely a nagymérvű kitérésekben nyi latkozott, csillapítani azzal, hogy ott, a hol az jogosultnak nevezhető, érezhetőleg könnyítve legyen. Ilyen pedig azok sorsa, kik 10 forintnál kevesebb vagy épen semmi egyenes állami adót sem fizetve, mégis 10—15 frt lelkészfizetési terhet viselnek. Ezt vélte a bizottság sürgősen orvoslandónak. Terve az volt, hogy állapíttassék meg a most említett adózók jegyzéke az egész egyházmegye minden egyházában, s vele együtt az eddigi lukma-teher is. A 10—5 forintig fizetők ezután fél lukmát fizessenek, fele pedig megállapítandó kárpótlás alapjául. A kik 5 forinton alul, vagy épen nem fizetnek állami adót, azokra a végleges rendezésnél javasolt űj adó vettetnék ki s a különbözet lenne kárpótlás tárgya. E kárpótlásokat adnák az egyházkerület államsegély és Baldácsy-alap pénztára, az orsz. közalap, illetve az egyetemes konvent s esetleg az állam. Erről előre biztosíttatnunk kell s a javaslat csak úgy léphet életbe. Az előleges tanácskozmányon azonban gondnok úr kifejtette, hogy az adózás módjának ilyetén rendezése a zsinat jogkörébe vág s az egyházi törvény negyedik részében felállított elvekkel ellenkezvén, a közgyűlés imperative nem rendelheti el, hanem az egyes egyházközségek kezdeményezhetik, melyet az egyházi hatóságok bizonyára jó akarattal fogadandnak. A lehangoltság nagy volt annál inkább, mivel az éhes oroszlán már fel volt — megmutatott eleség által — izgatva, s holnapra nagy hallgatóságra kellett számítanunk. így a tanácskozmány belement a fizetés-leengedés veszélyes kísérletébe, mely végzetes lejtő lehet s veszedelmes precedens, mely alapja lesz a 14. sz. alatt hozott határozatnak, melyet egész röviden alább fogunk ismertetni. E kérdéssel együtt esett el a majdnem 25 éves jubileumot megért — itt oly igen indokolt — csoportosítás terve is, mely a jegyzőkönyvben a 63. sz. függelékéül kinyomatott ugyan, azonban — fájdalom! — nem igen bír más, mint akadémikus értékkel. Maga a közgyűlés szeptember 13 -án, pontban 9 órakor nyilt meg, a meddig gondnok űr az ügyekről bőven és alaposan tájékoztatta magát. Meglátszott rajta, hogy a bajoknak nemcsak ismeretével akar bírni, hanem ha lehetséges, orvosszert is szeretne hátrahagyni. Az ülés a nagy ú. n. gyógy-teremben folyt le, mely alig tudta befogadni a nagyszámú hallgatóságot, azonkívül, hogy az egyházak is szokatlan számmal küldték el hivatalos képviselőiket. A gyűlés esperes úr szokott kenetes imájával nyittatott meg, majd az újonnan választott világi tanácsbirák: Varga Nagy István — most már valóságos — királyi táblai biró és Kovács István siklósi aljárásbirő tették le a hivatalos esküt Az esperesi jelentés felolvasottnak tekintetvén, annak alapján gróf Tisza Lajos emlékének áldozott a közgyűlés, majd az új főgondnok-választás eredménye felett való örömének adott jegyzőkönyvi kifejezést; a kegyes adakozóknak pedig (adományok összege 2361 forint, a mult évinél 1432 forinttal több) jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Egyébként az egyház fentartására hozott önkéntes áldozat ez év folyta alatt közmunkában (8 ezer), befolyt egyházi adóban (kivetés, csaknem 10 ezer frt) és nagyobb adakozásokban 20 ezer frtnál többet tett ki; az építkezésekre fordított összegek pedig a 10 ezer forintot meghaladják. A lelkészi karban halálozás nem történt; az üres egyházak közül három töltetett be, mind meghívás útján, mely választások ellen kifogás vagy panasz nem tétetett. A népesedési mozgalom a felmutatott érem másik fele, és pedig a fonákja. A lelkek száma, mely pár évvel előbb a 30 ezeret meghaladta, 28,495-re apadt le, dacára, hogy Pécs csak imént csatoltatott hozzánk 600 lélekszámmal ; így hát 28 ezernél is alább vagyunk már, az előbbihez arányítva. Pusztulunk, veszünk. A mult évinél 843-mal kevesebbet mutat a lélekszám. Hogyis ne, mikor összesen 715 születésünk volt csupán s még szerencse, hogy a halálozás sem ment 707-en felül. De az erkölcsi halál annál dúsabban aratott. Hozzánk csak 23 tért, tőlünk pedig 315, a mult évinél 53-rnal több tért ki s két év vesztesége egy jó egyház népességének számával egyenlő. Felekezetnélküli lett 103, ág. ev. 139. unitárius 46, még róm. kath. is 27. A ki akart, talált martalékot. Szomorú jelei a megnehezedett idők járásának. Azután a közérdekübb tárgyak így intéztettek el: A prot. irodalmi társasági tagsági évi díj a költségvetésbe felvétetett. A borlukma váltságának árát az egyházmegye 8 krajcárban állapította meg literenkint és pedig az adófizető