Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

Példával bizonyítok. A, ki mint segédlelkész (»jeles« osztályzat és 5 évi szolgálat alapján), a 185. §. értelmében I-ső fokú minősítést nyert, — bár III-ad osztályú egyházba választatott rendes lelkésznek: — I-ső fokú minősítettségét nem veszíti el s mint ilyen egy évi rendes lelkészi szolgálat után is megválasztható I-ső osztályú egyházba, a 186. §. 6. alineája alapján. Ellenben fi, ki mint segédlelkész (»elégséges« osztályzat és nyolc évi szolgálat alapján), a 185. §. értelmében ll-od fokú minősítést nyert: Il-od osztályú egyházba rendes lelkészszé választatván, csakis öt évi rendes lelkészi szolgálat által nyerhet I-ső fokú minősítést; mert az ő, segédlelkészségben eltöltött szolgálati ideje, a 185. §. értelmében, nem számítható be I-ső osztályú egyháznál a rendes lelkészi szolgálati időbe. Ha már ilyen értelmezéssel alkalmazzuk a lelkészminősítési törvényt, nem fogjuk azt sem homályosnak, sem egyes rendelkezéseiben ellenmondónak találni. így értelmezte és alkalmazta azt a tiszántúli ev. ref. egyházkerület már több előfordult esetben. Nagy-Szalontán, 1898. január 27. Széli Kálmán. II. Nagy tiszteletű Szerkesztő úr! Kapcsolatban azzal a levéllel, mely nagybecsű lapja f. évi 4-ik számában jelent meg s melyben »egy falusi lelkész* a miatt panaszolkodik, hogy a lelkészi minősítést szabályozó törvénypontok között sok fejtörés után se tud eligazodni, van szerencsém — kegyes engedelmével — szerény nézeteimet becses rendelkezése alá bocsátani a következőkben: Elsőben is a vonatkozó törvények alapján ki kell jelentenem, hogy a fölvetett kérdés megfejtése semmi fejtöréssel nem jár s hogy a levélíró lelkész minősítési fokozata, kellő distingválás után, minden kétségen felül áll. És pedig az eredmény az, hogy a levélíró lelkész nem I-ső, hanem II-ik osztályú egyház lelkészi állomására bír ez idő szerint pályázati jogosultsággal. Állításom igazolására legyen szabad a következőket felhoznom. Az illető, elégséges osztályzatú bizonyítványokkal rendelkező lelkésznek két kápláni és három rendes lelkészi szolgálati éve van. Lássuk most már: milyen minősítési fokozatot állapít meg számára a vonatkozó törvény 185. és 186. §-a ? A 185. §. 4. pontja szerint »I. osztályú egyházba csak jeles vagy jó osztályzatú segédlelkészek választhatók«. Ebből egészen világos, hogy az olyan segédlelkész, a ki elégséges osztályzatú bizonyítványokkal rendelkezik, s ilyen volt a levél írója is — ilyen minőségben — bármeddig hivataloskodik is: I. osztályú egyházba egyátalán nem pályázhat. Ne feledjük itt el, hogy a törvényt ez idő szerint csak magyarázzuk, de nem bíráljuk. Nem tartozik tehát ide: vitatni azt, hogy vájjon az elégséges osztályzatú segédlelkészekkel szemben méltányosan bántak-e el törvényeink akkor, midőn rájuk nézve ily minőségükben az I. osztályú egyházba való pályázhatást egyszersmindenkorra lehetetlenné tették, — arra szorítkozván csupán, hogy ezt a legfelsőbb minősítési fokot öt évi rendes lelkészi szolgálat után érjék el? Most csak a fennálló törvény egyenes rendelkezését kell figyelembe vennünk! Ez alapon pedig — ajnint kimutattuk — és most ismét hangsúlyozzuk, elégséges osztályzatú segédlelkészek az I. osztályú egyházba való pályázhatásból teljesen ki vannak zárva. Lássuk most a 186. § t, mely a rendes lelkészek minősítését szabályozza. A 4-ik pontban világosan ki van mondva, hogy azon rendes lelkészek, kik elégséges osztályzattal tették le képesítő vizsgálataikat, I. osztályú egyházba öt évi szolgálat után választhatók meg. Nos, a levél írójának öt évi szolgálata van. Igen, de az ötből két kápláni év van olyan, mely az I. osztályú egyházba való pályázhatásnál, még ha megtízszerezzük se numerái. Mert bár igaz, hogy a 186, §. 6-ik pontja szerint »a rendes lelkészek szolgálati idejébe a segédlelkészi minőségben eltöltött, idő is beszámíttatik*, csakhogy ennek a reményteljes 6-ik pontnak van egy baljóslatú záradéka, mely így hangzik: »beszámíttatik a 185. §. értelmében*. Minthogy pedig a 185. §., fentebb kimutatott világos értelme szerint, elégséges osztályzatú segédlelkészek ily minőségükben I-ső osztályú egyházra egyáltalán nem reflektálhatnak, — így, ha rendes lelkészek lesznek is: be kell várniok az öt évi szolgálati időt, mert rájok nézve a kápláni évek I-ső osztályú egyházba való pályázásnál egyáltálán nem számítanak, hanem azok legfeljebb a Il-ik osztályú egyházba való pályázhatásnál jöhetnek és jönnek is kombinációba. Igenis jöhetnek és jönnek azért, mert a Il-ik osztályú egyház lelkészi állomására már nemcsak a jeles vagy jó, hanem az elégséges osztályzatú segédlelkészek is pályázhatnak, azzal a különbséggel csupán, hogy ezeknek több szolgálati évet kell felmutatniok. Itt már a kápláni évek igenis beszámíthatók a rendes lelkészi szolgálati időbe, — mert egyik is, másik is képesítő erővel bír, s így, mint egyenlő érvényűek — összeadhatók. A miből megint az következik, hogy a levél írójának két kápláni s három rendes lelkészi szolgálati éve lévén: — már egy évvel előbb jogot nyert II-ik osztályú egyházba való pályázhatásra, miután a 186. §. szerint elégséges osztályzatú rendes lelkészek négy évi szolgálat után választhatók Il-ik osztályú egyházba. Van tehát a levél írójának már egy fölös szolgálati éve is, a mi azonban nem azt teszi, hogy azt beszámítva, talán I-ső osztályú egyházba is jogosult pályázni; mert mint fentebb kimutattuk, I-ső osztályú egyházba való pályázhatásnál az elégséges osztályzatú segédlelkészek szolgálati évei egyszerűen semmiseknek tekintetnek, miután azoknak minősítő erőt a törvény nem tulajdonít. E szerint a levélírójának ma is csak II-ik osztályú egyházba van joga pályázni, dacára annak, hogy e jogot már tavaly megnyerte. Ellenben I-ső osztályú egyházba még csak két év múlva pályázhatik, és így, ha előbb próbálná kivenni lelkészi minősítvényét, az I-ső fokú minősítéstől bizony elüttetnék. Még csak betűrágás, vagy rosz akarat se kellene hozzá, hanem igenis elüttetnék a törvény alapján, melyet a míg fennáll, respektálnunk kell! Ennyit röviden a fölvetett kérdés érdemét tekintve. Van azonban még a 186. §-nak egy pontja, az 5-ik, mely a levélíró lelkész fentebb megindokolt minősítési fokozatát ugyan legkevésbbé sem alterálja, de a mely a levélírót zavarba ejtette s nem tudta azt a §. többi rendelkezéseivel összeegyeztetni. Az ominosus pont így hangzik : »a ki segédlelkészi szolgálata alatt a 185. §. értelmében valamely minősítési fokot elért, azt rendes lelkészszé választatva, abban az esetben se veszti el, ha a jelen §. szabványai szerint őt az még meg nem illetné«. Ez volna hát az a homályos pont, melynek nincs értelme ? Én részemről teljesen értem azt. Igazolásomul álljon itt egy példa : N. N. segédlelkész jeles osztályzatú bizonyítványokkal rendelkezik, szolgálati éve 5-re terjed, s így elérte azt a minősítési fokot, melylyel I-ső osztályú egyházba pályázhatik Mint ilyen választatik meg rendes lelkészül egy I-ső osztályú egyházba, hol azonban csak