Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

játékot, olvasmányt és 70 egy-egy öltözetet. Végre dec. 30-án az V. ker. szükséglakásban kerestük fel egy kis karácsonyfával kis pártfogoltjainkat s 30 gyermeket ruháztunk fel, ugyanannyi kapott szinte ennivalót, játékot és olvasmányt. Használt és új ruhaneműekben a mult évben kaptunk: 788 drbot, ezenkívül egyesületünk tagjai 430 drb új ruhát szabtak ki és részint meg is varrtuk. A fiú ruhákat azonban, mint más években is, szegény segélyezendő varrónők által készíttettük meg pénzért. Terményekben is több adomány érkezett, nevezetesen főzelékfélék, mint bab, krumpli és borsó, a melyek az alábbi kimutatásban vannak részletezve; de e helyt is kiemeljük, hogy szegényeink gyámolításánál az ilyenféle adományok, kivált e mostani drága időkben, különösen becsesek, és épen ezért az érdeklődőket nagyon kérjük, hogy a kik tehetik, ily adományokkal is gyámolítsanak. Ezenfelül tisztelt elnöknénk 1000 példányban egy kedves karácsonyi csevegést bocsátott magyar fordításban rendelkezésünkre, melyből úgy a gyermekek, mint a nagyok kaptak 1—1 példányt. Miután még néhány 100 példányunk van s e kis alkalmi müvet bárki is élvezettel olvashatja, felemlítem, hogy egyesületünk javára 10 krért árúba bocsátjuk; gyermekek részére, 50 példányon felüli megrendelésnél fele áron. Fel kell még említenem, hogy az egyesület énekkara az idén is működött és élvezetesebbekké tette teaestélyeinket. A lefolyt egyesületi éven át összesen 1194 szegényt segélyeztünk, még pedig 203 család kapott évközben ruhát, élelmiszereket, vagy kenyeret (1907 kg. kenyeret osztottunk ki); hét személy részesült pedig állandóan havi pénzsegélyben; állást kereső, munkaképes szegényeink közül a mult évben 15-öt juttattunk állásra s ezzel önfentartásra ; 10 árvát neveltünk, még pedig négyet Török-Szent-Miklóson, az ottani szeretetházban, kettőt a ref. német 1. egyház Bethesda melletti árvaházában, négy árva gyermekért pedig rendes havi nevelési segélyt fizettünk hozzátartozóiknak. Karácsonykor rendezett ünnepélyeinken, a fent nevezetteken felül, kapott 78 felnőtt és körülbelül 265 gyermek meleg ruhát és 713 gyermek ajándékot. Meg kell még említeni, hogy a tavalyi Évkönyvben kifejezett remény a fiók-egyesületek tekintetében csak részben teljesült, a mennyiben eddig csak is a budai fiók-egyesület létesült, a melynek külön jelentése az idei Évkönyvben olvasható. A Kolozsvártt megindult munka, fenforgó külön viszonyok folytán, azelmult évben, sajnos, szünetelt, Tamásiból, D. Misley Sándorné úrhölgy elköltözvén, a megkezdett munka abban maradt; Ő azonban nem maradt tétlen és alig érve új rendeltetési helyére, Veszprémbe: ott nyitott vasárnapi iskolát, mely több sikerrel kecsegteti, mert már karácsonykor 120 növendéket ajándékozott meg vallásos iratokkal és ennivalókkal és 11 szegény családhoz külön vitt lakásukra kis karácsonyfákat, a gyermekeket ruhákkal, játékokkal és ennivalókkal ajándékozva meg. Végül engedjék meg, hogy midőn rövid visszapillantással a lefolyt év eseményeiről beszámoltam, azzal az óhajjal fejezzem be jelentésemet, hogy egy újabb munkaév előtt állva, Isten áldását kérjük további működésünkre, kérve az Urat, támaszszon mentül nagyobb számban hív és odaadó munkásokat kedves hazánkban, országának terjesztésére, hogy mentül többen hallhassuk szivünk, lelkünk mélyéből e buzdító szózatot: »Jól vagyon jámbor és hív szolgám, a kevésen hív voltál, többre bízlak ezután*. Mert nem szabad felednünk, hogy »Az aratásra való gabona bizony hogy sok, de az arató kevés. Kérjük azért az aratásnak Urát, hogy bocsásson ki aratókat az ő gabonájának aratására«. Dessewffy Emma, egyesületi titkár. BELFÖLD. A lelkészminősítési törvény kérdéséhez. i. Tisztelt Szerkesztő úr! Becses lapjának f. é. 4-ik számában »Levél a szerkesztőhöz* cím alatt »Egy falusi lelkész « aggodalmát fejezi ki, hogyan kell magyarázni egyházi törvényünknek a lelkészi minősítésre vonatkozó 185. és 186. §-ait, különösen ezen utóbbinak 6. és 7. alineáját, melyet a minősítési törvény fentebbi rendelkezéseivel ellenmondónak tart s megérteni nem képes. Ezen aggodalmat alatti soraiban, maga Szerkesztő úr is osztja s az egyházi törvény vonatkozó rendelkezését homályosnak nyilvánítja. Az én felfogásom és meggyőződésem szerint, egyházi törvényünknek a lelkészek minősítésére vonatkozó része, jelen alakjában is határozott és világos, — csak tárgyilagosan és a törvényben határozottan kifejezett rendelkezés (expressis verbis) értelmében alkalmazzuk azt. Ugyanis a 185. §. a segédlelkészek, a 186. §. öt első alineája a rendes lelkészek minősítését határozza meg, tisztán és világosan; a 186. §. 6. alineája a segédlelkészeknek; a 185. §. értelmében szerzett jogát biztosítja: a 186. §. 7. alineája pedig azt határozza meg, hogy a segédlelkészeknek ezen szerzett joga mimódon biztosíttatik ? A 186. §. 6. alineájára szükség van azért, mert az egyházi törvény a lelkészi pályára lépőknek egyfelől képesítő vizsgálataik által igazolt képzettségét, másfelől szolgálatuk által megszerzett gyakorlati működését elismerni, méltányolni akarja. És ezt oly módon teszi, hogy a ki segédlelkészi szolgálata alatt, a 185. §. értelmében (képesítő vizsgálatain nyert érdemfokozata és szolgálati ideje által) valamely minősítési fokot elért, azt a minősítési fokot abban az esetben sem veszti el, ha rendes lelkészszé választatván, őt, mint rendes lelkészt, a 185. §. öt első alineája szerint, ezen minősítési fok még nem illetné is meg. De viszont a segédlelkészi minőségben eltöltött idő a rendes lelkészek szolgálati idejébe csakis a 185. §. értelmében számíttatik be. Kétségtelen tehát, hogy a segédlelkészi szolgálat beszámításának csak azon esetben és azon korlátok között van helye, a melyekben és a melyek között, a 185. §. értelmében, maga a segédlelkészi szolgálat is, az illető lelkészi állomásra való minősítést eredményezi. Vagyis az olyan rendes lelkészek, kik például az I-ső fokú minősítést, a 185. §. értelmében, kizárólag segédlelkészi szolgálat útján is megszerezhették volna: minősítetteknek tekintendők azon esetben is, midőn rendes lelkészi szolgálatuk nem éri el a 186. §. 4. alineájában megállapított időtartamot, a mennyiben rendes és segédlelkészi szolgálatuk együttvéve a 185. § ban megállapított mértéket megüti. Ellenben az oly segédlelkészi szolgálat, mely az I-sŐ fokú minősítést az illető egyénre nézve soha meg nem állapítaná (»elégséges« osztályzattal bíró segédlelkész I-ső osztályú egyházba), a 185. §. értelmében egyáltalában be nem számítható a rendes lelkészi szolgálati időbe.