Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

spanyol követ, jelentékeny részt vesz az ügyek megbe­szélésében. E ravasz diplomata (Olivares) iratai, melyek az Allén memoárjaiban legelsöbben tétettek közzé, történelmi szempontból kuriózumok és nincsenek minden fontosság nélkül. Elibénk tárják ezek Fülöp tisztán önző politi­kájának fokozatos kibontakozását; Fülöp félelmét attól, bogy Sixtus túljár az eszén; a király és pápa közötti huzavonát a költségek fedezésének kérdésében; s végül azt a módot, mely szerint a követ eszközöket óhajtott nyújtani a két angol papnak. A végső cél, a melyre Fülöpnek egész diplomáciája irányult, az volt, hogy az angol trónt a maga, vagy családjának egy tagja részére biztosítsa. Allén és Parsons kénytelenek voltak lefegyve­rezni a pápa gyanakodásait, a kinek természetesen nem volna ínyére az, hogy egy folyton növekvő széleskörű hatalmat adjon a spanyol király kezeibe. Az első lépés volt kieszközölni Allennek a bibornok­ságra való léptetését (e gondolat eredetileg Parsonstól származott) és számára a király elismerését meg kellett nyerni, mert — írja Olivares — »fölöttébb fontos dolognak tartom, valamely módon lekötelezni ezt az embert, a ki egyedül van hivatva arra, hogy vezesse ezt az egész mulatságot* (dance). Sürgősen elébe tárta a pápá­nak, különösen mikor a skótok királynője elítéltetett, annak szükségét, hogy »a skót földön levő angol katho­likusok élére egy vezér állíttassék s hogy az angol királynő ellen, tulajdon népe közül, egy elismert és befolyásos ellensége főméltóságra emeltessék*. A pápa azonban ezt függőben hagyta addig, míg a vállalat teljesen előkészítve nincs. Van Olivares-nek egy Fülöphöz intézett s 1586. február 24-én kelt érdekes memoranduma, melyben pár­huzamba vannak állítva a spanyol ajánlatok és a pápá­nak ezekre adott válaszai, a követ magyarázó megjegy­zéseivel ellátva. Az első két szakasz annak a bizodalom­nak ad kifejezést, melylyel a király, a 'pápa erejére támaszkodva, belebocsátkozik a vállalatba s követendő szabályul állítja fel Angliának a római egyház iránti enge delmességre való visszahozatalát és a skót királynőnek a trón birtokába való helyezését. Ezért ő szentsége vég­telen hálát ad az Istennek. A negyedik pont a pápa részéről kivánt adakozá­sokra vonatkozik. Sixtus 200,000 koronát ajánl föl, mihelyest a sereg elvitorlázik; százezret akkorra, midőn a csapa­tok partra szállanak; százezret a hatodik hónap végén és százezret a hat hónap bevégződése utáni időkre; és ha a háború tovább folytattatnék, évenkint kétszázezer koronát mindaddig, míg az véget ér. Végül aztán rávet­ték, hogy még nagyobb pénzbeli segedelmet helyezzen kilátásba. A szóban forgó jelentékeny irat ötödik és végső pontja szerint kezeskedik a pápa, hogy megakadályozza azt a beavatkozást, mely a féltékeny Franciaország részé­ről várható volt. (Folyt, köv.) Ifj. Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. Önművelés értelmi, testi és erkölcsi téren. Útmutató fiatal emberek és tanulók számára. (Folytatás.) 12. Az értelmi nevelésről szóló ezen fejezetet bezá­rom már egy olyan tárgyról szóló néhány megjegyzéssel, melyet az emberek, hivatási állásomra tekintettel,1 ter­mészetesen leginkább hajlandók elvárni és a melyre vo­natkozó tanácsomat talán leginkább is készek elfogadni tőlem, — értem a nyelvek tanulását. Azon rövid szabá­lyok, melyeket, nézetem szerint természetes sorrendjükben, lefektetek, hosszas évek tapasztalatának gyümölcsei és szigorúan gyakorlati jellemű szabályok gyanánt fogadha­tók el. a) Ha csak lehetséges, mindig egy jó nyelvtanító­val kezdj munkához. Sok idődet meg fogja ő takarítani azzal, hogy elhárít utadból sok olyan akadályt, melyek különben könnyen elkedvetlenítenének, és meg fog akadá­lyozni a rosz kiejtés elsajátításában, a melyről a tanuló­nak azután kellene leszoknia. b) A legközelebbi lépés a tanulás alatt levő nyelven fenhangon megnevezni minden tárgyat, mely szemed elé kerül, és pedig az anyanyelv használatának szigorú ki­zárásával ; más szavakkal: gondolkozzál és beszélj a körülted levő tárgyakról, tanulásod első órájától kezdve, azon a nyelven, a melyen tanulsz; és ne feledd el, hogy a nyelv első sorban fülednek és nyelvednek, nem pedig pusztán csak könyvednek és agyadnak a dolga. c) Vésd emlékezetedbe a főnevek ejtegetésének leg­egyszerűbb és legelemibb formáit, mint például a latin­ban az us és az a, a szanszkritban pedig az A ejtegetést. d) Azon percben, mikor megtanultad ezen főnevek­nek alany- és tárgyeseteit, vedd elő bármely egyszerű ige jelentő mód jelen idejének első személyét, és ejts ki fenhangon, a cselekvő igék syntaktikai szabályaira tekin­tettel, valamely rövid mondatot, például ezt: ópw TÖV HXtov — látom a napot. ej Bővítsd ki ezen gyakorlatot azzal, hogy tégy vala­mely olyan jelzőt a főnév elé, melynek ejtegetése ezével megegyezik, mint például: őpw TÖV Xa/mpóv C HXiov — lá­tom a fénylő napot. /) Haladj ilyen módon folytatólag tovább, emléke­zetedbe vésvén a rendes igék jelentő módjának egész jelen, mult és jövő idejét, melyekkel mindig alkoss rövid mon­datokat; az igék mellé tanulj megfelelő főneveket, és — anyanyelved kizárásával — mindig gondolkozzál az illető idegen nyelven. A nyelvtanulás észszerű rendszere mellett valódi nehézséggel nem, legfeljebb csak valamely képzelt nehézséggel és pedig igen sok esetben a helytelen gya­korlat helyreigazításával kell küzdeni. g) Ha a fül és a nyelv a főnevek, igék és mon-1 Tudjuk, hogy a szerző a görög nyelv tanára volt Edin­burghban. Cs. L

Next

/
Oldalképek
Tartalom