Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

EGYHÁZ. Lelkészek fizetésemelése. Szatmár szab. kir. város elhatározta, hogy az összes ott lévő felekezetek lelkészeinek javadalmazását az eddigi 600 írtról 1200 frtra emeli fel. E határozatot a belügyminiszter is jóvá hagyta, minélfogva f. évi január 1-től a szatmári ev. ref. lelkészek a várostól 1200 frt fizetést élveznek. Vajha más városok is követnék Szatmár példáját. (J.) Az ó-budai ref. egyház 1897. évi kimutatását vettük. mely szerint a gyülekezet lélekszáma 1606 ; született 1897-ben 58, meghalt, 31, eskettetett 16 pár, konfirmáltatott 33, hozzánk áttért 2, kitért 3. Az egyház összes bevételei 5241 frt 05 krt tettek ki, míg a kiadás 3579 frt 38 krra rúgott. Pénztármaradvány 1661 frt 67 kr. Vagyon 1794 frt 07 kr., mely az 1896-iki állapottal szemben 102 frt 58 kr. apadást mutat. A békésbánáti ev. ref. egyházmegye beküldötte hozzánk lelkészi nyugdíjintézete alapszabályait. Az egyházmegye megelőzte nyugdíjintézete szervezésével az egyetemes egyházat; vajha az egyetemes egyház is napirendre tűzné már e fontos ügyet. Az alapszabályok szerint az intézet 1898. május 1-én lép életbe. Az alföldi népes ref. gyülekezetekben most történt meg a részleges tisztújítás. Főgondnokokat választottak és a kisorsolt presbyterek helyeit töltötték be. Természetesen ez nem ment erős agitáció és küzdelem nélkül. Sajnos, sok helyen ádáz politikai párttusák dúltak és forgatták fel az egyház nyugalmát. A tudósításokból Ítélve legszenvedélvesebben folyt a pártharc Hajdú-Böszörményben., de Karcagon, sőt — mint írtuk — Debrecenben is felütötte fejét a politika, ez a százfejű hydra, mely egyik veszedelmes akadálya az egyházak békés fejlődésének. Az izgatottság a megejtett választások után sem csillapult le. A kisebbségben maradt párt, úgy Debreczenben, mint Böszörményben és Karcagon óvást, illetőleg ,'fölebbezést jelentett be a választás ellen. A monostorpályii kisebb egyház híveinek egy része sincs megelégedve a presbyterválasztássál,' megfölebbezte tehát azt s a fölebbezők azzal fenyegetőznek, hogy ha felsőbb helyről elutasítják őket; áttérnek a lutheránus vallásra. Mindezek szomorú jelek. (J.) ISKOLA. Az iskolai vakáció szabályozása. Az iskolai karácsonyi és húsvéti szünetek tartama eddig igen eltérő volt s előfordult, hogy a vidéken egyes iskoláknál egy-két hét vakáció is volt, míg a fővárosban csak néhány nap volt az ünnepi szünet. Ezt az aránytalanságot megszünteti a kultuszminiszter 70,680/97. sz. alatt kiadott rendelete, mely kimondja, hogy a fővárosban és vidéken a felső kereskedelmi-, az állami és községi elemi felső nép-és polgári iskolákban, a tanítóképzőkben és az állami középiskolákban a karácsonyi'szünet december 24-től január 2-ig, a húsvéti pedig virágvasárnaptői a reá következő hét keddi napjáig tart. A közoktatásügyi minisztérium, mely eddigelé egy bérházban szorongott s melynek helyiségei épen nem voltak méltók a kulturát és szépművészetet irányító minisztériumhoz, a mint olvassuk, nemsokára saját palotával fog rendelkezni. A minisztériumban már elhatározott dolog az új, méltó helyiség felépítése, a melynek helyéül a kultuszminiszter az Uj-épület lerombolása által felszabadulandó telkek egyikét foglalta le. A tanárok magántanítása ügyében a kultuszminiszter szigorú rendeletet adott ki, a mint a napilapokból értesülünk. Köriratában ugyanis megtiltja, hogy a tanárok a vezetésük alatt álló növendékeket privát, tanításban részesíthessék. A minisztert ez intézkedésre, a mint a lapokból értesülünk, az bírta rá, hogy sok fővárosi és vidéki gimnáziumnál túlságba ment a privátázás. A rendelethez autonomikus szempontból még nem szólhatunk, mivel a rendeletet magát nem láttuk s tudomásunk szerint még egyházi főhatóságunkhoz le nem érkezett, sem a hivatalos lap még nem közölte. így most csak registráljuk a hírt; ha majd a rendelet egyházi főhatóságunkkal közöltetik, mi is hozzá szólunk. Az 1891 évi XLIII. t.-c. 14. §-ának, valamint az 1875. évi XXXIt. t.-c. 28. §-ának alkalmazására vonatkozólag a kultuszminiszter 1897. évi 82,364. sz. a. azon elvi jelentőségű határozatot hozta, hogy oly tanerők terhére, a kik az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézetbe az 1891. évi XLIII. t.-c életbe lépése után, mindazonáltal szolgálati idejükre nézve visszahatólag az 1892. évi január hó 1-ét megelőző időre vétettek fel, az alappal szemben teljesítendő kötelezettségeik az 1891. évi XLIII. t.-c. szerint, vagyis az 1892. év előtti időre is, a felvétel időpontjában élvezett beszámítható javadalmaik után rovassanak ki. Ugyancsak kimondta a miniszter, hogy a midőn az ideiglenesen és kisebb fizetéssel alkalmazott tanerő magasabb fizetéssel véglegesítetvén, az 1891. évi XLIII. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 1892. évi 37,290. sz. Utasítás értelmében ideiglenes szolgálatának beszámításával a nyugdíjintézetbe már felvehető, reá felvétele alkalmával az 1875. XXXII. t.-c. 28. §-a szerint fizetendő járulékok nem a két fizetés közötti különbözet 50%-ával rovandók ki, hanem csak a magasabb^fizetés 5°/0

-ával, mert az ideiglenes tanítónak a megkívánt kellékek után történt véglegesítése ilyen esetekben reá nézve tulajdonképen az első tanítói alkalmazás s így ezen javadalomváltozás előlépésnek nem tekinthető. Az iskolák neve. Az országos középiskolai tanáregyesület választmányához azt az indítványt terjesztette legutóbb Bozóhy Endre tanár, hogy hasson oda az egyesület, hogy a főváros középiskolái a millennium emlékére nemzeti történetünk s irodalmunk nagy alakjainak nevéről neveztessenek el, mert a mostani kerületek szerinti elnevezés, különösen, ha a kerületek számában változás történik, sok zavarra és összetévesztésre adhatna okot. Az indítvány kiemeli, hogy királyuuk tíz dicső nevet talált a