Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

mondja, hogy a rendes lelkészek szolgálati idejébe a kápláni évek is beszámíttatnak. De összeütközésbe jön akkor az egész §. a joggal és méltányossággal is, mert akkor az következnék, hogy a rendes lelkészek húznák a rövidebbet a káplánok mellett. Míg ugyanis a jeles osztályzatú káplán a 185. §. értelmében negyedosztályú egyházba pályázhat azonnal, Jll-ad osztályba egy, Il-od osztályba két és I. osztályba három évi szolgálat után, addig — ha a 186. §. szolgálati évei rendes lelkészi szolgálati éveket jelentenek — ugyanaz a jeles képesítésű ember, ha pappá lesz, kénytelen volna kápláni éveire, dacára annak, hogy az illető egyházra a minősítést megnyerte, a Ill-ad osztályú egyháznál egy, a 11-od osztályúnál két, az I. osztályúnál három évet rászolgálni. Okoskodásom tehát megint ad absurdum vezet s olyan következtetésre jut a mi semmi esetre sem lehet igaz-Mi az igaz tehát? Én megvallom, hogy nem tudom eldönteni. Eszem s a saját érdekem ugyan a felé hajt, hogy az előbbit tartsam helyesnek; de a 6-ik alinea mindig megzavart s azt semmiképen sem tudom egyeztetni. Már 'most illet-e hát engem I. fokú minősítvénv, vagy nem? Én azt hiszem, hogy igen; de vájjon esperesem, a kinek a minősítési kérdésben véleményt és javaslatot kell adnia, ha nagyon törvényrágó s ha talán irántam nem is viseltetik valami nagy jóindulattal, nem kapaszkodhatik-e bele a 186. §. 6-ik alineájába s nem magyarázhatja-e annak alapján a »szolgálati évet« rendes-lelkészi szolgálati évnek s nem üthet-e el az I. fokú minősítéstől? Ezt szeretném én tudni s kérem igen tisztelt Szerkesztő urat, hogy feltett kérdésre szíveskedjék a »szerkesztői üzenetek* közt választ adni. Maradtam stb. Eyy falusi lelkész. * * * Közöltük a levelet és pedig azért, mert a kért szerkesztői választ magunk sem tudjuk megadni. Mi magunk is elolvastuk a kérdéses törvénypontokat, megtettük az összehasonlítást, de ugyanazon ellenmondásokra jutottunk, mint a levélíró. A kérdésre tehát magunk sem tudván megfelelni, mint nyílt kérdést bocsátjuk olvasóink s a nálunk tudósabbak, különösen pedig a törvény megalkotói elé s arra kérjük őket, hogy törvényünk e vitális, de homályos pontját necsak a falusi lelkész, hanem a mi számunkra s mindenki számára is szíveskedjenek megmagyarázni. A Szerkesztő. IRODALOM. ** A Szalay-Baróti-féle »Magyar Nemzet Története « legutóbb megjelent 76-ik füzete II. Lipótnak és I. Ferencnek korát írja meg dr. Szalay József után Dr. Baróti Lajos átdolgozásában. A füzetet díszíti két műmelléklet: II. Lipót koronázási díszben és Eleonora császárné arcképe. A szövegbe nyomott illusztrációk: Tököly Száva arcképe, II. Lipót koronázási emlékérme, az 1791. X. t.-c. facsimiléje, II. Lipót aláírása, XVI. Lajos és családja, II. Lipót családja körében, I. Ferenc megkoronáz -tatása, I. Ferenc koronázási emlékérme, Gobenz Károly gróf arcképe és Thugut Ferenc arcképe. A nagyszabású mű egyes füzetei Lampel Róbertnél kaphatók. Egy füzet ára 30 kr. ** A Magyar írók élete és munkái c. nagybecsű munka 14. kötetének 1-ső (47-ik) füzete megjelent Szinnyei József szerkesztésében s adja a Kende—Keszler nevek közé eső magyar írók életét ís műveinek jegyzékét. E füzet is gazdag prot. írókban, a kik közül csak úgy futólag is felemlíthetjük Kenessey Bélát, Kerekes Ferencet, id. Kerekes Józsefet, Kérészi Barnát, Keresztes Józsefet, Kerekes Máté református püspököt, Keresztesi Józsefet, Keresztúri Bálintot és Pált, Kerkapoly Károlyt, Keserűi Dajka János püspököt. A mű egyes füzetei 50 krért kaphatók. ** A magyar nép múltja és jelene. Benedek e nagy jubiláris munkájának most megjelent 6-ik füzetében, főleg az 1437-ben kitört parasztlázadással foglalkozik. Az új adatok egész halmazával magyarázza és fejtegeti azokat az okokat, melyek a népet arra bírták, hogy fegyverrel próbálja igazát kiküzdeni. Nagy művészettel és írói ügyességgel oldotta meg a feladatot, hogy a legszigorúbb tudományos kritikát gyakorolva és minden új adatot felhasználva, mégis érdekes maradjon és mindvégig élvezetes olvasmányt adjon. E füzet azonkívül újabb bizonysága Benedek történetírói tárgyilagosságának, mert bár méltányolja az okokat, melyek a népet, zendúlésre birták, bár igazán meghatóan festi a szegény, zaklatott, az adók terhe alatt roskadozó erdélyi jobbágyság helyzetét : mégsem ragadtatja magát túlzásokra és a nép iránt érzett minden szeretete mellett is higgadtan ítéli meg annak hibáit is. Óvakodik az egyoldalúságtól és a nép helyzetét rajzolván, belevilágít a kor egyéb társadalmi és politikai viszonyaiba is, úgy hogy a magyar nép története mellett, folyton szemünk előtt tartja a magyar nemzet históriáját is. A kettő kiegészíti és magyarázza egymást. A'nagyszabású munkának az Athcnaeum kiadásában megjelenő egyes füzetei 30 krajcárba kerülnek. ** Széli Kálmán nagyszalontai lelkész és esperes esketési beszédét, a melyet ifjabb Tisza Kálmán grót és Keglevich Erzsébet grófnő egybekelésekor tartott 1897. július 10-én Budapesten a kálvintéri templomban, pompás díszkötésben nyomatta ki a Tisza-család. A munka külső kiállítása a Franklin-Társulat nyomdáját dicséri, belső tartalma pedig a kitűnő szónoknak ismert szerzőt, ki esketési beszédében és utó imájában itt is megmutatta, hogy miként lehet röviden, minden hangzatos frázis nélkül szépen, szívhez szólóan beszélni. A munka úgylátszik csak a családtagok számára nyomatott ki, kedves emlékéül a nagy napnak.