Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-05-22 / 21. szám

kiadja népe számára a »Reformationsbüchlein« című művét, melyben az egész hitjavítást dióhéjban foglalta össze. 1543-ik évi karácsony 3-ik ünnepnapján Brassó tanácsa és polgársága megesküdtek, hogy a Reformationsbüchlein-ban vallott hitelveket ők is elfogadják és készek értök élni] és halni. Luther és Melanchton egészen helyeselték az új egyházrendet, mely csakhamar egész Erdélyországban elfogadásra talált. De Szapolyai János özvegyének, Izabellának hatalmas tanácsosa, Martinuzzi, halált esküdött Honterusnak és új tanának. Honterus Gyulafehérvárra az országgyűlés elé idéztetett. A brassóiak féltették Honterust, azért Fuchs János a város birája állott helyt érte és védekezésének előadása által oly hatást idézett elő, hogy az egész országgyűlés, Izabellát sem véve ki, helyeselte az új tant. Működése megkoronázását akkor nyerte meg Honterus, mikor brassói lelkészszé választatott 1544-ben április 22-én. A brassói iskolarend és az annak alapján kifejlett Honterus-iskola, a nagy könyvtár létesítése és a »Kirchenbuch für die Seelsorger und Kirchendiener« című müve, voltak hitjavító fáradozásaink utolsó nagy becsű gyümölcsei. Kár, hogy halála váratlanul és korán következett be. Meghalt életének 51-ik évében, 1549. évi január 23-án. Morres Wilhelm ezen érdekesen megírt kis művecskéje négy illusztratióval van díszesítve. Illusztrációi: Brassó, Honterus nyomdája, Eskü a Reformationsbüchleinra; Gyulafehérvári országgyűlés. A könyvecske ára 15 kr. és Zeidner könyvkereskedésében Brassóban kapható. Weber Samu. BELFÖLD. A kispesti ev. ref. templom felavatása. »Magasztaljátok az Urat, mert nagy dolgokat cselekedett az ő népével!« Három évtizeddel ezelőtt e község területe még kopár, sivatag pusztaság volt, melynek lelket fárasztó egyhangúságát, testet ölő kietlenségét alig-alig enyhítette egy-egy tenyérnyi, az első nyári napsugarak által kiégetett pázsit; mintha Attilának a Kelenföldre vonuló százezernyi serege, a Csepelszigetre pihenni térő Árpádnak, a magyarok első fejedelmének diadalittas, daliás vitézei nyomában s a három császár Napoleon-verő hadseregének pihenő helyéről a mezők virágai, a zöldelő fűszál is örökre elpusztultak volna! Dicséret, dicsőség, tisztelet és hálaadás a teremtő Istennek, ki nemcsak újból fakasztotta a száz meg százezernyi hadi mén [által avarrá taposott rónán a mezők virágait, de ott, e virágokban, a szabad természetben való gyönyörködésre, az ő műveinek, az ő irgalmának magasztalására egy, jelenleg 16 ezer lélek által lakott, rohamosan fejlődő s virágzó községet hivott a pusztaságból elő. Kitöltötte az Ő Szentlelkét a népre, az ő szent Fiának örökigazságú, üdvözítő tanait az evang. reform, vallást követő gyermekeire, hogy érezzék szivükben, melyek az ő békességükre valók, s gyülekezetet alkotva, nagy szegénységük dacára, erejüket messze felülmúló áldozatokkal is hajlékot építsenek az ő Uroknak, Istenöknek dicsőségére, magasztalására. E néhány sorból, melyet egy, a templomavatásra készített kis füzetből vettem ki, megismerjük Kispestet s . annak ref. vallású közönségét, mely 14 évi lankadatlan küzdelem után az elébe tűzött célt megvalósította. 21,000 forinttal készült szép temploma f. hó 15-én felavattatott, hogy abban a csüggedők reménységet, hitet, vigasztalást, békét és megnyugtatást találjanak. A templomavatás nemcsak a ref. hívek, hanem egész Kispest lakosságának örömünnepe volt. Talpon volt az egész község, s valóban ünnepi díszben ragyogott. Zászlók a házakon, diadalkapuk, melyek egyike a >Szeretet Püspök«, másika a kispesti ref. hívek védnöknője: Br. Dániel Ernőné Cséry Szeréna úrnő tiszteletére emeltetett. A községi elöljáróság kocsiban s 20—25 lovaslegény ment a fővárosból jövő védnöknő, s az ő kíséretében volt Csíky Kálmánné úrnő, és a lelkészi kar elé. A templom elé érve, a hol két sorban az iskolás gyermekek, rendőrök és tűzoltók állottak, Török József fogadta lelkes szép beszéddel a vendégeket, a kiknek a szépen feldíszített templomba való bevonulásuk után megkezdődött az igazán lélekemelő ünnepély. A kispesti dalárda Hackl Lajos budapesti zenetanár vezetése alatt a Hymnust, a gyülekezet pedig a 233. dicséretet énekelte, melyeknek elhangzása után Szász Károly püspök úr lépett a szószékbe, kérve az áldások osztogatóját, a kegyelemnek és szeretetnek Istenét, hogy áraszsza ki áldását a templomra, a gyülekezetre, a községre, a hazára és annak felkent királyára. A zsúfolásig megtelt templomban mindenki érezte az imádság felemelő és erősítő hatását, mindnyájan éreztük, hogy Az ima, ha szívből fakad, Vigaszt, áldást hint reánk. Kihez küldjük, meghallgatja, Mert Ő szerető Atyánk. Ezután Török József prédikált, lelkes szavakkal festve a nap jelentőségét, a mely az úrnak kedves napja leend a kispesti reformátusokra nézve mind az időknek végéig, a mely nap záloga az isteni szeretetnek, pecsétje az Istenben vetett törhetlen hitnek és hűségnek. Utána Haypál Benő budai lelkész tartott imádságot, majd a dalárda és a gyülekezet éneke után Papp Károly budapesti lelkész úr lépett az úr asztalához, buzdítva, lelkesítve a híveket a Krisztus keresésére, igaz bűnbánatra, az úr házának buzgó látogatására. Az úrvacsorát a gyülekezetnek templomban levő tagjai mind fölvették, köztük br. Dániel Ernőné, Csiky Kálmánné úrnők, Szilassy Aladár pénzügyi biró, a ki mindenütt ott van, a hol Istenről, a Krisztusról, a vallás és egyház javának előmozdításáról van szó; továbbá Tóth József pestmegyei tanfelügyelő, a kinek egyházias, vallásos érzületéből folyó cselekedetei nem szorulnak dicséretre. Míg a templomban az istentisztelet folyt, a tem-