Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-25 / 52. szám

Hogy e telepeken s községekben egyházunk tagjai is nem kevés számmal vannak, az természetes, ha tudjuk, hogy lakói nagy részben református vidékekről bevándorolt emberekből állanak. Lehet, hogy ott, a honnan bevándoroltak, egyéb terhek mellett az egyház 'terhei is nyomták az illetőket, s talán ez is volt költözködésük egyik oka; de az ember hasztalan küzd lelke szükségei ellen, — a lelki éhség és szomjúság elkiséri őt oda is, a hol talán megtalálta testi éhsége és szomjúsága megelégíttetésért s lelke a vallás erősítését és vigasztalását nem sokáig tudja nélkülözni. Az emberi léleknek ez örök szüksége teremtette meg ez új telepek református vallású lakói közt is azokat a mozgalmakat, a melyek arra irányulnak, hogy egyházakká szervezkedjenek s hozzá juthassanak az Isten igéjének hallhatásához. így Újpest sok évi küzdelem után pár évvel ezelőtt anyásíttatott. Kispest, melynek templomát ez évben avatták föl s anyásítása már bevégzett tény, most forr és buzgólkodik, hogy a közel jövőben magának papot válaszszon. Rákosfalva az idén tette meg a lépéseket arra, hogy az Isten igéje közöttük állandóan is hangoztassék. Erzsébetfalva pedig a napokban adott kifejezést azon vágyának, hogy önálló anyaegyházzá legyen. »Nem repes lelketek, Egyházatokat szerető olvasóim, midőn a sorokat olvassátok? Mi okon vádoljátok korunkat vallástalansággal ? Hát nem megragadó példái ezek a vallásos buzgóságnak, az egyháziasságnak? Pedig tudjátok-e, miféle emberekből állanak e községek lakosai ? Talán kettő sincs köztük, ki az ősökről öröklött vagyonból uraskodnék; munkás az mind, ki mint szerény hivatalnok, ki mint kereskedő, iparos, majoros, vagy épen napszámos, kitartó szorgalommal, becsületes, de nehéz munkával keresi a maga és családja számára a kenyeret. A maguk szorgalmával keresték és keresik ezek azokat a krajcárokat, forintokat, melyeket az Úr oltárára vittek és visznek áldozatul?* (Farkas J. A pesti ref. egyház története. 338. 1.) Bizony szép, lelket emelő dolgok ezek; óh de a fény mellett ott van az árny is; a jóravaló törekvés mellett az annak megvalósulását gátló nehézségek is. A buzgólkodók mellett ott vannak legelső sorban is azok, a kik vagy a vallástalan nevelés, vagy a világ szerelme miatt a vallással s az isteni dolgokkal mitsem törődnek, s a kik a nemes cél érdekében való áldozatra rá nem bírhatók, bár egyházunk tagjainak vallják is magokat különben. Ezeket a hitetlen, vagy önző embereket csak a nemes példa s az evangéliumnak titkon működő kovásza változtathatja valamikor hivő s áldozatkész leikekké. Óh de, még a hivő és buzgólkodó lelkek előtt is nagy nehézségek állanak. Egyházat fundálni, igehirdetőt tartani, az egyházi anyagi kérdéseket megoldani, pénz nélkül nem lehet; az a pénz pedig nem igen van bőven azok erszényében, a kiknek lelke telve van jóindulattal. A mindennapi élet feltétlenül megköveteli a magáét és a mikor csak annyi van, a mennyi a testi elet fentartására elég: nehéz dolog áldozni, még ha olyan igen szeretnénk is. E nehézségek egész természetesen vonják magok után, hogy a Pest körüli új telepek és községek, lelki szükségeik kielégíttetése s gyenge anyagi erejök támogatása végett a hozzájok legközelebb eső nagy pesti refor mátus egyházhoz folyamodnak. És a pesti ref. egyház, bár magának is elég gondot okoz hívei fokozódó lelki szükségének kielégítése s bár az anyagiakban maga sem erős : lel is vette és veszi a hozzá folyamodók gondját. Kiküldi hozzájuk vallástanárait, segédlelkészeit az evangélium hirdetésére; anyagi támogatásban is részesiti őket, segítséget adván a hitoktatók fizetésére, vagy pedig azok fizetését teljesen magára vállalva, s ott áll mellettök tanácsolva, biztatva, bátorítva, hogy elvégre az önállóságra eljuttassa őket. Ilyen önállóságra jut már rövid idő alatt Kőbánya és Kispest, s az önállóságra törekvők közé sorakozott a legújabban Erzsébeffalva is. Ennek az új telepnek egyházi történetét ekképen vázolja Farkas József a pesti ref. egyház 101 éves történetében: »Az egyházi testületté való szervezkedés vágya az Erzsébetfalván és környékén lakó hitrokonoknál is megvolt, de számuk csekélysége, anyagi erejük felettébb fogyatékos volta miatt magukban mire sem mehettek. Azért a közöttük lakó ágostai hitvallásúakkal kezet fogva akartak boldogulni. 1888. elején Szappanos László s Berth József, mint állítólag az Erzsébet falván és környékén szervezett leányegyház megbízottai, »Szervezetiszabályok«-at terjesztettek be megerősítés végett az egyháztanácshoz, mely szabályok szerint az Erzsébet- és Kossuthfalván lakó 58 ref. és 28 ágostai hitvallású család, továbbá a szomszédos Soroksáron és Csepelen lakó protestánsok, a budapesti reform, és evangélikus anyaegyházakhoz protestáns leányegyházzá kívánnának szervezkedni. Ekkor elrendeltetett, hogy szedessenek számba az e vidéken szétszórtan élő reformátusok s azok egyházi adóképessége; kerestessék számukra valamely alkalmas központ és a kellő adatok beszerzése után tétessenek lépések a kerületnél, az egyetemes konventnél, egy missziói utazó lelkésznek e vidékre leendő kirendelése és díjazása iránt. A határozat papíron maradt, közben Szappanos László Erzsébetfalváről elköltözött, így azután a szervezkedés elmaradt. A budapesti anyaegyház, a mit tehet itt lakó hit rokonaiért, azt megteszi; jelesen Kőbányán levő segédlelkésze minden negyedik vasárnap délutánján összegyűjti istentiszteletre az erzsébetfalviakat, s egyik hitoktatóját kiküldi a vallás tanítására és a konfirmándusok oktatására.* Az itt leírt történet nagyot változott 10 év alatt. Azóta a reformátusok számban megtízszereződtek s nem hagyták abba a törekvést, hogy szervezkedve, önállóságukat megnyerhessék. A f. évi nov. hó 13-án tartott közgyűlés alkalmával kimutattatott, hogy ma Erzsébetfalván 575 ref. család 1523 lélekszámmal és 230 iskolaköteles s tényleg iskolába járó növendékkel rendelkezik ; a jobb lelkűek pedig mindent elkövetnek, hogy a 16.000 lakossal bíró községben a reformátusoknak minél előbb temploma és papja legyen. S már van is egy kis alapjuk. Templomhelynek néhány évvel ezelőtt ajándékba kaptak 600 •-öl területet s megzsugorgattak templom-alap címen 1014 frtot, mely évek óta takarékpénztárban kezeltetik, s a mellett a folyó kiadásokat a bevételből fedezni képesek. Ez évben egy szép harmoniumot is vettek 170 forintért, s most, a mikor Kispest rövid időn anyaegyházzá lesz, erős a vágy az erzsébetfalvaiakban is, hogy ők is anyaegyházzá lehessenek s állandó igehirdetőt állítsanak be magok közé. Hogy az erzsébetfalvaiakban az önállósulás vágya feltámadt, aunak oka, a tiszteletreméltó vallásos indulaton kivül még az is, hogy a pesti egyházmegye a legközelebbi időben, Kispest anyásítására gondolva, ezt a telepet a kispesti egyház filiájává tette; de a nélkül, hogy igazán tekintetbe vette volna azokat a nehézségeket, a melyek útját állják Erzsébeffalva és Kispest érintkezésének. A közlekedési viszonyok ugyanis olyanok, hogy Erzsébetfalva sokkal könnyebben érintkezhetik akár Pesttel, akár Kőbányával, mint Kispesttel, a mi pedig figyelembe veendő az affiliációnál, miután itt nem gazdag emberekről és sok