Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-27 / 48. szám

»Magyarországi szuperintendenciák a XVI. században« cím alatt Zoványi Jenő bemutatja nekünk, hogy mily változásokon ment át protestáns egyházunk külső szervezete a reformáció századában, míg végre hitvallás szerint kialakulva, a magyarországi prot. egyházszervezet alapformáit az egyházkerületi életet, mindenfelé kifejti a protestantizmus. A toronyi 2-ik zsinattól kezdve találja meg a szuperintendenciák nyomát; habár az elsőre nézve, a melyet Temesvár környékén keres, határozott nyomokat nem bír is felmutatni. De helyes az érvelése, hogy ha ott az esperesi és szuperintendensi jogkört formulázták: ennek csak úgy van értelme, ha iiyen tisztet szerveztek is. Majd azután biztosabb talajra lép és kimutatja, hogy az első protestáns szuperintendencia Érdélyben, a szászok között keletkezett s ezzel elveti Hevesi Mihály tiszántúli szuperintendensségét, mint a melyet semmi egykorú adat sem bizonyít. A szászoktól kiindulva, sorra vezet bennünket a tiszántúli, az erdélyi magyar, a két baranyai, az alsó dunamelléki szuperintendenciák keletkezésén és egyúttal reámutat arra, hogy ezek kezdetben mind evangélikusok voltak, de a szászokét kivéve, idővel reformátusokká lettek. A vallásbarcokon átvivén bennünket, felmutatja, hogy Erdélyben miképen keletkezik az unitárius kerület, hogy válik ettől külön a temesvári, miképen organizálja magát a megmaradt magyar evang. és református elem. Sőt reá mutat arra, a máig kellőleg nem hangsúlyozott körülményre is, hogy Erdélyben oláh protestáns szuperintendencia, létezett már 1566-ban György püspök alatt. Itt hozzá tehetem a magam véleményét, hogy valószínűleg kettő is létezett, melyek közül egyik Kolozsvártól északra, a másik délre, Gyulafehérvár környékére terjedt ki. a melyek a XVII. században is egy darabig külön vannak, majd egyesületnek. Az oláh szuperintendensek közül György (1566), Tordassy Pál (1569), Spiridon (15—), Tordassy Mihály (1580 körül) neve ismeretes előttünk ebből az időből, s pl. Tordassy Pálról tudjuk, hogy a protestantizmus buzgó terjesztője volt s ezért János Zsigmond neki adja annak a kaluger, volt püspöknek Lámkeréken levő birtokát, ki az evangéliumnak ellent mondván, eltávozott Erdélyből. A következőkben a tiszántúli ref. kerületnek Bereghez és a tiszáninneni négy egyházmegyéhez való viszonyát ismerteti és ez utóbbiak között fennálló kapcsolatra is reámutat. Nem értünk ugyan egyet azzal a magyarázattal, hogy ezen négy egyházmegye az egri püspök miatt nem választott magának szuperintendenst, mivel a nyakukon volt ott; de elfogadjuk, hogy elég ügyes megokolásnak látszik. Majd a csallóközi, vagyis Bornemisza Péter és Sybolti Demeter alatt álló szuperintendencia létezést bizonyítja eléggé meggyőzően. Végül reámutat a dunántúli közös, új ev. ref. szuperintendencia lételére 1576-tól fogva, és a murányi fraternitásra, a mely már nem volt szuperintendencia. A tanulmányban tisztán, áttekinthetőleg állanak előttünk az egyes egyházkerületek és csak azt sajnáljuk, hogy miért nem ölelte fel az egész szervezetet, miért maradt a szuperintendenciáknál. A mint ezeket elmondta, jól esett volna látnunk, hogy többi atyánkfiai miképen éltek Pozsonytól Gömörig az ő contuberniumaikban, a melyek csakűgv kánonokat hoztak, csakúgy törvénykeztek, mint a szuperintendenciák. Igaz, hogy ez nem is volt terve Zoványinak, nem is hiháztatjuk érette, mert a mit igért azt adta és pedig oly teljes képben, a minőt az összes feltalálható anyagok lelkiismeretes egybeállítása után adhatott. Nagyon lekötelezte ezen dolgozatával a magyar prot. közönséget, mely a sok — itt is, ott is felmerülő szuperintendencia emlegetésébe már majdnem belezavarodott. Azonban így könnyen az a hit támadhat, hogy csak ennyi prot. egyházi testület létezett, holott pedig még volt is, ha nem volt is szuperintendencia. Volna ugyan némi kifogásom az ellen, hogy a prot szuperintendensek beállítását római kath. püspöki széküresedéssel szereti egybekapcsolni, hogy r. kath. püspöki megyénként keresi a szuperintendenciákat; de ezek nem lényeges dolgok. De azt megjegyzem, hogy Karádi Pál temesvári unit. szuperintendenciájáról semmi egykorú emlék nem került még napvilágra; hogy Sybolti után Dobroniki lett a mátyusföldi kerület szuperintendense, ki ellen Monoszlai már 1593-ban polemizál s emlegeti zsinatát. Habár egyes kisebb részletekben más adataim vannak is, s ezek alapján egyes állításaival nem is értek egyet: a legnagyobb örömmel ismerem el, hogy a mire vállalkozott, azt be is töltötte, hogy dolgozata eléggé kimerítő és mindenesetre hézagpótló. A mit végül a szuperintendensi joghatóságról mond, igen szépen és sikerülten fejezi be az egész tanulmányt. Révész Kálmán tanulmánya Gyöngyösi Pálnak, egyik sokat zaklatott, kitűnő elődjének, kassai református lelkésznek, az életét tárja elénk. Gyöngyösi Pál egy minden izében kálvinista papi jellem a XVIII. század elejéről. Nagy tudományú férfiú, ki a hazai iskolák után sorra látogatja a külföldi nevesebb akadémiákat s onnan ismeretekkel megrakodva tér haza. Járt a Odera melletti Frankfurtban, Lipcsében, Halléban, Wittenbergben, Jénában, Leyda, Utrecht, Franequera, Gröningában; áthajózott Angliába s legalább másfélévet tölt Oxfordban, hol a Bodleian könyvtárnak szorgalmas látogatója, s ugyancsak itt Angliában, az angol püspöki egyházban, pappá is szenteltetik. Haza jővén, nagy tudománya mellett megfelelő önérzetet is hozott haza. Nem sokba veszi a »domi doctus« kollegákat s midőn mint derecskei papnak magát fel kellene avattatnia, büszkén hivatkozik arra, hogy ő »presbyter Ecclesiae Anglicanae*. Mintha valami bűverő volna e szóban, oly előszeretettel emlegeti és használja. A tiszántúli atyák nem engednek s hogy mindenképen megbüntethessék, a tarpai zsinaton, 1705-ben a parókájába kötnek bele s elrendelik, hogy »ezentúl parókát viselni senki ne merészeljen, hivatalvesztés terhe alatt«. Érthetjük, hogy a dolgoknak ily fordulatára Gyöngyösi egy csipős pasquillussal felel s a parókát nem teszi le és az ordináciőt nem veszi fel, sőt a fejedelem székére appellál. A püspöki zsinat a gúnyvers és a privilégium fori megsértése miatt Gyöngyösiről parókáját, papi ruháját és hivatalát levonatni rendeli. Azonban a derecskei egyház nem akar kedves papjától megválni, habár excommunicatióval fenyegetik és sújtották is. Azonban, úgy látszik, ez mégis hatott Gyöngyösire s magát vétkesnek vallván, a hivataltól való megfosztást kimondó ítélet alol felóldoztatik, de a kerületben többé papi hivatalt nem viselhet. Három évig volt állás nékül a tudós és makacs férfiú, míg végre 1711-ben Kassa lelkészéül hívta meg. Itt új küzdelemre nyilt tere, a melyet azzal az energiával harcolt meg, mint a paróka és ordináció miatti háborút ott a Tiszán túl. De ha akkori viselkedésében van valami kicsinyes, itt már, midőn az ellenreformáció erőszakával, a jogtipró igazságtalansággal kész még élete árán is szembeszállani, valami magasztos van amaz előbb kicsinyes jellemben. A dac itten bátorsággá, az ellenkedés hősies kitartássá, a pasquilus evangéliummá, a büntetés felmagasztalássá, és a bűnös martyrrá magasztosul. Más viszonyok, más helyzet 1 Ott a parókáért sújtják, itt egyházát akarják elpusztítani; ott dölyfét akarják megtörni, itten az Isten igéjének sáfárát örökre elnémítani. Az energia nem vész el, csak átalakul.