Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

alatt össze ne roskadjanak, s meg kell találnunk a helyes módot papi fizetéseink rendezésére és biztosítására. Ezek felett való gondolkodásunkat nem halaszthatjuk, mert a bajok égetők s félő, hogy ha hirtelen nem jő a segítés, a mozgalmak, melyek ez irányban úgy híveink, mind lelkészeink körében megindultak, veszedelembe sodorhatják magyar prot, egyházunkat. Atyámfiai férfiak, álljunk azért a munkába gyorsan, míg nappal vagyon! Beszéljük meg nagy kérdéseinket s feladatainkat. Egyházunk s hitünk fejedelme szeretetet és önzetlen munkálkodást kiván tőlünk; feleljünk tehát meg a hozzánk fűzött váradalmaknak! A fentebbiekben jelezni kívántam, hogy miket tartok én jelenleg olyan kérdéseknek, és melyek sürgősen megbeszélenclők, s oly feladatoknak, a melyek sürgősen megoldandók. Az ezek felett való higgadt, komoly és szeretetteljes eszmecserének készséggel megnyitja hasábjait a »Prot. Egyh, és Isk. Lapcc s kérjük is egyházunknak minden hű fiát, hogy nyújtson nekünk segítő kezet célunk elérésére, Álljunk össze, fogjunk kezet, forraszsza össze sziveinket a keresztyéni szeretet e szent munkában s akkor a siker biztosítva leend. Adjon az Úr ehhez erőt, kitartást; adja szent Lelkét, mely szivünket áthassa, elménket megvilágosítsa, akaratunkat szent elhatározásokra bírja! Adjon a kegyelemnek Istene mindnyájunknak, egyházunknak boldog uj esztendőt. Hamar lstvcln. ISKOLAÜGY, Vallásoktatás a tanítóképzőkben. Voigt seminariumi igazgató után, németből.* I. Pál apostol, midőn Athénben járt, a fényes templomok és oltárok között, melyek az olympusi isteneknek voltak szentelve, egy oltárra bukkant, a melyen e felirat állott: »Az ismeretlen Istennek.® ő ugyan, már mint pusztán Jzrael gyermeke is, a maga részéről tisztában volt azzal, hogy az egész pogány istencultus semmi és értéktelen: de az a sajátságos felírás mégis arra késztette, hogy igehirdetését ahhoz kapcsolja. Prédikációjának tartalma ezért ugyan egyáltalán nem változott meg; Athénben is az maradt a bizonyságtétel, a mi Korinthusban volt, t. i. hogy »nem akarok közöttetek tudni mást, mint a Jézus Krisztust, és pedig a ki megfeszíttetett*. A keresztyén vallásoktatás lényegében a keresztyén igazságról való bizonyságtétel; csakhogy e bizonyságtétel az oktatás különös formájához van kötve. Ha már most ez oktatásnak szabad magát az apostoli igehir* »Deutsch-Evang. Blátter« 22, évf, 8. f. A szerző és kiadó által engedélyezett átdolgozás. detés alapján tájékozni s törvényeit ebből levezetni, úgy Pál apostol oktató tevékenysége kettős következtetésre utal: egyrészt arra, hogy a keresztyén vallás-oktatás objectiv és változhatlan tartalma csak a Krisztus lehet! másrészt arra, hogy az oktatás módszerét a korviszonyokhoz való alkalmazkodás határozza meg. A vallásos igazságot, t. i. a melyet tudatra akarunk hozni, hozzuk kapcsolatba a kortudatban élő szellemi tartalommal s az ebben készen adott tényeket használjuk fel ép úgy támasztó mint kapcsoló pont gyanánt. E következtetés jogosultságát igazolja maga a keresztyén vallás, a mely lényegénél fogva az absulut értékűség igényével lép fél minden más vallással szemben. Ez igény logikailag kivihetetlen volna, ha a keresztyénségben nem volna egy olyan objectiv és változhatlan elem, a mely annak identitását — mint legbensőbb t

's maradandó substantiája — a fejlődés folyamán mindenkor biztosítja. De kivihetetlen volna ez igény történetileg is. ha ama változhatlan elemhez nem járulna egy változó tényező, a történeti váltakozó jelenség t. i., a melybe amaz örök substantia a különféle történeti fejlődésfokozatokon öltözködik, így tehát csakugyan a keresztyénség lényegében gyökerezik az, hogy a keresztyén vallásoktatás, mely tartalmilag mindenkoron csak azon elv alapján indulhat meg, hogy »senki sem vethet más alapot az egyetlenen kívül, a mely már megvettetett s a mely a Jézus Krisztus« : alakilag viszont azt az elvet köteles követni, hogy amaz örök alapon, mindenkoron az egymásra következő fejlődésfokozatoknak megfelelő s ezek által sajátosan meghatározott tevékenységet fejtsen ki. Röviden: a keresztyén vallásoktatásnak tartalma örök időkre ugyanaz; alakja, módszere az egyes korszakok szerint, ezek individualitásának megfelelőleg, sajátosan változó. így lesz Jézus a Szellem ország igazi királyává, ki századokról századokra halad át s az emberiség lelkét ,folyton [újból és újból áthatja és termékenyíti. E megfigyelésnek a jelenkorra való alkalmazása csak akkor volna aggodalomkeltő, ha ennek individuális sajátosságát elismerni nem akarnók. Ki tagadhatná azonban, hogy korunk minden téren, de főleg az ideák sphae^ rájában sajátságos mélyreható átalakuláson megy át, a mi világosan utal arra, hogy mi egy nagy világtörténeti epocha kellő közepében élünk, a melynek oly határozott s mégis másrészt oly összebonyolódott jellemvonásai vannak, hogy legalább 200 évvel kellene visszakutatnunk, hogy egy hasonló jelentőségű forduló pontra akadjunk. S ha már most e forrongó, zilált, tévedésekkel s törekvésekkel teljes kor számára Jézus az egyedüli menekvés, az egyetlen szilárd pont a mindent megingató hullámverés között: akkor kell, hogy a régi evangélium újból teljes erővel hirdettessék, úgy azonban, hogy ez igehirdetés alkalmazkodjék a kor sajátosságához, a melynek szól. Nem tartozik e tanulmány keretébe jelenkorunknak s viszonyainak kimerítő elemzése; a vallásoktatás szempontjából itt bennünket csupán e kor szellemi physiognomiája s ez is csupán annyiban érdekel, a mennyiben a vallási, erkölcsi eszmékkel s ezeknek felfogásával benső összefüggésben van. E meghatározott szempontból vizsgálva jelenkorunk szellemi sajátosságát, ezt közelebbről három jellemző vonásban emelhetjük ki. Hogy a keresztyénségben vallás és erkölcs felbonthatlan egységbe vannak összeforrva, az a legkülönfélébb oldalokról beigazolható. Jézus vallásos öntudatára nézve elegendő a hegyi beszédre s azon példázataira utalnunk, a melyek a teljességre jutott Istenországában való részvételről szólanak, hogy beigazoljuk, hogy ő az Istennel